Összehajtottuk a sátrat, feltekertük a hálózsákot, elcsomagoltuk a rengeteg vásárfiát és életre szóló emléket – véget ért a 25. Művészetek Völgye. Igyekszünk nem szomorkodni, hiszen rengeteg új élményt és barátot szereztünk, koncerteken tomboltunk (vagy szívösszeszorulva könny-nyeltünk), előadásokon nevettünk, művészekkel beszélgettünk. Csak jönne már hamarabb az a 26. Kapolcs…
Negyedszáz év nyomában
A nagy csomagolások közepette írtunk már nektek előzetesen a Művészetek Völgyéhez fűződő viszonyunkról és az idei fellépőkről. Sejtettük, hogy a jubileumnak köszönhetően felturbósított programfelhozatallal találkozunk, de azt, hogy ennyire jól összerakott rendezvénybe csöppenünk, álmunkban sem gondoltuk volna.
Aki az előző huszonöt évben kihagyta volna Kapolcsot, azoknak elmondanánk a Művészetek Völgyéről, hogy egy abszolút egyedülálló összművészeti fesztivál, ahol hazánk talán legszínvonalasabb zenészei, színészei és alkotóművészei biztosítják a programot. Koncertek terén leginkább a népi, jazz és világzene uralkodik, színházban pedig az alternatív vonal a leginkább hangsúlyos. A programok mellett pedig számos workshop, kiállítás, beszélgetés és ezernyi csecse-becse, vásárfia tarkítja az ottlétet.
A rendezvény kezdetekkor leginkább egy nagyobbacska, jó ízlésű baráti művészkörhöz hasonlított, fénykorában látogatóinak és fellépőinek száma hat falut is megtöltött. Mára a helyszínek száma három településre csökkent, viszont a programok talán mostanra kristályosodtak ki leginkább. Így aki idén is eljött kiKapolcsolódni, egész biztosan a hazai művészek színe-javát láthatta a színpadra lépni.
Itt jártunk mi
Völgylakóként egyetlen egy nehézséggel szembesül az ember: melyik programot válassza?! Mert bizony három faluban, vagy tíz-tizenöt helyen van „nagykoncert”, nem beszélve a rengeteg kis udvarról, tenyérnyi kertről, ahol igazi titkos kincsekre lel az ember: véletlen belefut egy bluesgitár-kurzusba, versimpróba, slamelésbe vagy csak leül egy kényelmes babzsákra és ezzel beleül egy kortárs filmvetítésbe. Vagy miközben mondjuk a Folk Udvarban a nemezelés technikáját sajátítja el, hirtelen felpattannak az asztalnál ülők és népzenébe csapnak, s máris spontán táncház kezdődik. Szóval amerre a szem ellát, mindenhol dübörög a kreativitás és az alkotó szellem – s a jó völgylakó bizony mindenhol ott szeretne lenni. S mivel sajnos még a párhuzamos völgylátogatás szkilljét nem sikerült kifejlesztetni magunkban, így nekünk is muszáj volt választani a sok szuper programlehetőségből. Közülük az alábbiakba szerelmesedtünk teljesen bele:
TOP3 helyszín az idei Művészetek Völgyén
1. A könnyezve nevetés helye: Momentán Udvar
A Momentán Társulat saját bázisa az egyik leginkább körberajongott színfoltja lett a Völgynek. Idejártunk nevetni, és az életünkön gondolkodni is, hiszen az improvizáció talán a legszabadabb és mindenekelőtt a legkreatívabb művészet. Az imprószínház nem csak minden alkalommal újat mutat, vagy bevonja a közönséget is a cselekmény szálába, hanem mindvégig olyan érzést kelt, mintha a mi életünkről is mesélnének. A tagok így foglalták össze munkásságukat: „Minden este úgy megyünk fel a színpadra, hogy fogalmunk sincs, mit teszünk a következő pillanatban. Aztán valamit teszünk. És ez sokszor vicces.” Őrületesen kreatív és humoros órákat tölthettünk velük. Nem csoda, hogy számos produkcióban kooperáltak, s csempésztek a műsorba humort: láttuk őket többekközt a MAO-val, Czine Szilvia fitness-világbajnokkal, Jónás Verával, Lackfi Jánossal, sőt, hatványozták a humort Hajós Andrással is. Egyébként saját udvarukban a csapat összes futó előadását megnézhettük.
2. A legbensőségesebb pillanatok helye: Harcsa Veronika Udvar
Harcsa Verát szeretjük. Így bizony, szívből és nagyon. Nem csak azért, mert a zenéje nagyon izgalmas, hangja sokszínű és érzelmes, hanem azért is, mert miközben balerinacipőjében átlibben a színpadon, tudjuk, hogy a gyermeki báj mögött kőkemény zenei tudás és stílusismeret rejlik.
