Szekeres Szabolcs
Egressy Zoltán abszurdba hajló, némi filozófiai mélységet sem nélkülöző krimikomédiája az atmoszférájával hat legerősebben a nézőre.
Néha elmegy az áram, a háttérben hallani a láncfűrész idegborzoló hangját. Hármas gyilkosság történik, nem látunk semmit, de a képzeletünk ezúttal is készséggel siet a segítségünkre. Lehetnénk Texasban, egy isten háta mögötti farmon, a rendőrség gyanúsíthatná akár Ed Geint a gyilkossággal, ám ez nem az a sztori, hiszen az elkövető nem nyúzza le a halottak arcáról a bőrt, hogy később maszkot, esetleg lámpaburát készíthessen belőlük. Nem, a mi mészárosunk egyszerűbb eset, mert mindössze az áldozatok fejét nyisszantja le.
A halál jól jövedelmező üzletág az Óbudai Társaskör Halál Hotel című előadásában. Színes fényreklámok hirdetik a Ravatal Rádiót, az Agatha Christie Éttermet, és a Hasfelmetsző Jack Múzeumot. Ebből a hotelből már nem vezet tovább az út, ide mindenki megérkezik, de innen senki sem távozik.
Jellem vagy cselekmény, esetleg mindkettő? Egy ütős bűnügyi történetben az előbbiek közül valamelyik dimenziónak működnie kell. A pörgős cselekményről és az izgalomról sem feledkezhetünk meg, és persze a publikum idegeit élesen bizsergető, netán horrorba hajló gyilkosságokról sem. Mindez hatványozottan igaz a színpadi krimire.
Bármennyire fontosak is a fentiek, Egressy Zoltán abszurdba hajló, némi filozófiai mélységet sem nélkülöző krimikomédiája mégsem a felsoroltakkal, hanem az atmoszférájával hat legerősebben a nézőre.
Az előadás nyomozója, Frank nem Sam Spade, hiszen nem annyira férfiasan kemény, és nem hágja át olykor a törvény adta határokat. Nem rendelkezik hajszálpontos logikával sem, akár Hercule Poirot. Nincsenek gondjai az alkohollal, mint Harry Hole-nak. Az erősen frusztrált (az ok maradjon titok) Frank nyomozó szeret elveszni a részletekben, ezért különösen két dolog érdekli. 1. Visel-e bármilyen piros ruhadarabot a kihallgatott személy? 2. Mit olvas éppen a lehetséges gyanúsított? Össze nem illő, blődli semmiségekből próbálja összerakni a gyilkos mozaikját. Közben pedig szorgalmasan ír parányi jegyzetfüzetébe, és a mobiljával folyamatosan fényképez. Cserna Antal kissé nehezen találja meg a szerep ritmusát, néhol nem elég szuggesztív, úgy tűnik, több a humor a figurában, mint amit látunk. Ám lendületes, darabzáró monológja sok mindenért kárpótol.
Az alapvetően jó ritmusú, hangulatos rendezés nem elég bátor, amennyiben az angol fahumor és a krimi határán billegteti a cselekményt. Ez azért róható fel hibaként, mert Egressy darabjának nagyobb részében egyértelműen az előbbi a hangsúlyosabb. Azonban elmaradnak a Waczak Szálló és a Csengetett, Mylord? blazírt stílusára határozottabban utaló színészi motívumok. A fekete humor forrását sokszor a rezzenéstelen arccal mondott szövegek, valamint a pompás ritmusú riposztok jelentik. Ebben kiemelkedően jó Holecskó Orsolya a Fiatal lány alakítójaként, nem véletlen, hogy a legtöbbször akkor nevetnek a nézők, ha a színen van. Ahogy frappáns kabinetalakítást nyújt az előadást rendezőként is jegyző Őze Áron a dadogós Fiatal férfi szerepében.
A fekete humor forrását sokszor a rezzenéstelen arccal mondott szövegek, valamint a pompás riposztok jelentik.
Néha elmegy az áram, a háttérben hallani a láncfűrész idegborzoló hangját. Hármas gyilkosság történik, nem látunk semmit, de a képzeletünk ezúttal is készséggel siet a segítségünkre. Lehetnénk Texasban, egy isten háta mögötti farmon, a rendőrség gyanúsíthatná akár Ed Geint a gyilkossággal, ám ez nem az a sztori, hiszen az elkövető nem nyúzza le a halottak arcáról a bőrt, hogy később maszkot, esetleg lámpaburát készíthessen belőlük. Nem, a mi mészárosunk egyszerűbb eset, mert mindössze az áldozatok fejét nyisszantja le.
