Véget ért a pénteken nagy sikert arató Rév Fülöp próbafolyamata. Lássunk hát egy kis összegzést a bemutató körüli dolgokról. Gyenes Dániel írása
Közel a célhoz mindenki feszültebb, idegesebb és kíváncsibb, hogy milyen lesz a darab fogadtatása.
Ezt azonban ügyesen leplezték a darabon dolgozók, mivel én, mint külső szemlélő ezt nem igazán éreztem rajtuk.
Változásokat már nem figyeltem meg, hibáknak pedig nyomuk se volt, zökkenőmentesen zajlott mind a főpróba, mind pedig az előadás.
Pénteken érkezett el a bemutató napja – a gyerekek nagy örömére! Azért emelem ki őket, mert egy ilyen darab esetén azt a legnehezebb megvalósítani, hogy az elhangzó vicceket, poénokat élvezzék a kicsik, de mégis olyanok legyenek, amiken a felnőttek, szülők is jót derülhetnek.
Ezt a nem kicsi akadályt is sikerrel vette a darab. A kicsik visszhangozták Fülöp gyámoltalan közbeszólásait, szerencsétlenkedését pedig egyenesen imádták. Természetesen Fülöp csak egy példa volt, minden szereplőnek vannak röhejes megmozdulásai.
Személy szerint Ádánd lovag beszólásait és valódi kilétének rejtegetését, valamint a két balfék lovag, Nezde és Szólád karaktereit szerettem legjobban. Gyenes és Diás, Párosváros trónörökös ikerpárja történetének elmesélése az előadás egyik fénypontja az én szememben. A gyerekeknek ilyen volt talán a Bakonyi Banya szobájában játszódó jelenet, amikor Fülöp utánozni akarja a banyát, és a semmiből egyszer csak felsikoltva szénát akar varázsolni egy keze ügyébe akadó cserepes virággal. Ha egy köteg szénát nem is, egy madártoll-szerűséget azért előteremtett.
Kedvenc karakterük szerintem – legalábbis a hangokból ítélve – Monosz, a ló volt. Többször megáll a jelenet közben, és elmegy helyéről, hogy elmondja a nézőknek mi fog történni a színpadon. Ilyenkor a nézőkhöz szóló kérdéseire mindig nagyon aranyosan válaszoltak.
Természetesen legkevésbé kedvelt szereplő a főellenség, a Vörös lovag volt. Nagyon féltek tőle, mikor követte Ádándékat az erdőben, összesúgtak, hogy „hú, itt jön a Vörös lovag!”.
Minden a terv szerint alakult tehát, a poénok jól sikerültek, vevők voltak rájuk mind a gyerekek, mind a felnőttek. Erre enged következtetni a szereplők további sorsát részletező történet után kitörő, sokáig tartó tapsvihar.
Nagyon élveztem ezt a próbafolyamatot is, ami új érdekességeket tartogatott nekem, mivel sok mindenben eltért az előző két darabtól. Láthattam, hogyan dolgozik együtt ilyen sok ember. A létszám mellett a nagyszínpad is újdonság volt számomra (ebben reménykedtem, hogy a Sinkovits Színpad után itt is végigkövethessek egy darabot).
Ezúton szeretnék gratulálni az összes embernek, akik a darabon dolgoztak, egy nagyszerű munkát adtak ki a kezükből! Az igazgatóságnak pedig köszönöm a lehetőséget, hogy közelebb kerülhettem a színház világához. Továbbá az egész társulatnak szeretnék a továbbiakban is minden jót és sikerekben gazdag éveket kívánni! Végezetül pedig köszönöm nektek, akik olvastátok a cikkeket és velem tartottatok, a figyelmet! Remélem jól szórakoztatok.
Sziasztok!
forrás: http://www.magyarszinhaz.hu/
