"Frissen tartsam magam" - Fullajtár Andrea a közéleti szerepvállalásról

Fullajtár Andrea a Katona József Színház egyik meghatározó tagja, a napokban Veszprémben, a Városi Művelődési Központban láthatta őt a közönség, Őze Áronnal együtt játszotta a Gyógyír északi szélre című monodrámát. 

– A Katona József Színház az anyaszínháza. Ottani feladatai mellett szokott mást is vállalni? 

– Sokat játszom a Katona József Színházban, de minden évadban van legalább egy olyan produkció, amit máshol elvállalok, pontosan azért, hogy frissen tartsam magam. Nem lehet mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozni, ki kell próbálni az embernek magát máshol, másban is. Jólesik „kirándulni" néha, másokkal együtt dolgozni. 

– A főiskola után került a színházba. Kik voltak a mesterei, tanárai? 

– Zsámbéki Gábor volt az osztályfőnököm, ő és Ascher Tamás már a főiskolán rendezett engem. A színházban velük és a Katona rendezőivel, Máté Gáborral, Gothár Péterrel lassan húsz éve dolgozom együtt. – Azt nyilatkozta, mindig van önben elégedetlenség. Ez hozzátartozik a fejlődéshez? 

– Ez minden normális művészemberrel így van. Az ember állandóan kíváncsi arra, mit tudna másként, jobban csinálni, hol vannak a határai, mit tud megugrani, mit nem. Más kérdés, hogy kik azok, akik tesznek is ezért. Én odafigyelek, hogy ne mindig ugyanazokat a dolgokat játsszam, hogy vállaljak olyan munkákat, amiket addig még soha nem csináltam. 

– Önkritikus vagy mások véleményére ad? 

– Fontos másoknak a véleménye, de elsősorban az a fontos, én mit gondolok egy-egy munkáról, mit súg nekem belülről az a bizonyos hang. 

– Érzékeny az ország ügyei iránt. Miért vállal szerepet nagygyűléseken? 

– Vannak helyzetek, amikor állampolgárként úgy érzem, fontos, hogy beszéljünk az adott témáról. Ilyenkor egy színész arra tudja használni az ismertségét, hogy odaáll olyan ügyek mellé, amik jogellenesek vagy a közgondolkodásban zsákutcába vezetnek, amikor nem a demokrácia irányába haladnak a dolgok. Így álltam ki például a kirekesztettség vagy a gyűlöletkeltés ellen. 

– Milyennek látja az ország helyzetét? 

– Ha egy embernek tekintenénk ezt az országot, akkor egy súlyosan bipoláris zavarban szenvedő, szorongásos, neurotikus ember képe jelenne meg előttem, akinek nincsenek megoldási ötletei az életére, csak borzasztó káosz közepén fuldoklik. Ilyen értelemben nagyon vonzódom az olyan emberekhez, akiknek vannak legalább szűk környezetükre pozitív megoldási javaslatai, nemcsak mindennek a negatív oldalát akarják megmutatni. Senki nem látja az utat kifelé, csak kapálózunk ebben a furcsa neurotikus szmogban, ami körülvesz bennünket. 

Balla Emőke

forrás: https://veol.hu/