Hogyan sikerül a POSzT-ot újraéleszteni? 2017-ben újra pályázik, vagy van már utódjelöltje? A szombathelyi színház Kossuth-díjas igazgatójával beszélgettünk.
- A 7óra7 színházi oldal nemrég összegyűjtötte a tavalyi év legfontosabb negyven előadását. A szombathelyi színház is felkerült a toplistára, mindjárt két előadással: a Vitéz Mihállyal és a Makrancos Katával. Ennek fényében, bár évad közepén járunk, hogy érzi, milyen évet zártak?
- Ha tehetném, nemcsak a 2015-ről mondanék csupa jót, hanem az elmúlt két és fél évünkről, ami várakozáson felül jól sikerült. Díjak sora jelzi ezt: a POSzT-on, a Vidor fesztiválon, a Városmajori Színházi Szemlén kiemelkedően teljesítettek előadásaink, illetve a színikritikusok is több ízben díjazták produkcióink alkotóit. Díjakban és szakmai elismerésben tehát nincs hiány. Ha nem szezonban gondolkodom, akkor tényleg a tavalyi naptári évet tartom a legerősebbnek.
Nagyon jó mentális állapotban van a színház, alig van fluktuáció, együtt a csapat, ennek is köszönhető, hogy az előadásaink ilyen egyenletesen jó minőséget hoznak. A bemutatókon túl nagyon sikeresek az egyéb programjaink is, a gyerekeknek szóló Gubanc, vagy A kék pék című előadás, a Thea-tér programjai, például a Kötelező olvasmány, a Miért szép... és a Császárok napja, vagy a Bábelna.
- Így, a színházalapítás tizedik évfordulójához közelítve kezd beérni a munka, kiforrta magát a színház?
- Nagyon relatív, mikortól datáljuk a szombathelyi színházalapítást. Való igaz, 2007. októberében kezdtük el, de akkoriban mindössze hárman dolgoztunk itt. 2008-ban szerződtettük az első színészeket, akkor ősszel indult az első próbaidőszak, 2009. januárjában lett az első bemutatónk, a 9700. Utána, 2010. februárjában az épület felújítása miatt ki kellett költöznünk, és ideiglenesen az MMIK lett az otthonunk. Ezt az időszakot sem lehet teljes értékűnek tartani, mert rengeteg kompromisszumot kellett kötnünk. 2011. január 22-én aztán hivatalosan is átadták az új épületet, beköltözhettünk és bemutattuk „Az ember tragédiáját”. Ez az a dátum, amikor már ténylegesen színháza lett Szombathelynek. Teljes értékűen öt évről beszélhetünk tehát.
- Milyen most a viszonya a szombathelyi városvezetéssel?
- Korrekt és kiegyensúlyozott, tényleg.
- Volt idő, amikor színház környékére se jártak a helyi jobboldali politikusok.
A tapasztalatom az, hogy ebben az új kurzusban gyökeresen megváltozott a helyzet. Amikor a közgyűlésben vagy bizottsági üléseken a színház szóba kerül, rokonszenvvel viseltetnek irántunk. Figyelnek ránk, sok politikus eljár a bemutatóinkra is.
- Mennyire fogadják el vagy reklamálnak egy-egy szókimondóbb, nyersebb darabnál, gondolok például a Makrancos Katára? Nem kapott telefonokat utána?
- Nem jellemző, bár informális beszélgetések során, volt, aki kissé nyersnek találta. Ennyi. De hivatalosan nem koppintott a fejünkre még senki, és ez így van rendjén.
- Milyen darabok voltak leginkább a szombathelyiek körében megosztóak?
- Jeles András rendezései általában, mostanában viszont úgy tapasztaljuk, kezdik elfogadni, ha a színház merészebb eszközökkel él. Kíváncsian várom, hogyan fogadja majd a közönség a következő bemutatónkat, A mi osztályunkat, Tadeusz Slobodzianek kortárs darabját, ezt a rendkívüli és megrendítő holokauszttörténetet. Az izgatottságom és a kíváncsiságom a tetőfokára hág, ha erre az előadásra gondolok, teszteljük a közönséget és magunkat is. Lukáts Andor rendezése is nagyon erősnek ígérkezik, a szereposztás is kivételes.
- Mik voltak a legsikeresebb darabok?
- Szakmai értékelésben a Szentivánéji álom, a Parasztopera, a Vitéz Mihály és a Makrancos Kata mellett a Tizenkét dühös ember, illetve a Ványa bá is, nézik majd az idei POSzT válogatók ezt is. A nézők nagyon szeretik A dzsungel könyvét, de még nem előzte meg nézettségben az Anconai szerelmeseket. A padlás is nagy siker, de ez csak most kezdett.
- Béres Attila, a színház korábbi főrendezője a Miskolci Nemzeti igazgatója lett. Jön valaki a helyére?
