Az elmúlt csütörtök este ismét egy egyszemélyes darab volt műsoron a MaloM színházban. Nem először és nem is utoljára ebben az évadban. Ezúttal Gerlóczy Márton A csemegepultos naplója című regényét állította színpadra Lőkös Ildikó adaptációjában Göttinger Pál rendező. Ő már két alkalommal is bizonyította, hogy jó színházhoz elegendő egy jó regény, vagy novella és egy jó színész. Azt gondolom vagyunk néhányan, akik még emlékeznek a Telefondoktor című ugyancsak egy személyes darabra, ahol Göttinger Pál mint színész bizonyította a fenti állításomat. Így aztán jó előjelekkel indult ez az este.
A történet egyszerű, van egy tipikus író, valahol a pályája közepe(?) táján, aki úgy dönt, hogy vált. Tipikusan nem csak az élete egyik területén, hanem egyszerre többön is. Beköltözik egy tipikus bérházba, választ egy tipikus munkát... történetesen csemegepultosnak áll egy tipikus vásárcsarnokban és elkezdi feljegyezni a körülötte zajló tipikus eseményeket. Az már csak természetes, hogy nem telnek unalomban a napjai. Egy öreg bérházban azért a tipikus lakók között is zajlik az élet... természetesen van egy tipikus idős hölgy Köntös, aki egy kicsit szenilis, egy tipikus alkoholista Anti, aki egyébként megértő - "Had igyóóóóón"... egy tipikusan fiatal nő, aki még akár... de nem... ráadásul mint kiderül annak a bizonyos tipikus hölgynek az unokája. A másik játéktér egy tipikus vásárcsarnok, ami annyira tipikus, hogy bár Pesten van, de lehetne éppen Budán, vagy akár bármely más városban is... tipikus csemegepulttal és annak tipikus folyamatosan pörgő fiatal, bár az élet által jócskán megviselt főnök asszonyával... az ilyen tipikus vásárcsarnokokra jellemző tipikus árusokkal és természetesen a tipikus vásárlók hosszú sorával, a tipikus német turistáktól a tipikus újgazdag nagymenőig. És természetesen ott vannak a tipikus nők, a butácska cicababák, újságíró nő, és egy eladó sorban lévő "hegedűtarnárnő", na meg persze az ő tipikus, megfontolt, körültekintő szülei.
Mindebből a rengeteg tipikus dologból font Lajos a csemegepultos egy remek szórakoztató történet sort. Egyedül... Ebben játszótársa volt minden, ami egy csemege pult környékén fellelhető. Így lett egy darab rongyból Köntös az idő szomszédasszony, két konzervből német turista, a szalámikból társalkodó szülők, egy pár libából két liba és szinte minden mozdíthatóból lett valami tipikus. Sőt maga a díszlet is mozgatható volt ez által adott egy plusz lendületet az amúgy sem lanyha darabnak. Ötvös András fantasztikus ügyességgel keltett életre minden szereplőt, mindegy mi volt a keze ügyében, kölcsönözve nekik tipikus hangjukat, helyezve őket tipikus helyzetekbe. Mi meg kívülállóként jókat derültünk a finom jól időzített poénokon, jelezve, hogy ráismertünk ám az "ismerőseinkre", kivéve persze saját magunkra. És tényleg ebben a röpke másfél órában - észre sem vettük, hogy szaladt el - mindenkivel megismerkedhettünk, aki jelen lehet egy tipikus ember hétköznapjaiban, legyen az Lajos az író, vagy éppen a szomszédunk. Az már csak egy ráadás volt, hogy közben jó ízűeket nevettünk köszönhetően a főszereplő sziporkázó előadásának.
Szóval a múlt csütörtök nem egy tipikus színházi este volt... pontosabban igen ez egy tipikus színházi este volt a MaloM-ban, mert ott bizony tipikus, hogy ilyen darabokat, ilyen remek előadók tolmácsolásában láthatunk. Ha mégis tipikus valamiért, az legfeljebb az, hogy hozzá szoktunk az évek alatt... de nem szándékozunk leszokni róla.
Még el nem felejtem október 29-én este Csákányi Eszter érkezik, de ezúttal az érdeklődésre való tekintettel a Lehel Film-Színházba, majd két hét múlva Udvaros Dorottya lesz a vendég...
forrás: http://jaszberenyonline.hu/
