Rozán Eszter
Elhagyatott kastély, hulla késsel a hátában, titkok, megmagyarázhatatlan események, nyolc nő összezárva – mindenki gyanús –, és mindenekelőtt fergeteges humor: ez Robert Thomas Nyolc nő című bűnügyi komédiája a Weöres Sándor színházban. Agatha Christie-i szituáció, groteszk ábrázolásmód, vérbeli francia hangulat és felhőtlen szórakozás vár mindazokra, akik megnézik a darabot.
Ha krimi, akkor csupa izgalom, rejtély, misztikum, na és természetesen nem hiányozhat a hulla sem. És ha mindez nyolc nővel történik, bezárva egy kastélyba, ahol még a telefon sem működik, akkor minden adott a felhőtlen szórakozáshoz. Robert Thomas: Nyolc nő című bűnügyi komédiája igazi ensemble-játék, nyolc egyenrangú nővel, akik egyformán fontos szerepet játszanak, és Agatha Christie regényeihez hasonlóan mindannyian gyanúsak. Már a megjelenésük is groteszk, ruhájuk, sminkjük és egész testfelépítésük olyan, mintha az Alice csodaországban című meséből léptek volna elő, vagy legalábbis egy rokokó történetből. Az arányok eltorzultak, vastag vádli, foghíjas mosoly, radiátorszerű test, idétlen megjelenés, mintha görbe tükrön át szemlélnénk őket, ugyanakkor mégis valóságosak. A történet a krimi hagyományait követi, egy karácsony előtti reggelen a ház ura és parancsolója, Marcel az iparmágnás, nem kel fel a szokott időben, amit a nők közömbösen vesznek tudomásul, bár felébreszteni nem merik. Innét már egyenes út vezet ahhoz, hogy késsel a hátában találjanak rá a szobájában. A nők harsány sikollyal, zűrzavarral veszik tudomásul a bűntényt. Mozdulataik, gesztusaik, reakciók szintén eltúlzottak, akárcsak ők maguk. De kik is ők?
Gaby, Marcel felesége (Fekete Linda) kócos hajával, barna harisnyás lábával igazi egyéniség, aki elszántan harcol az igazság kiderítéséért, ám kiderül, neki is lehetne indítéka a gyilkosságra. Susanne, az úr lánya (Grisnik Petra) éppen vakációra érkezik haza, tele lendülettel, a családja iránti féltéssel, folyton nyugtatgat mindenkit, mondván: semmi baj, semmi baj, ám ő sem egészen tiszta. Aztán ott van a húga, Catherine (Sodró Eliza) a maga 16 évével, krimi iránti rajongásával; annyira szereti a bűnügyi regényeket, hogy képes akár hajnalig olvasni a szobájában. Bordás hasával, beesett szemével, két copfjával groteszk jelenség. Catherine nem szereti, ha az életkorát emlegetik. Ő az, aki folyton figyel, jegyzetel, még nyomozói ruhát is ölt magára. Mamy, Marcel anyósa (Vlahovics Edit) szintén sajátos karakter. Tolókocsiban ülő, tehetetlen idős hölgynek gondolnánk, ám képes arra, hogy felpattanjon onnét, ha kedve úgy tartja. Augustine néni (Bálint Éva) a szegény rokon gőgjével és teátrális jeleneteivel zsarolja környezetét. Marcel befogadta őt, akárcsak Mamyt, és Augustine-ban az eltartottság tudata fokozza önmaga fontosságának bizonygatását. Bibircsókos orrával majdhogynem egy meséből kibújt boszorkány is lehetne. Imádja az édességet, ám úgy érzi, sosem kap eleget. Különösen a briós a kedvence. Később megjelenik Pierette, Marcel húga (Edvi Henrietta e.h.), a sztreccs miniszoknyás, foghíjas szőkeség, aki előszeretettel hamuzik a keble közé rejtett hamutálba, mely később az életét is megmenti. Louise, a szobalány (Alberti Zsófi) kissé butuska, sértődékeny, ám annál öntudatosabb. Sokkal mélyebb szálak fűzik a házhoz, mint gondolnánk. Madame Chanel (Németh Judit), aki szintén Marcel szolgálatába áll, gömbölyded alakja, megvető tekintete határozott jellemre utal, de ahogy az események előre haladnak, az ő kis sötét titkaira is fény kerül. Bujdosó Nóra jelmeztervezőnek sikerült annyira jól kialakítania a karaktereket, hogy bizony nem kevés időbe telik, míg a maszkok alatt valódi rácsodálkozással felismerjük a színészeket.
A francia kisvárostól pár kilométerre fekvő hegyi kastély egyre jobban elszigetelődik a külvilágtól, nemcsak a telefon zsinórját vágja el valaki, az autó is elromlik, sőt, a kaput is bezárják. A kutyákat megmérgezik, elmegy az áram, a falban lévő rést, mely utolsó esély lett volna a menekülésre és rendőrség értesítésére, betömték. A ház elvarázsolt kastéllyá változik, a titkok és rejtélyek helyévé. A díszlet -Pilinyi Márta munkája - is remekül illik a darab atmoszférájához. Egy átlagos polgári szobabelsőnek látszik, ugyanakkor a bútorzat és a berendezés fokozza a krimi hangulatát. Göttinger Pál rendező remek komédiát állított össze kiváló színészekkel, hátborzongató fordulatokkal. A hangeffektek is sokat sejtetőek, és ahogy a bűnügyi történeteknél lenni szokott, előkerül a pisztoly, mely el is dördül, többször is. A végén persze kiderül minden lelepleződik, aminek le kell lepleződnie, a nézők pedig azzal az érzéssel távoznak, hogy fergeteges darabot láttak. A 8 nő ékes bizonyíték arra, hogy élvezetes lehet egy darab férfi szereplők nélkül is.
forrás: http://vaskarika.hu/