- Már közölte az információt a közösségi oldalán, úgyhogy elmondhatom: Réthly Attila, aki több sikeres karneválszínházi produkciót illetve legutóbb a Ványa bát jegyezte nálunk, idén szeptembertől a színház főrendezőjeként folytatja tovább. Augusztusig viszont még a Thália Színháznál marad.
Béres Attilával ittléte alatt azonban hosszabb távra is együtt gondolkodtunk, most már körvonalazódik, hogy a következő évad is nagyon erős lesz, rangos rendezői névsorral: Zsótér Sándor, Horgas Ádám, Mohácsi János, Valló Péter illetve Réthly Attila és reményeink szerint Ascher Tamás. A szezont pedig Alföldi Róbert és Béres Attila egy-egy rendezése zárja.
- Szerzők? Milyen előadásokat láthatunk?
- Azt szeretem, és általában az is a gyakorlat, hogy a rendező javasol darabot a társulat ismeretében. Mindenkitől kérünk 2-3 ajánlatot, és utána elkezdjük rakosgatni az ajánlatokat, hogy a kínálat kiegyensúlyozott legyen, találjunk benne vígjátékot, és komolyabb mondanivalójú produkciókat is.
- Közben talán sikerül a POSzT-ot is megmentenie. Új vezetője lett, részt vett a pályázatok elbírásában. Most mi a helyzet?
- Nem volt nálam defibrillátor, de Szombathely ugye a segítés városa, én is úgy működtem, hogy talán sikerült ezt az egészet újraéleszteni.
A pályáztok elbírásánál én a Magyar Színházi Társaságot képviseltem. Az ügyvezetői posztra három pályázat érkezett. Komáromi György, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója Göttinger Pállal és Lévai Balázzsal közösen adta be szakmai anyagát. Magyar Attila, a Zsolnay Negyed gazdasági igazgatója (Az Echo TV korábbi kreatív igazgatója) pedig Szűcs Gáborral és Kővári Zsuzsával közösen pályázott. A harmadik aspiráns Kiss László rendező volt, de formailag érvénytelennek nyilvánították az ő anyagát.
- Ha tehetném, nemcsak a 2015-ről mondanék csupa jót, hanem az elmúlt két és fél évünkről, ami várakozáson felül jól sikerült. Díjak sora jelzi ezt: a POSzT-on, a Vidor fesztiválon, a Városmajori Színházi Szemlén kiemelkedően teljesítettek előadásaink, illetve a színikritikusok is több ízben díjazták produkcióink alkotóit. Díjakban és szakmai elismerésben tehát nincs hiány. Ha nem szezonban gondolkodom, akkor tényleg a tavalyi naptári évet tartom a legerősebbnek.
Nagyon jó mentális állapotban van a színház, alig van fluktuáció, együtt a csapat, ennek is köszönhető, hogy az előadásaink ilyen egyenletesen jó minőséget hoznak. A bemutatókon túl nagyon sikeresek az egyéb programjaink is, a gyerekeknek szóló Gubanc, vagy A kék pék című előadás, a Thea-tér programjai, például a Kötelező olvasmány, a Miért szép... és a Császárok napja, vagy a Bábelna.
- Így, a színházalapítás tizedik évfordulójához közelítve kezd beérni a munka, kiforrta magát a színház?
- Nagyon relatív, mikortól datáljuk a szombathelyi színházalapítást. Való igaz, 2007. októberében kezdtük el, de akkoriban mindössze hárman dolgoztunk itt. 2008-ban szerződtettük az első színészeket, akkor ősszel indult az első próbaidőszak, 2009. januárjában lett az első bemutatónk, a 9700. Utána, 2010. februárjában az épület felújítása miatt ki kellett költöznünk, és ideiglenesen az MMIK lett az otthonunk. Ezt az időszakot sem lehet teljes értékűnek tartani, mert rengeteg kompromisszumot kellett kötnünk. 2011. január 22-én aztán hivatalosan is átadták az új épületet, beköltözhettünk és bemutattuk „Az ember tragédiáját”. Ez az a dátum, amikor már ténylegesen színháza lett Szombathelynek. Teljes értékűen öt évről beszélhetünk tehát.
- Milyen most a viszonya a szombathelyi városvezetéssel?
- Korrekt és kiegyensúlyozott, tényleg.
- Volt idő, amikor színház környékére se jártak a helyi jobboldali politikusok.
A tapasztalatom az, hogy ebben az új kurzusban gyökeresen megváltozott a helyzet. Amikor a közgyűlésben vagy bizottsági üléseken a színház szóba kerül, rokonszenvvel viseltetnek irántunk. Figyelnek ránk, sok politikus eljár a bemutatóinkra is.
- Mennyire fogadják el vagy reklamálnak egy-egy szókimondóbb, nyersebb darabnál, gondolok például a Makrancos Katára? Nem kapott telefonokat utána?
