Kevés nagyszerűbb dolgot tudok elképzelni egy nyomorult, hőgutával fenyegető augusztusi nap estéjén, mint egy domboldalon fekve egy nemzetközi hírű zongoraművészt hallgatni, és közben a hullócsillagokat figyelni az égen. Az Ördögkatlant az ilyen pillanatokért lehet igazán szeretni, és azért, ahogy belakja és átlényegíti az ország egyik legmellőzöttebb vidékét.
Ránki Dezső fentebb említett koncertje például a horvát-magyar határon található Beremenden történt. A falu neve hallatán valószínűleg a legtöbbeknek maximum a beremendi cementgyár ugrik be, miközben itt található a délszláv háború áldozataira emlékező Megbékélés kápolnája, amely azon a domboldalon áll, ahonnan a háború elől Magyarországra menekülők figyelték, ahogy falujuk, házuk a lángok martaléka lesz a határ túloldalán.
A domboldalt koncerthelyszínné avató Ördögkatlan gesztusa sokat tett a szó szerint velünk élő történelem megismertetéséért, és a fesztivál évről évre megmutatja, hogy nem csak Villány miatt érdemes útra kelni a messzi délvidékre, hanem a nagy testvér árnyékában szinte teljesen láthatatlan Nagyharsányért és Kisharsányért is. Az Ördögkatlan negyedik helyszíne, a minden túlzás nélkül festői szépségű Palkonya pedig azt mutatja meg, hogyan képes egy település együtt lélegezni egy fesztivállal. A határok teljesen elmosódnak itt az Ördögkatlan öt napja alatt, a falut járva nehéz eldönteni, hogy valamilyen hivatalos programnak vagyunk-e részesei, vagy a katlanlakók spontán happeningjébe csöppentünk-e bele.
Palkonya a tökéletes fesztiválhelyszín azok számára, akik belefáradtak abba, hogy helyszínről helyszínre szaladgálva, célirányosan gyűjtsék a fesztiválélményeket. Elég volt beülnünk a pincesorra egy pohár villányi bor, avagy a hőségre tekintettel rozéfröccs társaságában, és az élmények találtak meg minket, legyen szó Palya Bea koncertjéről, vagy egy számunkra eddig teljesen ismeretlen zenekar felvillanyozó fellépéséről.
Épp az ilyen élmények miatt vagyunk jóindulatúak az Ördögkatlannal szemben, és nem azt mondjuk, hogy a nagykoncertek évek óta változatlan kínálata és sorrendje (Quimby nyit, 30Y folytat, Kiscsillag zár, közreműködik két opcionális alterzenekar) a fantáziátlanság és a stagnálás jele, hanem helyette hagyományépítésről beszélünk. A fesztivált átható mesterkéletlenség mellett a szervezők ráadásul igen tudatos módon patikamérlegen adagolják évről évre az újdonságokat, és a valóban működő programelemek a fesztivál mítoszának részévé válnak.
Így történt például a francia rezesbandával, a Wombo Orchestrával, amely először 2013-ben látogatott el Dél-Baranyába, ám ma már szinte elképzelhetetlen lenne nélkülük az Ördögkatlan. Womboék energikus rockátiratai nem váltják meg a világot, ám spontán őrjöngéseik a fesztivál egész ideje alatt garantáltan táncra bírták a legfáradtabbakat is. Hasonlóképpen vált a Katlan szerves részévé az eredetileg a 30Y által útjára indított pólógyár, ahol kedvenceink készítenek nekünk kézzel pólót; idén Beck Zoliék mellett már a Búcsúkoncert, Wahorn András, Mucsi Zoltán és Scherer Péter és természetesen a Wombo Orchestra is pólókat gyártott szakmányban.
A 30Y legénysége számára ráadásul az Ördögkatlan igazi családi élménnyé vált, hiszen annak időtartama alatt évről évre ide járnak haza, idén például egy ausztriai fellépés után vezetett vissza az út egyenesen Nagyharsányba Pécs helyett. Mindez nem tudatosan alakult így, mondja Beck Zoli, csak úgy jött; miután néhány éve leköltözött a családjával, a több tag követte a példáját, így ami távolról úgy néz ki, mint a 30Y, az valójában egy jókedvű fesztiválozó család.
„Összenőttünk az Ördögkatlannal, ez az a hely, ahol minden évben megtörténnek a legfontosabb baráti találkozások” – fogalmaz a 30Y frontembere, aki a legjobb példa arra, hogy hogyan mosódnak el a Katlanon a fellépők és nézők közötti határok. Beck Zoli szerint az Ördögkatlan fő szervezőelve az a jótékony káosz, ami egy hagyományosabb fesztivált tönkretenne, itt viszont csak fokozza a varázst; a legjobb példa erre a jótékony káoszra az az idei eset, amikor a Beck család lakhelyéül szolgáló ház terasza hirtelenjében koncerthelyszínné vált.
