"ÖRÖMMEL UGROK FEJEST A SZAKMÁBA" - INTERJÚ ŐZE ÁRONNAL

Az idei Vidor fesztiválon Őze Áron és Kedvek Richárd nyerte a legjobb főszereplő párosnak járó Pantalone-díjat az Elling és Kjell című darabban nyújtott alakításáért. A díjat a korábbi évek hagyományának folytatásaként az előadás anyaintézményében, az Aranytíz Kultúrházban adták át. Őze Áront a szakmai elismerésről, a darabban megformált szerepéről és a Magyar Színházban éppen zajló igazgatóváltásról kérdezte Kővári Gyöngyi Krisztina.

Mit jelent Önnek ez a maga nemében különleges szakmai elismerés, ami ezúttal nem egyéni, hanem egy színészpáros teljesítménye után odaítélt díj?

Az Aranytíz alapvetően nem színházként jegyzett intézmény, hanem a kultúra számos területe felé nyitott kultúrház, ez pedig két szempontból is jelentőséggel bír. Egyrészt külön fantasztikus, hogy Balogh Erika úgy vezeti a Kultúrházat, hogy számára fontos, hogy legyenek színházi előadások. Valahogy így jött létre az Elling és Kjell, és úgy tudom, más előadások is készülnek. Másrészt meghívást kaptunk a nyíregyházi Vidor Fesztiválra, ami azért is érdekes, mert ide kifejezetten színházi intézmények kapnak meghívást. Odafelé jöttünk csak rá, hogy mégiscsak egy versenyre tartunk. Elhatároztuk, hogy az esélytelenek nyugalmával játszunk, hiszen már arra is büszkék lehetünk, hogy az Aranytízet képviselhetjük ezen a rangos szakmai megmérettetésen. Úgy voltunk vele, hogy „csináljuk meg, ha már itt vagyunk”. Az előadás jól sikerült, a közönség és a zsűri is szerette, két nap múlva pedig hívott Tasnádi Csaba, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója, hogy közölje a jó hírt. Mindenféle elismerésnek nagyon örülünk, mégiscsak ezért bohóckodunk estéről estére, de főszereplőpáros díjat kapni különleges elismerés: valahol a színházat, mint csapatmunkát jelképezi. Lehet önkifejezni, magunkat megvalósítani, önáltatni, de a színház társas, csapatműfaj, a Pantalonére pedig úgy tekintek, mint az Ellinget működtető társulati díjra és az Aranytíz munkatársainak díjára, hiszen ők is részt vettek az előadás megvalósításában.

Elling és Kjell egymást kiegészítő páros a darabban. Játszottak már együtt Kedvek Richárddal korábban?

Kedvek Ricsivel korábban is ismertük egymást, de közvetlen partnerekként sosem dolgoztunk együtt. Ennek ellenére már az első próbán kiderült, hogy közös nyelvet beszélünk, azonos módon gondolkodunk és működünk a színpadon: hiszünk ebben az igazi társasjátékban, a színházi csapatmunkában. Játszhatunk koronával a fejünkön királyt, önmagunkban semmire sem megyünk. Attól király a király, hogy van udvartartása és alattvalói. A király szerepét is a többiek játsszák el, határozzák meg: viszonyok, alá-fölérendeltség és szituációk. Ricsivel ma már ott tartunk, hogy néha improvizálunk, elengedjük magunkat az előadás alatt, de ehhez igazán nagy fegyelem és egymás ismerete szükséges. A színház nem más, mint jó értelemben vett labdadobálás oda-vissza.

Az Elling és Kjell két elmegyógyintézetben kezelt, majd a többségi társadalom valóságába visszaterelt férfi története. Ki ez két figura? Nem tűnnek valódi őrültnek....