- Nem jellemző, bár informális beszélgetések során, volt, aki kissé nyersnek találta. Ennyi. De hivatalosan nem koppintott a fejünkre még senki, és ez így van rendjén.
- Milyen darabok voltak leginkább a szombathelyiek körében megosztóak?
- Jeles András rendezései általában, mostanában viszont úgy tapasztaljuk, kezdik elfogadni, ha a színház merészebb eszközökkel él. Kíváncsian várom, hogyan fogadja majd a közönség a következő bemutatónkat, A mi osztályunkat, Tadeusz Slobodzianek kortárs darabját, ezt a rendkívüli és megrendítő holokauszttörténetet. Az izgatottságom és a kíváncsiságom a tetőfokára hág, ha erre az előadásra gondolok, teszteljük a közönséget és magunkat is. Lukáts Andor rendezése is nagyon erősnek ígérkezik, a szereposztás is kivételes.
- Mik voltak a legsikeresebb darabok?
- Szakmai értékelésben a Szentivánéji álom, a Parasztopera, a Vitéz Mihály és a Makrancos Kata mellett a Tizenkét dühös ember, illetve a Ványa bá is, nézik majd az idei POSzT válogatók ezt is. A nézők nagyon szeretik A dzsungel könyvét, de még nem előzte meg nézettségben az Anconai szerelmeseket. A padlás is nagy siker, de ez csak most kezdett.
- Béres Attila, a színház korábbi főrendezője a Miskolci Nemzeti igazgatója lett. Jön valaki a helyére?
- Már közölte az információt a közösségi oldalán, úgyhogy elmondhatom: Réthly Attila, aki több sikeres karneválszínházi produkciót illetve legutóbb a Ványa bát jegyezte nálunk, idén szeptembertől a színház főrendezőjeként folytatja tovább. Augusztusig viszont még a Thália Színháznál marad.
Béres Attilával ittléte alatt azonban hosszabb távra is együtt gondolkodtunk, most már körvonalazódik, hogy a következő évad is nagyon erős lesz, rangos rendezői névsorral: Zsótér Sándor, Horgas Ádám, Mohácsi János, Valló Péter illetve Réthly Attila és reményeink szerint Ascher Tamás. A szezont pedig Alföldi Róbert és Béres Attila egy-egy rendezése zárja.
- Szerzők? Milyen előadásokat láthatunk?
- Azt szeretem, és általában az is a gyakorlat, hogy a rendező javasol darabot a társulat ismeretében. Mindenkitől kérünk 2-3 ajánlatot, és utána elkezdjük rakosgatni az ajánlatokat, hogy a kínálat kiegyensúlyozott legyen, találjunk benne vígjátékot, és komolyabb mondanivalójú produkciókat is.
- Közben talán sikerül a POSzT-ot is megmentenie. Új vezetője lett, részt vett a pályázatok elbírásában. Most mi a helyzet?
- Nem volt nálam defibrillátor, de Szombathely ugye a segítés városa, én is úgy működtem, hogy talán sikerült ezt az egészet újraéleszteni.
A pályáztok elbírásánál én a Magyar Színházi Társaságot képviseltem. Az ügyvezetői posztra három pályázat érkezett. Komáromi György, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója Göttinger Pállal és Lévai Balázzsal közösen adta be szakmai anyagát. Magyar Attila, a Zsolnay Negyed gazdasági igazgatója (Az Echo TV korábbi kreatív igazgatója) pedig Szűcs Gáborral és Kővári Zsuzsával közösen pályázott. A harmadik aspiráns Kiss László rendező volt, de formailag érvénytelennek nyilvánították az ő anyagát.
A három kurátor közül ketten, Őri László, Pécs alpolgármestere mellett a Magyar Teátrumi Társaság delegáltja, Rázga Miklós pécsi színigazgató is Magyar Attila pályázatát szavazta meg. A Magyar Színházi Társaság azonban nem voksolt rá, mert nem tartotta kielégítőnek a pályázat szakmai részét. Nem láttuk biztosítva, hogy a válogatás és a zsűrizés szakmai alapon történik majd. Meggyőződésünk szerint akkor jó a POSzT, ha elfogadható a versenyprogram, és nem vált ki nagy vitákat.
Ezért volt egy javaslatom, amit épp ma tárgyalnak Pécsen, eszerint: jöjjön létre egy 12 tagú szakmai testület, amelyre az ügyvezető igazgató a szakmai kérdéseket, a válogatás és a zsűrizés mikéntjét bízhatja. Ez a 12 tagú testület felügyeli aztán az érdemi munkát.
- Egyik felét a Teátrumi Társaság, a másikat pedig a Színházi Társaság adja?