Az Ördögkatlanra érkezők java nem a programért, hanem a közösségi élményért érkezik, vélekedik az énekes, és ez jól magyarázza, hogy miért ennyire hűséges a lassan egy évtizedes fesztivál közönsége. A nyolcadik alkalommal megrendezett fesztivál mára viszonyítási ponttá vált a magyar fesztiváléletben.
Ránki Dezső fentebb említett koncertje például a horvát-magyar határon található Beremenden történt. A falu neve hallatán valószínűleg a legtöbbeknek maximum a beremendi cementgyár ugrik be, miközben itt található a délszláv háború áldozataira emlékező Megbékélés kápolnája, amely azon a domboldalon áll, ahonnan a háború elől Magyarországra menekülők figyelték, ahogy falujuk, házuk a lángok martaléka lesz a határ túloldalán.
A domboldalt koncerthelyszínné avató Ördögkatlan gesztusa sokat tett a szó szerint velünk élő történelem megismertetéséért, és a fesztivál évről évre megmutatja, hogy nem csak Villány miatt érdemes útra kelni a messzi délvidékre, hanem a nagy testvér árnyékában szinte teljesen láthatatlan Nagyharsányért és Kisharsányért is. Az Ördögkatlan negyedik helyszíne, a minden túlzás nélkül festői szépségű Palkonya pedig azt mutatja meg, hogyan képes egy település együtt lélegezni egy fesztivállal. A határok teljesen elmosódnak itt az Ördögkatlan öt napja alatt, a falut járva nehéz eldönteni, hogy valamilyen hivatalos programnak vagyunk-e részesei, vagy a katlanlakók spontán happeningjébe csöppentünk-e bele.
Palkonya a tökéletes fesztiválhelyszín azok számára, akik belefáradtak abba, hogy helyszínről helyszínre szaladgálva, célirányosan gyűjtsék a fesztiválélményeket. Elég volt beülnünk a pincesorra egy pohár villányi bor, avagy a hőségre tekintettel rozéfröccs társaságában, és az élmények találtak meg minket, legyen szó Palya Bea koncertjéről, vagy egy számunkra eddig teljesen ismeretlen zenekar felvillanyozó fellépéséről.
Épp az ilyen élmények miatt vagyunk jóindulatúak az Ördögkatlannal szemben, és nem azt mondjuk, hogy a nagykoncertek évek óta változatlan kínálata és sorrendje (Quimby nyit, 30Y folytat, Kiscsillag zár, közreműködik két opcionális alterzenekar) a fantáziátlanság és a stagnálás jele, hanem helyette hagyományépítésről beszélünk. A fesztivált átható mesterkéletlenség mellett a szervezők ráadásul igen tudatos módon patikamérlegen adagolják évről évre az újdonságokat, és a valóban működő programelemek a fesztivál mítoszának részévé válnak.
Így történt például a francia rezesbandával, a Wombo Orchestrával, amely először 2013-ben látogatott el Dél-Baranyába, ám ma már szinte elképzelhetetlen lenne nélkülük az Ördögkatlan. Womboék energikus rockátiratai nem váltják meg a világot, ám spontán őrjöngéseik a fesztivál egész ideje alatt garantáltan táncra bírták a legfáradtabbakat is. Hasonlóképpen vált a Katlan szerves részévé az eredetileg a 30Y által útjára indított pólógyár, ahol kedvenceink készítenek nekünk kézzel pólót; idén Beck Zoliék mellett már a Búcsúkoncert, Wahorn András, Mucsi Zoltán és Scherer Péter és természetesen a Wombo Orchestra is pólókat gyártott szakmányban.
A 30Y legénysége számára ráadásul az Ördögkatlan igazi családi élménnyé vált, hiszen annak időtartama alatt évről évre ide járnak haza, idén például egy ausztriai fellépés után vezetett vissza az út egyenesen Nagyharsányba Pécs helyett. Mindez nem tudatosan alakult így, mondja Beck Zoli, csak úgy jött; miután néhány éve leköltözött a családjával, a több tag követte a példáját, így ami távolról úgy néz ki, mint a 30Y, az valójában egy jókedvű fesztiválozó család.
„Összenőttünk az Ördögkatlannal, ez az a hely, ahol minden évben megtörténnek a legfontosabb baráti találkozások” – fogalmaz a 30Y frontembere, aki a legjobb példa arra, hogy hogyan mosódnak el a Katlanon a fellépők és nézők közötti határok. Beck Zoli szerint az Ördögkatlan fő szervezőelve az a jótékony káosz, ami egy hagyományosabb fesztivált tönkretenne, itt viszont csak fokozza a varázst; a legjobb példa erre a jótékony káoszra az az idei eset, amikor a Beck család lakhelyéül szolgáló ház terasza hirtelenjében koncerthelyszínné vált.
Az Ördögkatlanra érkezők java nem a programért, hanem a közösségi élményért érkezik, vélekedik az énekes, és ez jól magyarázza, hogy miért ennyire hűséges a lassan egy évtizedes fesztivál közönsége. A nyolcadik alkalommal megrendezett fesztivál mára viszonyítási ponttá vált a magyar fesztiváléletben.
forrás: http://hvg.hu/