Az mindig nagy kérdés, hogy ki van bezárva, mi magunk vagy a majom ül a ketrec mögött. Nem tartom ezt a két karaktert bolondnak és nem is őrültkeet játszunk. Elling és Kjell szélsőségesek. Ők ketten a jin és a jang. Ricsi például egy kicsit bamba, lassúbb észjárású, ugyanakkor az élet nemi oldalából két lapáttal merítő, csupa szív, csupa lélek emocionális alakot játszik Kjell szerepében. Én pedig egy mindent megfogalmazó, mindent magának lekötő, önmagának kötelezően megmagyarázó figurát, aki számára akkor létezik a rendszer, akkor tud benne levegőhöz jutni, ha kifogalmaz mindent. Nem lóg a levegőben, nem úszik az árral, hanem racionális alapon adja meg magának a segítséget ahhoz, hogy érzelmileg vállalni tudja a külvilágot vagy egyáltalán az életben maradást. Minden, amit nem tud megmagyarázni, az kétségbe ejti, kibillenti az általunk normálisnak tartott keretekből. Ilyenkor aztán hisztérikus rohamot kap, szélsőséges reakciói miatt felügyeletre és ápolásra szorul. Létező betegség, mint ahogyan létező program az is, amely segítségével az intézetben ápoltakat próbálják meg párban visszavezetni a társadalomba: kapnak lakást és ápolót is, egyszóval segítséget a két lábra álláshoz. Valami azonban a darabban is egyértelműen kiderül: nem ők alkalmazkodnak a világhoz, hanem a világ alkalmazkodik hozzájuk. A Széplaky Géza játszotta ápoló története a legmeggyőzőbb bizonyíték. Ő az, aki a többségi társadalmat képviselve lép be a „kezeltekhez”, majd ő az, aki rájön, hogy a saját, normálisnak hitt élete csődöt mondott, káoszba torkollott, miközben Elling és Kjell világa működőképes. Végül Frank, az ápoló és Reidun, az életükbe csöppenő nő az, aki alkalmazkodik Elling és Kjell világához. Így alkotnak ők négyen egy mini társadalmat. Izgalmas a darab, mert olyan kérdéseket vet fel, mint hogy mihez képest mondom én azt, hogy valami normális. A szabadság egyik általam legelfogadottabb és nagyon pontos megfogalmazása: felismert szükségszerűség. Mikortól vagyok szabad és mit jelent az, hogy szabad embernek tartom magam?

Elling folyton agyaló karakterével szemben áll Kjell, aki egy érzelmi alapokon működő nagy gyerek. Őze Áron melyik típushoz áll közelebb?

Életem negyvennégy éve során sokszor megtapasztaltam azt a furcsa kettősséget, amit a szüleim oldaláról hordozok magamban. Édesapám kemény, szélsőséges, ugyanakkor reális paraszti világból jött, igen erős ösztönvilágomat tőle örököltem. Édesanyám részéről, a ludovikás tiszt nagypapával egy középpolgári család racionalitását kaptam. Nagyon hiszek a szinkronicitás tudományában és mindennapi jelenlétében, a sorsban és a Jóistenben. A váratlan találkozásoknak és a különös véletleneknek oka van. De nem magyarázom agyon, van, amit csak hagyni kell, hogy megtörténjen. Az elmúlt öt évre egyébként az volt jellemző, hogy ha emocionális döntést hoztam, azt többször mutatkozott hibásnak, mintha tízig elszámolva, az összes szempontot alaposan átgondolva racionálisan döntöttem volna. Churchill is azt mondta, hogy a jó döntés arról ismerszik meg, hogy ötven százalékban rossz és ötven százalékban jó. Ugyanígy van – ahogyan Gellért Endre is mondta – a rációval és emócióval is: meg kell találni a középutat, ami persze a legnehezebb. A ritmus, a hangolás a lényeg, hogy ki mikor, melyik aspektust helyezi előtérbe. Különben sosem kötöttem le magam túlságosan előre, nem felelőtlenségből, de sokszor éreztem úgy, hogy lesz, ami lesz. Ha valaki bízik magában, van, mit képviseljen, van hitele, akkor ennek az elvnek működnie kell, akár a legszélsőségesebb helyzetekben is. Radnóti is egészen a határig írt verseket az erőltetett menetben, ez kőkemény példa.

