Bérczes László rendezéseivel sorozatban harmadszor kerül be a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába. A középiskolai tanárból lett direktor folyamatos megfelelési vággyal küzd, és nagyon örül, hogy elismeri a szakma a munkáját, bár amikor Kaposvárra szerződött, jól tudta, hogy darázsfészekbe ült. Villáminterjú Pécsről.
A Vaknyugat, A Bányavakság után most a Szigorúan ellenőrzött vonatok című előadással harmadszorra választották be rendezését a POSZT-ra. Hogy éli meg ezt a sikert?
Miután én kerülő úton kerültem a színházcsináláshoz, egyszerre jó is, meg rossz is, hogy ilyen későn értem be. Egyrészről ebben a korban már sokan unottak, fásultak, én meg most kezdek el 65 évesen „virágozni”. Most kezdek kamaszként ugrabugrálni és büszke vagyok nagyon ezekre a versenymeghívásokra. Középiskolai tanári diplomával rendelkezem, tanítottam több éven át. 40 éves korom után kezdtem el a színházzal foglalkozni, és miután én nem jártam a Színművészeti Egyetemre, ezért még most is van bennem megfelelési vágy, mert az utcáról kerültem a POSZT-ra. Most viszont, hogy már többedszerre választottak a versenyprogramba, azt érezhetem végre, hogy én is ide tartozom.
Egy Hrabal történettel érkeztek idén a versenyre. Hogyan választotta pont ezt a művet?
Egyszerűen: Hrabal a kedvenc írom, és ez egy gyönyörű mű. Egy tökéletes nap története, melyben egy fiatalembernek megadatik egy nap alatt, hogy elveszíti a szüzességét, amelynek megléte már szinte az öngyilkosságba kergette, egy hőstettet is végrehajt és meghal. Mondhatnánk, hogy az utolsó esemény nem kellene, de ez akkor is így kerek. Ha mindez megadatik egy embernek az életében, akkor élt, itt volt. Ilyen életre vágyik minden kisember, mint például én is.
Ki választotta a művet a színház vagy ön?
Én. Szerencsére még sosem rendeztem olyan előadást, amelyet nem én választottam.
2011-ben személyes okokból eljött a Bárka Színházból, illetve Kaposvárra hívta Rátóti Zoltán. Mégis, hogy élte meg, mint alapító a Bárka Színház idei bezárását?
Az utolsó másodpercig figyeltem a színház sorsát, és tényleg állíthatom, hogy mindent megtettem, amit tudtam azért, hogy ne kelljen bezárni. Nem magam miatt, hanem azért mert egy színház elvesztése katasztrófa, függetlenül attól, hogy jól működik-e vagy sem. Ki lehet cserélni a vezetést vagy a társulatot benne, ha nem megy jól, de ha ez az intézmény megszűnik, akkor ez nem születik újra. Maga az épület is kiváló színházi tér, de sajnos az a gyanúm, hogy ott már nem lesz újra színház és ez nagy baj, nemcsak Cseh Tamás (aki haláláig tagja volt a színháznak – szerk.) emléke miatt, hanem az elmúlt majdnem 20 éves munka miatt, és az ottani repertoár miatt is.
Több előadást a Nemzeti Színház fogadott be a Bárkából.
Igen, ma is tárgyaltam, hogy az általam rendezett Mulatság és a Nehéz mellett, a Göttinger Pál rendezte Tengeren című darab is átmehessen.
Kaposváron megtalálta a számítását?
Lassú, szöszölős ember vagyok, és hosszú ideig tart, ameddig bizalmat szerzek, de ha megszereztem, akkor azt megtartom. Nagyon szeretek a társulattal dolgozni, és úgy tapasztalom, hogy ők is szeretnek velem. Nagyszerűek a művészek és a műszak is Kaposvárott. Jó ott. Rátótinak sokszor mondtam, hogy: „bárcsak máshova pályáztál volna!”. Mert a régi nagyhírű kaposvári színház múltjából származó konfliktushelyzet, máshol biztos nem lenne. Azáltal, hogy abba a legendás, általam is csodált színházba kerültem, rendkívül sok olyan fasírt helyzetbe sodródtam, amit nem kívánok senkinek. Nem mellesleg ebben az évadban szerintem még legalább két előadás volt, – a Magyar Elektra és az Augusztus Oklahomában – amelynek itt lenne a POSZT-on a helye.
Hétfőn részt vett egy POSZT-on kívüli vitán, amelyet a bojkottottal elhíresült Csáki Judit szervezett. Mi volt a téma, és mire jutottak?
Csáki Judit, Jordán Tamás meg én beszélgettünk. Nyilván arról a katasztrofális helyzetről beszéltünk, ami kialakult, mert ennek tekintem a színházi szakma kettéválását, de a POSZT bojkottálását is. Háború van, és abban én nem szeretnék részt venni, ezért mondom én is azt, amit Jordán Tamás is, hogy ennek így,ebben a formában nincs értelme. Nyílván hármunk véleménye nem azonos, de abban megegyezünk, hogy valamit építeni kell és nem rombolni, annak ellenére, hogy Judit valahogy mégis ezt tette. Véleményem szerint, ha nem lesz POSZT, attól senki nem lesz boldog. A párbeszéd híve vagyok, mert nem tudunk nem együtt kimászni ebből a gödörből. Janisch Attila írt egy szöveget a POSZT-ra, amit szerdán fogunk felolvasni, amelyben a híresen liberális művész, azt mondja, hogy tilos a bojkott! Az olimpiához hasonlítja ezt, amikor emberek sok éves munkáját nem tiszteljünk meg, esélyt sem adva arra, hogy a szakma elismerje az abban az évadban nyújtott teljesítményét. A színész és a néző is veszít ilyenkor. Kérdem én, a bojkottal ki győz?
forrás: http://valasz.hu/