A halál jól jövedelmező üzletág az Óbudai Társaskör Halál Hotel című előadásában. Színes fényreklámok hirdetik a Ravatal Rádiót, az Agatha Christie Éttermet, és a Hasfelmetsző Jack Múzeumot. Ebből a hotelből már nem vezet tovább az út, ide mindenki megérkezik, de innen senki sem távozik.
Jellem vagy cselekmény, esetleg mindkettő? Egy ütős bűnügyi történetben az előbbiek közül valamelyik dimenziónak működnie kell. A pörgős cselekményről és az izgalomról sem feledkezhetünk meg, és persze a publikum idegeit élesen bizsergető, netán horrorba hajló gyilkosságokról sem. Mindez hatványozottan igaz a színpadi krimire.
Bármennyire fontosak is a fentiek, Egressy Zoltán abszurdba hajló, némi filozófiai mélységet sem nélkülöző krimikomédiája mégsem a felsoroltakkal, hanem az atmoszférájával hat legerősebben a nézőre.
Az előadás nyomozója, Frank nem Sam Spade, hiszen nem annyira férfiasan kemény, és nem hágja át olykor a törvény adta határokat. Nem rendelkezik hajszálpontos logikával sem, akár Hercule Poirot. Nincsenek gondjai az alkohollal, mint Harry Hole-nak. Az erősen frusztrált (az ok maradjon titok) Frank nyomozó szeret elveszni a részletekben, ezért különösen két dolog érdekli. 1. Visel-e bármilyen piros ruhadarabot a kihallgatott személy? 2. Mit olvas éppen a lehetséges gyanúsított? Össze nem illő, blődli semmiségekből próbálja összerakni a gyilkos mozaikját. Közben pedig szorgalmasan ír parányi jegyzetfüzetébe, és a mobiljával folyamatosan fényképez. Cserna Antal kissé nehezen találja meg a szerep ritmusát, néhol nem elég szuggesztív, úgy tűnik, több a humor a figurában, mint amit látunk. Ám lendületes, darabzáró monológja sok mindenért kárpótol.
Az alapvetően jó ritmusú, hangulatos rendezés nem elég bátor, amennyiben az angol fahumor és a krimi határán billegteti a cselekményt. Ez azért róható fel hibaként, mert Egressy darabjának nagyobb részében egyértelműen az előbbi a hangsúlyosabb. Azonban elmaradnak a Waczak Szálló és a Csengetett, Mylord? blazírt stílusára határozottabban utaló színészi motívumok. A fekete humor forrását sokszor a rezzenéstelen arccal mondott szövegek, valamint a pompás ritmusú riposztok jelentik. Ebben kiemelkedően jó Holecskó Orsolya a Fiatal lány alakítójaként, nem véletlen, hogy a legtöbbször akkor nevetnek a nézők, ha a színen van. Ahogy frappáns kabinetalakítást nyújt az előadást rendezőként is jegyző Őze Áron a dadogós Fiatal férfi szerepében.
A fekete humor forrását sokszor a rezzenéstelen arccal mondott szövegek, valamint a pompás riposztok jelentik.
Kellemes pillanatok okozója Göttinger Pál Mo Csing főszakácsként. Az unott arcú ázsiai általában akkor jelenik meg, amikor nem is kellene, ráadásul nem lehetünk biztosak abban, hogy fel tudja venni a rendelést. A rejtélyes figurának talán köze is lehetne a gyilkosságokhoz, és Göttinger teljesítményében ez az izgalmas eldöntetlenség a legnagyobb truváj.
A rendezői bátorság hiánya látszik például a dögös, hosszú combú Végh igazgatónő (Losonczi Kata) és Frank nyomozó jelenetében, amely sajnálatosan megmarad a szemezős flörtnél, holott sokkal izgalmasabb lenne, ha a testi gerjedelem erősebben jelenne meg a többet ígérő szituációban.
Krimiről is lévén szó, botorság lenne többet elárulni a történetről. Az üresjáratok ellenére könnyed nyári kikapcsolódást jelentő, szórakoztató másfél óra jut a nézőnek Óbudán, a fák lombjainak hűvösében.
A rendezői bátorság hiánya látszik például a dögös, hosszú combú Végh igazgatónő (Losonczi Kata) és Frank nyomozó jelenetében, amely sajnálatosan megmarad a szemezős flörtnél, holott sokkal izgalmasabb lenne, ha a testi gerjedelem erősebben jelenne meg a többet ígérő szituációban.
Krimiről is lévén szó, botorság lenne többet elárulni a történetről. Az üresjáratok ellenére könnyed nyári kikapcsolódást jelentő, szórakoztató másfél óra jut a nézőnek Óbudán, a fák lombjainak hűvösében.
forrás: http://art7.hu/