Az utóbbi években főként kamaraszínházi előadásokban láthattuk színpadon. Ez tudatos döntés volt?

Nem nevezném tudatos döntésnek. Úgy fogalmaznék, hogy azok a színházi munkák, szerepek érnek el, amik igazán közel állnak hozzám. Alapvetően prózai beállítottságú vagyok, bár játszottam már operettben és énekeltem, sőt most is énekelek a színpadon. Való igaz, hogy elfoglaltságaim miatt 2,5-3 évig nem játszottam a Magyar Színházban. Az elmúlt és idei évadban is visszacsábítottak a színpadra kisebb szerepekben. Külsős felkéréseket is kaptam, ilyen az Ábel és Eszter a Rózsavölgyi Szalonban, az Elling és Kjell az Aranytízben, vagy a Gyógyír északi szélre a Belvárosi Színházban, ami egy több mint két órás, kétszereplős darab, ahol teljesen egymásra vagyunk utalva Fullajtár Andival. Ezek a szerepek igazgatói munkám mellett iszonyatos mentőövek voltak, úgymond „pihenők”. Nagy levegővételekhez juttatott, hogy játszhattam. A tapasztalat az, hogy az igényesebb előadások jelen pillanatban a kamaratermekbe szorulnak. Tendencia, hogy a nagy – a Magyar Színház esetében 654 férőhelyes – nézőteret csak könnyedebb műfajjal lehet megtölteni. Ezzel nincs is baj, ha a könnyű műfaj igényes és szakmaiságot hordoz. Nekem is meg kellett hoznom ilyen jellegű döntést a Magyar Színházon belül: a nagyszínpadot a legifjabb nézőinknek ajánlottuk fel, ahol a legfrissebb gyermekirodalmi anyagokból készülnek előadások. A látványpékség azonban gyalázat. Ma már luxusnak számít, hogy két és fél órát úgy töltsenek el a nézők a színházban, hogy semmi sem történik, hiszen erre idejük sincs. Nem a műfajokkal, hanem az igénytelenséggel van a probléma.

Az Elling és Kjell jó darab, másfél éve mutatták be, mégsem született túl sok kritika az előadásról. Ön szerint mi ennek az oka?

Vannak divatos színházak divatos kritikákkal és vannak ellen-színházak ellen-kritikákkal. Ez nem más, mint manipuláció. Sőt, ki merem mondani, sznobéria. Ha egy kritikus, egy színházi ember, vagy úgy általában, egy művészetekkel foglalkozó ember bármilyen szinten sznob, az nagyon nagy fertőzést tud okozni. Egyáltalán, mi a kritika szerepe? Mára meglehetősen beszűkült. Annyiban szerencséje van a kritikusoknak és a magyar színházi kritikának, hogy a színészek mindig olvasni fogják ezeket az írásokat. A színész ugyanis van annyira önző, hogy ha az előadásáról, amiben játszik, kritika születik, azonnal megveszi és azonnal a saját nevét keresi benne. A színészek és színházi alkotók mindig olvasnak kritikát, de valószínű, lassan már csak ők. Önző módon jólesik, ha jót írnak, de kevés, mint ahogy az is kevés, ha csak rosszat. Színházat látott, színházértő ember tolla nyomán várnék el egy számomra fontos, szakmai, külső szemszögű elemzést. Ez ma hiányzik az eleve elrendelt kritikákból. Nem is várok el nagy kritikai visszhangot. Sokkal fontosabb a közönség véleménye, az, hogy van az ismeretségemből olyan, aki már hatodik-hetedik alkalommal nézi meg az Elling és Kjellt, sőt, közönséget szervez. Volt, aki már az egész munkahelyét elhozta.