- Nem, sikerült egy ennél magasabb szintű, szakmaibb megoldást találni. Olyan művészek lesznek tagjai, mint Máté Gábor, Mácsai Pál, Hegedűs D. Géza (ő lesz az elnöke), és Rátóti Zoltán, de sorolhatnám a többieket is. Az ügyvezető pedig csak akkor bírálhatja felül a testület munkáját, ha gazdasági akadályok merülnek fel.
- Ön is tagja lesz?
- Nem, szándékosan nem akartam, de fel se merült. Nem szívesen lennék benne, mert azt remélem, hogy a szombathelyi társulat is rendkívül érdekelt lesz majd a POSzT-ban, nehogy az összeférhetetlenség gyanúja felmerüljön. 2016-ra még tavaly kijelölték a válogatókat, így az új testület a 2017-es POSzT kapcsán kezdi meg munkáját. Bízom abban, hogy a 2017-es POSzT már békességes lesz.
Mintha kevesebbet látnánk Szombathelyen, többet játszana budapesti színházakban, mint itt.
- Muszáj időnként megmutatnom magam Budapesten is, ha én évekre kiesnék a színészi vérkeringésből, akkor meggyengülne a szakmai tekintélyem. A neves, országos hírű rendezőkkel is itt nyílik mód egy esetleges jövőbeni szombathelyi tervekről beszélni, és a szakmai adminisztrációval is Pesten van lehetőségem kapcsolatot tartani, ami a szombathelyi színház szempontjából nem elhanyagolandó. A Rózsavölgyiben vannak szerepeim, játszom a Radnóti Színház Platonov című előadásában, amit Alföldi Róbert rendezett, és Az én és a kisöcsémben, az Operettszínházban.
Viszont minden évben legalább egy produkcióban játszom itt is, sőt, ebben a szezonban két szombathelyi szerep is vár rám, a Szent Mártonról szóló „Köpönyeg és palást” című darabban én alakítom majd az idős Szent Mártont. Izgalmasnak ígérkezik ez a munka, a mű remekül artikulálja, ahogyan az idős Márton következetesen élte és várta el másoktól is az alázatos szerénységet, mennyire nem értett egyet a rongyrázó, fényűző egyházi törekvésekkel. A darab terjedelmes része Szent Márton kiállásáról szól az állami beavatkozás ellen. Talán nem lesz érdektelen a téma. A másik produkció, amelyben Szombathelyen játszom, Machiavelli Mandragórája lesz, amit Valló Péter rendez, és amit nemsokára el is kezdünk próbálni.
- Úgy tudjuk, hogy itteni lakását is eladta. Már nem annyira tartja fontosnak, hogy szombathelyiként tekintsenek önre?
- Dehogynem, csak amikor 2007-ben lejöttünk, a fiam 10 éves volt. Ahhoz, hogy nyugodtak legyünk, le kellett költöztetni magunkhoz a párom édesanyját, hogy legyen, aki vigyáz rá, ha mi dolgozunk. Ezért kellett egy olyan házat vennünk, ahol kényelmesen elfértünk, ami egyébként tetemes hitelfelvétellel járt. Azóta Benedek 19 éves lett, és a nagymama visszaköltözhetett Budapestre, a Hadnagy utcai ház pedig már túl költségesnek bizonyult, ezért kerestünk egy kisebbet és olcsóbbat. Most a Rumi úton lakunk.
Lánya, veje is színész, fia színházi környezetben nőtt fel. Ő nem készül erre a pályára? Vagy inkább NB/I-es focista lesz?
Ott van az én két nagyfiam, akiknek eszük ágában sem volt soha színészi pályára lépni. Ami érdekes, hogy határozott, saját ízlése van, ki nem állhatja a zenés darabokat, viszont nagyon szerette például a Szabad ötletek jegyzékét, vagy a Vitéz Mihályt. A szakértők meg az edzői is azt mondták, képessége az NB/I-es szintet is elérné, de most az érettségi a legfontosabb. Egyébként Vépen, megyei első osztályban focizik, de elsődleges most a továbbtanulás. Nagyon komolyan veszi ezt, jól is tanul, a foci most csak hobbi. Itt a megyében azonban figyelemmel kísérik, volt már a forduló legjobbja, kétszer is.
-Jövőre lejár az öt éves igazgató kinevezése. Újra pályázik, vagy van már utódjelöltje?
- Pontosan jövő év szeptemberében. Sok minden történhet még ebben a másfél évben, de ha jó az egészségi állapotom, akkor én ezt a munkát szeretném még folytatni. Nem tartom befejezettnek, azt gondolom kiemelkedően sikeres évek vannak mögöttünk, a szombathelyi színház presztízse a szakmában is magas, a nézők is szeretnek minket, az erős jó munka gyümölcsét még szeretném egy kicsit nevelgetni, majszolgatni.
forrás: http://www.nyugat.hu
