Szirmai Márton boldogságkutató műhelye

Interjú a Remény rendezőjével

Immáron ötödik alkalommal hirdette meg forgatókönyvíró pályázatát a rákospalotai Csokonai Művelődési Központ. A szervezők idén azokat az alkotókat hívták meg, akik az elmúlt négy évben már nyújtottak be hozzájuk forgatókönyvet, vagy a Röfi - Rákospalotai Rövidfilm Szemlén már vetítették filmjeiket. A győztes három alkotás között van Szirmai Márton Remény című filmje is, amely egy szomorú ország szomorú lakói közé kalauzol bennünket. A rendező 2012-ben Legenda című rövidfilmjét készíthette el a pályázat támogatásával, 2013-ban pedig Minimál című alkotását segítette létrejönni a Csokonai Művelődési Központ. A most készülő kisfilmről Szirmai Márton, rendezővel beszélgettünk. A következő két hétben bemutatjuk a másik két alkotást is.

Filmhu: Miről szól a készülő kisfilmed?

Szirmai Márton: Van egy ország, ami a nemzetközi boldogságkutatások szerint a világ egyik legszomorúbb országa. Emiatt aztán a kormánya is szomorú, de feltűnik a horizonton egy csodafegyver, a Remény. Na de, ha azt is elveszítjük, mi marad? Nagyvonalakban erről szól a kisfilm, de reményeim szerint ez csak a felszín. Számomra titkon a Minimálés az Expedíció című rövidfilmünkkel együtt alkot trilógiát.

Filmhu: Milyen műfajú a film?

Sz.M.: Rövid zenés szatíra keserű optimizmussal átitatva.

Filmhu: Mi inspirált mikor megírtad a forgatókönyvet?

Sz.M.: Néhány éve a gazdasági miniszterünk létrehozta a Boldogságkutató Műhelyt. Mivel nem jöttek az eredmények, pusztán elképzeltem, mit alkothatnak, ami reményre adhat okot.

Filmhu: Mennyiben lesz más ez az alkotás, mint a korábbi rövidfilmjeid?

Sz.M.: Hangvételében ugyanolyan lesz mint a korábbiak, stíluselemeiben viszont talán egyedi és szokatlan is.

Filmhu: Kikből áll a film alkotógárdája?

Sz.M.: Remek emberekből. Tényleg. Talán ez volt eddig a legjobb stábélményem, amióta filmezek. Sorolhatnám a neveket, - azon belül is éljenek nők, több nőt a magyar filmgyártásba!, - mert hibátlan a csapat. Mégis, akire ebben a filmben különösen támaszkodom az Pirisi László zeneszerző - lévén egy zenés film-, és Pálos György operatőr, mert roppant minimális költségvetésből kell látványt kreálni. És persze a színészeken is sok múlik, de Bezerédi Zoltán és Gyabronka József a két főszereplő, akik nem tudnak hibázni.

Filmhu: Miért szeretsz rövidfilmeken dolgozni?

Sz.M.: Hogy eddig minden szerzői filmem rövid lett, véletlen, egyszerűen ilyen hosszúra lehetett vágni. Tehát én nem rövidfilmeken szeretek dolgozni, hanem filmeken. Izgalmasabb, mint sok minden más.

Filmhu: Hogyan segítette eddigi pályádat a XV. kerületi Önkormányzat és a Csokonai Művelődési Központ pályázata?

Sz.M.: Valahol bizarr, hogy egy piciny Művelődési Központ havi miniszteri fizetésekből gyárt kisfilmeket Magyarországon. Volt év, hogy 70 anonim pályázat érkezett a felhívásukra. Ez egyben felhívás kéne legyen táncra a Filmalap felé is, ahol szerintem nem értik a rövidfilmben rejlő fantasztikus lehetőségeket. Hogy bárki pályáján sokat lendítene, nem hiszem, de hatalmas energiákat hívnak életre évről évre. Képzeld el, hogy beteszel a rendszerbe egymillió forintot, és pár hét múlva 70 ember dolgozik az alkotáson napokat, heteket. Engem ennek a teremtésnek a csodálatával - most minden pátosz nélkül mondom - ajándékoz meg a Csokonai, immár nem először.

Filmhu: Milyen további filmterveid vannak a jövőre?

Sz.M.: Sok filmtervem van, nagyjáték-, kisfilm, dokfilm, animáció, csak hát ugyanennyi sárga csekk is az előszobában, szóval a szerzői filmezésnél vannak előrébb való kötelezettségek. De tervből nincs hiány.

forrás: http://magyar.film.hu/