„Játszani kell, vastag ecsetvonásokkal”

Interjú Major Melindával és Bakonyi Csillával A hülyéjéről a 24 órában

Feydeau bohózatában mindenki azt hiszi, hogy megcsalja a másik, és végül semmi nem történik.

Mindenki meg akarja csalni a párját, de végül az összes próbálkozás kudarcba fullad – dióhéjban így lehetne összefoglalni a Jászai Mari Színház szombati bemutatójának történetét. A női főszereplők, Bakonyi Csilla és Major Melinda szerint Georges Feydeau A hülyéje című bohózatát a nézői reakciók is nagyban befolyásolhatják.

Semmi nem jön össze a darab szereplőinek: sem a hazugságok, sem az eltervezett félrelépések...

Major Melinda: Az én szereplőm, Lucienne nem hiszi el, hogy a férje megcsalja. Olyannyira nem, hogy bizonyítékot akar arra, hogy a párja tilosban jár. Amikor azt hiszi, hogy megkapja a bizonyítékot, elhatározza, hogy viszontcsalja a férjét, de végül képtelen lesz rá.

Bakonyi Csilla: De az is félreértés, hogy bizonyítékot szerez. Hiszen valójában senki nem csal meg senkit, viszont mindenki törekszik rá. Jó bohózati alap ez az összevisszaság: mindenki azt hiszi, hogy félrelép a másik, és végül semmi nem történik. Ez nagyon vicces szituációkat szül.

Ugyanakkor nem lehet egyszerű valódi átéléssel eljátszani ezeket a szituációkat.

M. M.: A látszat ellenére iszonyúan nehéz ez a műfaj, mert nagyon szélsőséges lelkiállapotokat kell benne nagyon őszintén ábrázolni. A hülyeségeket ugyanolyan átéléssel kell közvetíteni, mint a valós gondolatokat. Ez nehéz feladat.

B. Cs.: Igen, ez a furcsa benne, megtalálni azt az irányvonalat, amit mindannyian követni tudunk, ami mindannyiunk számára természetes.

Mi lehet a titka a jó bohózatnak?

M. M.: Ritmus, ritmus, poén, ritmus, ritmus, poén – nagyjából így épül fel A hülyéje. Nem áll rá olyan könnyen az ember agya, mint mondjuk egy drámára, aminek a próbafolyamata úgy kezdődik, hogy elemzünk: ki kicsoda, honnan jött, kivel milyen a viszonya. Hát itt nincs ilyen, itt történnek a dolgok. Játszani kell, vastag ecsetvonásokkal.

B. Cs.: Ennél a bemutatónál nagyon komoly szerepük lesz a nézőknek, mert ebbe a ritmusba ők is bele fognak szólni. Most még csak találgatjuk, hogy hol fognak nevetni, hol kell kivárni, hogy ne törjön meg a darab ritmusa. Mindig érdekes a nézőkkel való első találkozás, de ezúttal különösen az lesz.

Az előadás színlapja szerint A hülyéje „a fehér hollóról szól, azaz a hitvesi hűségről”. Tényleg ennyire rossz lenne a helyzet?

B. Cs.: Szerintem nem, legalábbis nagyon reménykedem benne.

M. M.: Én hiszem, hogy nem fehér holló, hiszek a család szentségében. Ez nem naivitás, így érzek és kész.

Reichert Gábor

Az interjú megjelent a 24 óra című napilapban

forrás: http://jaszaiszinhaz.hu/