Egressy Zoltán új, Halál Hotel című darabját mutatják be július 15-én az Óbudai Társaskörben Őze Áron rendezésében. Ennek kapcsán kérdeztük a rendezőt, aki hamarosan egy egészen új projektbe fog: újraéleszti a Komédium Színházat!
Hogyan találkoztatok Egressy Zoltánnal? Hogyan jött a Halál Hotel ötlete?
Megkeresett minket az Óbudai Társaskör képviselője Harsányi Mária Pihe, hogy a 25. Színház a kertben évad megünneplésként szeretnék, ha náluk születne egy új darab a rendezésemben. Az Óbudai Önkormányzat, valamint az Óbudai Nyár támogatásának köszönhetően egy egészen új előadás jöhetett létre a Társaskör saját produkciójában. Egy hűvös tavaszi napon a kertben kezdődött minden, még egy mondat sem volt megírva a darabból, amikor ötletelni kezdtünk. Fantasztikus állapot, amikor az ember Egressy Zoltánnal ül egy kertben és nézi a helyszíneket, hogy mi lenne, ha az ott az lenne, az meg amott. A kimerítő és viccelődést sem nélkülöző megbeszélés után Zoli eltűnt egy hónapra, majd egyszercsak landolt nálam az e-mail, benne a Halál Hotel című darabbal.
Mit szóltál hozzá, amikor elolvastad?
Hanyatt estem tőle. Rendkívüli, sajátságos fekete humor és vicces karakterek szerepelnek benne. Csak annyit tudtam mondani Zolinak, hogy "komplett bolond vagy, nem vagy normális". Ez a megfogalmazás nagyon tetszett neki.
Hogyan kezdődött a munka?
Az Óbudai Társaskör teljes szabadságot adott - megjegyzem, hatalmas élmény volt így munkához látni - tehát elsőként összeverbuváltam a csapatot, amelynek tagjai a Magyar Színház egykori társulatának színészei, háttérmunkatársai - szóval próbáltam értéket menteni a színházból. (Egyébként a játszók közt szerencsére akad, aki még mindig a színház tagja.) Egressy Zolival pedig még nem dolgoztam együtt ilyen szoros együttműködésben, de az első beszélgetésünk után hamar egy „hullahosszra” kerültünk.
Zoli kész művet adott le vagy még dolgoztatok rajat?
Az első megbeszélésen sok mindent tisztáztunk. Adott volt a tér, hiszen az egész darab a Társaskör kertjére íródott. Minimális változtatást azért tettem, mert az időjárási körülményekkel is számolnom kellett, így rendeztem egy "benti előadást" is. De én nagyon tisztelem az írót és a művet, ezért a rendezés során ragaszkodtam a szöveghez, hiszen Zoli, aki egy mikrorealista író, nagyon pontosan és precízen építette fel a darab nyelvi humorát. A ház nagyon konkrét kérést fogalmazott meg felé: írjon egy krimikomédiát. Így született egy abszurd abszurd. Érdekesség, hogy Zolinak ez az első nyári színházi szezonra írt darabja, nekem pedig az első nyári szabadtéri rendezésem.
Monty Python vagy L’ art pour l’ art jellegű?
Inkább Monty Python. Rendkívül fontos volt, hogy a darab verbalitása vezessen minket, hiszen ez teszi egyedivé, no meg az, hogy egy mai korképet ad, a minket körül világot mutatja be. Persze vannak benne őrültségek az én részemről is, de arra nagyon figyeltem, hogy ne győzzük le az anyagot. A színészektől végig azt kértem, hogy a szöveget tartsák szem előtt, hogy bízzanak benne.
Az egyetlen szereplő, aki nem kötődik a Magyar Színházhoz Kútvölgyi Erzsébet. Hogy találtál rá?
Erzsit levélben kértem fel egy szerepre, ő másnap már válaszolt is. Azt írta: "Ti nem vagytok normálisak, ezt komolyan gondoljátok?" Azt feleltem, hogy "igen" és jött a válasz, hogy "akkor jövök".
Mit árulhatsz el a darab történetéből?
Röviden összefoglalva: létezik egy Halál Hotel, ahová halni járnak az emberek, ahol működik egy Agatha Christie Restaurant, ahol mérgezett ételeket lehet enni és ahol van egy Ravatal Rádió, ami folyamatosan halálhíreket közöl. Ezen a helyszínen történik egy brutális gyilkosság. Megérkezik Frank, a nyomozó és a végén egész más derül ki, mint, amit Frank vagy a nézők gondolnak.
Játszani a halállal szabad - hangzik el a darabban. Szerinted szabad?
Bármilyen furcsa is, de ez a fordulatos, "halálközeli történet" mélyen az élet szeretetéről és annak élvezetéről szól. Feltett szándékom volt, hogy kihozzam az darabból a benne rejlő szakralitást, ami hozzám egyébként is közel áll.
Akarsz a múltról és a jövőről beszélni?
A múltról semmit nem szeretnék mondani, a jövőről nagyon szívesen beszélek. Elkezdtem próbálni a Játékszínben a Szőke ciklon című darabot, amiben Rejtő Jenőt játszom - Új Szegeden mutatjuk be augusztus 14-én, 15-én és egy olyan csapattal hozott össze a sors, akikkel korábban nem volt alkalmam együtt dolgozni. A jövő évadban két munka vár a Rózsavölgyi Szalonban és közben egy Lackfi János darabot is rendezek. És most már az is elmondható, hogy többedmagammal a Komédium Színház újraélesztésén fogok munkálkodni „próbaüzemmódban”. Az Aranytíz Művelődési Ház és az V. kerületi Önkormányzat felett szándéka, hogy a színház újra működjön és engem kértek fel művészeti vezetőnek. Ha minden jól alakul, a a jövő évben egy komoly évadtervet állítunk össze. Nyitásként szeretném a színpadot Taub János színpadnak elnevezni.
Izgalmas, színes alkotó munkákban veszek részt, aminek rettenetesen örülök. Felszabadultabban dolgozom és érzem, hogy a felelősség is sokkal kevesebb rajtam, hiszen most "csak" a családomért és magamért vagyok felelős. Ráadásul folyamatosan olyan lélekemelő helyzetekben találom magam, amelyek azt igazolják, hogy ebben az egészben, amit egy színház vezetése jelentett, nem daráltam le a szakmai és emberi hitelemet. Mindig azt vallottam, hogy csapathoz kell és jó tartozni, továbbra is abban hiszek, hogy a színház kollektív műfaj. És olyan jó kimondani, hogy úgy tűnik, kőszínház nélkül is maradt csapatom. Ezek a szakmai és emberi kapcsolatok sokkal fontosabbak számomra, mint az igazgatás. Ezekből épül a jövő.
Van kedvenc mondatod a Halál Hotelből?
„Most lesz eső vagy nem lesz eső?” – Kútvölgyi Erzsébet, mint Skolasztika nővér felnéz az égre, mint apáca, s azt mondja: „Régen Isten könnyének hittem, aztán Isten haragjának, most pedig csak annyit mondok: eső".
Kérdezett: Molnár Györgyi
Usz.: T. B:
forrás: http://szinhaz.hu