Az udvarában lévő programokra is ez a finomság és szakértelem volt a jellemző. Reggelenként jógázók, délután pocakos kismamák érkeztek ide pihentető foglalkozásokra, délután pedig lélekemelő jazz-muzsikát hallgathattunk olyan csodálatos előadóktól és zenésztársaiktól, mint Pátkai Rozina, Sárik Péter, Gyárfás István, Snétberger Ferenc vagy maga Harcsa Veronika, akihez naponta jártunk énekes workshopra vagy csak egy megindító beszélgetésre.
3. Fergeteges koncertek a romok alatt: Klastrom
A Dél-Bakony lábánál elterülő Taliándörögd adta az egyik legcsodálatosabb helyszínt programjainak, itt található ugyanis egy XIII. századi romtemplom, ami nyaranta koncerthelyszínné alakul át, bámulatos díszletet nyújtva az előtte lévő programoknak. Nem is akármilyen programoknak! Ugyanis az idei Völgy talán legszuperebb koncertjeit láthattuk-hallhattuk itt, itt ugráltunk a jazz-alapú cigányzenére, az East Gipsy Band-re, itt varázsolt el bennünket Palya Bea Nő koncertje, az izgalmasan új de mégis tradicionális Dresch Quartet vagy a szédítően pörgős Cimbaliband is.
3+1. : Folk Udvar
Najó, nem tudtunk csak három helyszínt kiemelni anélkül, hogy a Folk Udvart valahogy bele ne játsszuk, hiszen sehol máshol nem éreztük annyira felszabadultan magunkat, mint az itteni népzenei koncerteken és programokon.
„A hely, ahol megtudod, miért izgalmas a népzene, a néptánc, kézműves hagyományaink. A hely, ahol a kávé mellett tánccal frissítheted fel magad az előző este után, ahol tiszta szívvel énekelhetsz, ahol órákra belemerülhetsz a nemezelésbe, ahol rájöhetsz, hogy milyen önfeledten lehet népzenére bulizni. Táncolj, bütykölj, beszélgess, bulizz velünk egész nap!” – írják a házigazdák. Mi pedig szót fogadtunk: hallgattunk ízes szóval szólt népmesét, a Folk Embassy Szabadegyetemének beszélgetéseit, sőt itt volt hazánk első népzenei karaokee-ja is!
S bár a fenti helyszínek nőttek leginkább a szívünkhöz, be kell vallanunk, hogy nem is lehet igazán kiválasztani a legjobbakat. Minden helyszín más és mást adott hozzánk. Mi pedig kicserélődve ülünk vissza a laptop elé és keressük Nektek továbbra is a legjobb programokat – immáron Völgyön kívül.
Negyedszáz év nyomában
A nagy csomagolások közepette írtunk már nektek előzetesen a Művészetek Völgyéhez fűződő viszonyunkról és az idei fellépőkről. Sejtettük, hogy a jubileumnak köszönhetően felturbósított programfelhozatallal találkozunk, de azt, hogy ennyire jól összerakott rendezvénybe csöppenünk, álmunkban sem gondoltuk volna.
Aki az előző huszonöt évben kihagyta volna Kapolcsot, azoknak elmondanánk a Művészetek Völgyéről, hogy egy abszolút egyedülálló összművészeti fesztivál, ahol hazánk talán legszínvonalasabb zenészei, színészei és alkotóművészei biztosítják a programot. Koncertek terén leginkább a népi, jazz és világzene uralkodik, színházban pedig az alternatív vonal a leginkább hangsúlyos. A programok mellett pedig számos workshop, kiállítás, beszélgetés és ezernyi csecse-becse, vásárfia tarkítja az ottlétet.
A rendezvény kezdetekkor leginkább egy nagyobbacska, jó ízlésű baráti művészkörhöz hasonlított, fénykorában látogatóinak és fellépőinek száma hat falut is megtöltött. Mára a helyszínek száma három településre csökkent, viszont a programok talán mostanra kristályosodtak ki leginkább. Így aki idén is eljött kiKapolcsolódni, egész biztosan a hazai művészek színe-javát láthatta a színpadra lépni.
