Már felolvasószínházi formában is nagyot ütött Gerlóczi Márton walraff-i vállalású munkanaplója, a csarnoki húspultos eladójának irodalmi szférákba emelt hétköznapi tragikrónikája. Göttinger Pál rendezése a "gesammtkunst" összművészeti eszközeinek bevetésével elképesztő produkcióvá hatványozta. Mobil díszlet, bábozás, virtuóz kellékhasználat, zene, hangmodulációk, pantomim, na meg a legmélyebb rétegeket is feltáró, fantasztikus színészi játék. Mindezt egyetlen személy élteti: a monodrámai csúcsra hágó Ötvös András.
A szomszéd nénit törlőrongyból, Joli kartársnőt papírmaszkból formázza, a beázással fenyegetett, az alatta lakó szépséget kapucnis dzsekijéből, tucatnyi szereplőt jelenít meg egykezes bábtechnikával.
Játszik a teljes árúkészlet, virslifüzér feszül a légben, tüzelőállásban rúdszalámik meredeznek, pattog a pejsli, arat a lókolbász. A parizertömb nyugdíjas reklamálót formáz, a véreshurkák násztáncot, az ölnyi füstölt sonka minden vágyak tárgyát, a női princípiumot.
Ötvös András szédületes deklamációja 42 oldalnyi szövegből alkot másfél órás permanens monológot, melyet csak az eszméletlen hangváltásokkal életre keltett, kliensekkel vívott szócsaták és a szerelmi dialógok szakítanak meg. De felbődül a részeg szomszéd, torokhangon sziszeg az öregasszony, szepegnek, bájolognak a lánykák, de még a szűkagyú szülők is szóhoz jutnak. Beillik egy össznépi hangjátéknak...
Tartja az erőnlétet, vadul súlyzózik, leveti magát a hídról, billenős teherautó-platóról zuhan a földre. Végigszáguldja az előadást, jelenetről jelenetre forgatja el a keretes díszletet, amely hol az a bizonyos húsokkal rakott csemegepult, hol kocsma-sarok, vagy éppen a sivár randikra váró albérleti szoba.
Mert néha azért jönnek a lányok. Az egyik a végkifejletben árulja el, hogy nem lehet, van valakije, csak most éjszakás, tűzoltó..., a másik lelkes és boroskólát rendel, kiábrándítóan vidéki, de egyszer mégis összejön valami a házbéli ismeretséggel.
Felvonul a vevők dicstelen csapata. A ZsírÓriás ugyan tekintélyt parancsol, a mobilozva letegező menedzsert viszont móresre tanítja. Komikus, abszurd, helyenként szürreálba hajló epizódok fergeteges áradata. A rendkívül érzékenyen válogatott zene észrevétlenül árnyalja az atmoszférát, slágerek, sanzonok, dübögő tuc-tuc váltakozik. Mikor a szomszéd nénit tepsiben húzza ki az elfekvőbe, bachi csellószó dermeszti meg a tragikus pillanatot. Jön a nyugdíjas hölgy, 95 Frt-ja van felvágottra, de az ötöst otthagyja borravalónak... és még mindig ez a varázsos zene szól.
A Szeretet Ünnepe hajszolt pánik, mindenki mindent vásárol tomboló őrületben, szilveszterkor fokozódik az iram, virslihegyek tűnnek el a szatyrok mélyén, a Csemegepultos egyre gyorsulva ordítja végtelen tirádáit, egyre veszettebb tempóban forgatva az egész színpadot, - a diabolikus végítélet másnapján a végszó: "felmondtam."
Hipnotizáló játék, félelmetes humor, tébolyító szórakozás, Ötvös András és a rendező Göttinger Pál összművészeti remeklése.
