The Irish Coffee
A THE IRISH COFFEE egy budapesti, tradícionális ír történetmesélő és táczenét játszó zenekar volt 1999 és 2008 között. Fennállásának közel tíz éve alatt a magyarországi amatőr ír zene meghatározó alakulatává nőtte ki magát, kis klubkoncertektől a nagyszínpadokig hirdetve, hogy a közösségi/gimnáziumi zenekarok nem csak garázsrockot játszhatnak. Vállalásaik között nem szerepelt az autentikus megszólalás - a közös zenélés és történeteik újramesélésének öröme állt a munka középpontjában, amihez az ismertebbek mellett néhány ritkaságnak számító ír, skót, angol dal szolgált alapul. Sajátos, oldott és energikus hangvételük hamar népszerű lett, rendszeres budapesti játszóhelyeik teltházai mellett vidéki és külföldi meghívásokat is hozva, magánrendezvényekre, színházi előadásokra és fesztiválokra egyaránt. Koncertsorozatuk 2008-ra néhány száz fős állandó közösséget gyűjtött maga köré, akik a zenekar feloszlása után évente egyszer továbbra is összejárnak feleleveníteni a tengerészek, elhagyott szeretők, halott barátok, nevezetes ivászatok és késforgató öregasszonyok történeteit.
The Irish Coffee - Valamelyest ír zene.
Göttinger Pál - ének, gitár, furulyák
Hodász András - ének, hegedű, dobok
Mészáros Gergely - ének, gitár, szájharmonika
Mészáros Tamás - ének, ütőhangszerek
és
Náray-Szabó Ágnes - furulya, fuvola, ének
A zenekar korábbi tagjai és vendégzenészei voltak: Ligeti Orsolya (ének), Martin Orsolya (ének, cselló), Pitter Gábor (ének, gitár), Kővári Balázs (bőgő, basszusgitár) valamint Kolláti Linda (cselló), Almássy Noémi (fuvola), Németh Kinga (fuvola) és Kis Sándor (bodhrán).
Zenéjükhöz az ír, skót, angol dallamok szolgálnak alapul, koncertjeik középpontjában a történetmesélés áll. Ezeknek a népeknek az asztalainál sokszázados és ma is élő hagyomány a történetek sokszori újramesélése - a mesélő ilyenkor estéről estére: magáról beszél. Ahogy a dalban is a saját fájdalmáról vagy öröméről énekel, szóljon bárakármiről, és ismerje a hallgatóságból akár mindenki, és mondjuk mindenki máshogy, és hallja mindegyikük századszorra. Hősei lehetnek tengerészek, katonák, vadorzók, kopók, elnyomottak, elnyomók, öntelt kisemberek, vén boszorkányok, utazók és otthagyottak, lányok, fiúk, szerelmesek és ősellenségek - ők pedig ismerősök itt, Európa másik felén is. Megkapó öniróniával, humorral, és az ezek mögül előbújó fájdalommal és mérhetetlen közvetlenséggel beszélnek és kérdeznek arról, ami mindannyiunkat szíven üt, főleg esténként, és főleg sör mellett. Hogy hogy is van ez a világ, a szerelemmel, a halállal, a ragaszkodással, meg a kiszolgáltatottsággal, meg a játékossággal, meg az effélékkel. Barátságos, oldott, végtelenül egyszerű zene ez.
A zenekar a feloszlás után hivatalosan nem játszik többé, de vannak néha esetek, amikor összegyűlnek zenélni. Ezek általában a családi/baráti társaság fontos alkalmai, vagy voltak egy ideig ezek a híres-neves évenként koncertek... mostanában a kocsmákba szoktunk vissza, ahogy régen is volt.