Itt jártunk mi
Völgylakóként egyetlen egy nehézséggel szembesül az ember: melyik programot válassza?! Mert bizony három faluban, vagy tíz-tizenöt helyen van „nagykoncert”, nem beszélve a rengeteg kis udvarról, tenyérnyi kertről, ahol igazi titkos kincsekre lel az ember: véletlen belefut egy bluesgitár-kurzusba, versimpróba, slamelésbe vagy csak leül egy kényelmes babzsákra és ezzel beleül egy kortárs filmvetítésbe. Vagy miközben mondjuk a Folk Udvarban a nemezelés technikáját sajátítja el, hirtelen felpattannak az asztalnál ülők és népzenébe csapnak, s máris spontán táncház kezdődik. Szóval amerre a szem ellát, mindenhol dübörög a kreativitás és az alkotó szellem – s a jó völgylakó bizony mindenhol ott szeretne lenni. S mivel sajnos még a párhuzamos völgylátogatás szkilljét nem sikerült kifejlesztetni magunkban, így nekünk is muszáj volt választani a sok szuper programlehetőségből. Közülük az alábbiakba szerelmesedtünk teljesen bele:
TOP3 helyszín az idei Művészetek Völgyén
1. A könnyezve nevetés helye: Momentán Udvar
A Momentán Társulat saját bázisa az egyik leginkább körberajongott színfoltja lett a Völgynek. Idejártunk nevetni, és az életünkön gondolkodni is, hiszen az improvizáció talán a legszabadabb és mindenekelőtt a legkreatívabb művészet. Az imprószínház nem csak minden alkalommal újat mutat, vagy bevonja a közönséget is a cselekmény szálába, hanem mindvégig olyan érzést kelt, mintha a mi életünkről is mesélnének. A tagok így foglalták össze munkásságukat: „Minden este úgy megyünk fel a színpadra, hogy fogalmunk sincs, mit teszünk a következő pillanatban. Aztán valamit teszünk. És ez sokszor vicces.” Őrületesen kreatív és humoros órákat tölthettünk velük. Nem csoda, hogy számos produkcióban kooperáltak, s csempésztek a műsorba humort: láttuk őket többekközt a MAO-val, Czine Szilvia fitness-világbajnokkal, Jónás Verával, Lackfi Jánossal, sőt, hatványozták a humort Hajós Andrással is. Egyébként saját udvarukban a csapat összes futó előadását megnézhettük.
2. A legbensőségesebb pillanatok helye: Harcsa Veronika Udvar
Harcsa Verát szeretjük. Így bizony, szívből és nagyon. Nem csak azért, mert a zenéje nagyon izgalmas, hangja sokszínű és érzelmes, hanem azért is, mert miközben balerinacipőjében átlibben a színpadon, tudjuk, hogy a gyermeki báj mögött kőkemény zenei tudás és stílusismeret rejlik.
Az udvarában lévő programokra is ez a finomság és szakértelem volt a jellemző. Reggelenként jógázók, délután pocakos kismamák érkeztek ide pihentető foglalkozásokra, délután pedig lélekemelő jazz-muzsikát hallgathattunk olyan csodálatos előadóktól és zenésztársaiktól, mint Pátkai Rozina, Sárik Péter, Gyárfás István, Snétberger Ferenc vagy maga Harcsa Veronika, akihez naponta jártunk énekes workshopra vagy csak egy megindító beszélgetésre.
3. Fergeteges koncertek a romok alatt: Klastrom
A Dél-Bakony lábánál elterülő Taliándörögd adta az egyik legcsodálatosabb helyszínt programjainak, itt található ugyanis egy XIII. századi romtemplom, ami nyaranta koncerthelyszínné alakul át, bámulatos díszletet nyújtva az előtte lévő programoknak. Nem is akármilyen programoknak! Ugyanis az idei Völgy talán legszuperebb koncertjeit láthattuk-hallhattuk itt, itt ugráltunk a jazz-alapú cigányzenére, az East Gipsy Band-re, itt varázsolt el bennünket Palya Bea Nő koncertje, az izgalmasan új de mégis tradicionális Dresch Quartet vagy a szédítően pörgős Cimbaliband is.
3+1. : Folk Udvar
Najó, nem tudtunk csak három helyszínt kiemelni anélkül, hogy a Folk Udvart valahogy bele ne játsszuk, hiszen sehol máshol nem éreztük annyira felszabadultan magunkat, mint az itteni népzenei koncerteken és programokon.
„A hely, ahol megtudod, miért izgalmas a népzene, a néptánc, kézműves hagyományaink. A hely, ahol a kávé mellett tánccal frissítheted fel magad az előző este után, ahol tiszta szívvel énekelhetsz, ahol órákra belemerülhetsz a nemezelésbe, ahol rájöhetsz, hogy milyen önfeledten lehet népzenére bulizni. Táncolj, bütykölj, beszélgess, bulizz velünk egész nap!” – írják a házigazdák. Mi pedig szót fogadtunk: hallgattunk ízes szóval szólt népmesét, a Folk Embassy Szabadegyetemének beszélgetéseit, sőt itt volt hazánk első népzenei karaokee-ja is!
S bár a fenti helyszínek nőttek leginkább a szívünkhöz, be kell vallanunk, hogy nem is lehet igazán kiválasztani a legjobbakat. Minden helyszín más és mást adott hozzánk. Mi pedig kicserélődve ülünk vissza a laptop elé és keressük Nektek továbbra is a legjobb programokat – immáron Völgyön kívül.
forrás: http://legjobboldalad.hu/
