„A szerelem a parfüm, a házasság a kétségbeesett kapkodás”

Interjú Dévai Balázzsal és Kardos Róberttel A hülyéjéről a 24 órában

Szombat este mutatják be Georges Feydeau klasszikus bohózatát a Jászai Mari Színházban.

Évtizedes cimborák, egyikük mégis a másikuk felesége után „kotorászik”. Persze, a megcsalni készült férjet sem kell sajnálni, neki is megvannak a maga stiklijei. A Jászai Mari Színház szombaton debütáló darabjának, Georges Feydeau A hülyéje című bohózatának férfi főszereplőivel – Dévai Balázzsal és Kardos Róberttel – beszélgettünk.

Mennyiben más egy bohózati szerep, mint egy hagyományos vígjátéki alakítás?

Kardos Róbert: Csak azt tudom, hogy itt is emberek vannak, akik helyzetekbe kerülnek, pontosabban helyzetekbe sodorják magukat. Ezeket próbálják megoldani különféle módokon, nemritkán önhazugság árán. Például az én karakterem esetében: egy kedves, jó cimborámról egy pillanat alatt megtudom, hogy kotorászik a feleségem után. Tizedmásodpercig belegondolok, aztán úgy döntök, hogy nem foglalkozom ezzel, mindenkinek jobb lesz így. Talán a sebesség, ami sokkal felfokozottabb egy bohózatban. Ez a sebesség viszont nem sokban különbözik attól, ahogy az életben kell döntenünk dolgokról. Nonsalansszal átugrunk egy-egy problémát, amin ha leragadnánk, napokat kellene gondolkodnunk, vagy esetleg megakadna rajta az életünk, ha egy pillanatra is komolyan vennénk.

Dévai Balázs: Az én figurám üldözi Robi figurájának feleségét, akit az egész darab során szeretne megkapni. Ez különböző okok miatt valahogy mindig meghiúsul, és Pontagnac sosem jut el a győzelemig. Holott győztesként lép színre és a végsőkig kitartó, biztos tudatában annak, hogy fáradozásait végül siker koronázza. De valahogy minden a legrosszabbul sül el a számára.

Miért törekednek a szereplők ennyire a hűtlenségre?

D.B. Alapvetően a társadalom jómódú rétegéhez tartoznak, a fellelhető élvezetek irányába mozdulnak és így próbálják fűszerezni mindennapjaikat. Ez a folyamatos férfi-női flört vonul végig az életükön – legalábbis addig, amíg tehetik. Magát a házasság intézményét is erősen kikezdi Feydeau darabja. Van egy szép szövegrészem, ami összefoglalja, miről van szó: „A szerelem, Madame – maga a parfüm. Esszencia. A házasság meg a kétségbeesett fújkodás vele. Hogy elnyomjuk a szagokat.” Ez nagyon jellemző arra a miliőre, amelyet a darab megjelenít.

Hogyan lehet azonosulni ezekkel a figurákkal?

K. R. Mindig eszembe jut egy képzőművész ismerősöm, aki azt mondta egy performansz után: az a lényeg, hogy komolyan kell venni. Nem halálosan komolyan, csak annyira, mint egy vakbélgyulladást.

Reichert Gábor

Az interjú megjelent a 24 óra című napilapban.

forrás: http://jaszaiszinhaz.hu/