A ciklus lejártával, a minisztériumi döntés értelmében 2015. január elsejével távozik a Magyar Színház igazgatói székéből. Mik a tervei, többet fogjuk a színpadon látni?

A színházigazgatás furcsa kalandja, érdekes és nagyon kemény munkája volt az életemnek. A színészet és rendezés a hivatásom, tehát egészen más kategória. Törvényszerű volt, hogy az igazgatásnak egyszer vége lesz, és korántsem volt biztos, hogy a mostani ciklus végével adódik alkalmam még egyet végigcsinálni. Örülök viszont, hogy ezt az öt évet korántsem könnyű körülmények között egyáltalán végigvihettem. Nagyon jó érzés, hogy a Magyar Színházat viszonylagos anyagi biztonsággal, és egy általam megfogalmazott koncepcióval adhatom át. Ami persze nem csak az én munkám – csak annyiban, hogy én irányítottam és a felelősségét én cipeltem – hanem mindannyiunké, ehhez egy egész színház és társulat kellett.

Lejárt egy ciklus, a pályázatkiírás megtörtént, a miniszter döntött, ami – anélkül, hogy belebonyolódnék a részletekbe – végül is normális rendje a dolgoknak. Teljes erőbedobással, agyammal és lelkemmel azon vagyok, hogy minél könnyebben csinálhassam végig a jövőbeli igazgatóval, Zalán Jánossal ezt a nagyon érzékeny, átmeneti időszakot, alapvetően az intézményt és a társulatot védve. Nekem most ez a feladatom. Nagyon jóleső telefonokat kapok és rengeteg támogatást. Örömmel ugrok fejest újból a szakmába színészként és rendezőként; úgy tűnik, erre meg is lesz a lehetőségem. Könnyülés lesz az életemben, hogy január elsejétől nem nyugszik majd akkora felelősség a vállaimon, bár most éppen arról folynak az egyeztetések, hogy az évadot végig tudjuk vinni. Az új igazgató tavasztól építi a 2015/16-os évadot. Most úgy tűnik, az idei évad második felére vonatkozó terveket végig tudjuk csinálni, ami azért is fontos, mert olyan alkotók várnak a döntésre, akiket korábban kértünk fel a közös munkára. Buta dolog ilyen szempontból, hogy a naptári év úgy vágja ketté a színházi évadot, mintha az egy alma volna. Egyébként kikutattam, miért van ez a január 1-jei időpont. A színház életében még a Nemzeti időszakában voltak egy, háromnegyed éves hosszabbítások, amik ehhez az eltolódáshoz vezettek. A pályázatunkba beleírtuk a munkatársaimmal, hogy ezt a ciklust még mindenképpen folytattuk volna. De ha már így alakult, remélem ettől függetlenül, még ha másképpen is – hiszen a vezetőváltás mindig irányváltásokkal jár – de folytatódik a két és fél évvel ezelőtt általam meghirdetett koncepció. Úgy szoktam fogalmazni, a színház már győzött: prózai társulatként, ifjúsági és családi, illetve színházpedagógiai alapokon működő intézményként, ami reményeim szerint így lesz a jövőben is.

Az interjút készítette: Kővári Gyöngyi Krisztina

Forrás: www.aranytiz.hu  /  http://www.szinhaz.hu


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál4 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve11 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium25 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza5 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming out1 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante70 dante első szülinapi fesztivál14 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros159 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér151 fellegek14 fém színház32 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin310 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr6 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangok a katakombából1 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál6 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit94 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú130 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg466 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu94 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza161 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán295 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató548 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 pannónia stúdió2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum4 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k12 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár7 szemes fesztivál2 szénakutyák122 szent imre1 szentendrei teátrum20 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok103 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok15 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor206 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália186 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben37 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló9 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5