Uram! Egy hölgy várja a hal(l)ban - Egy totál reménytelen kiállítás

Szombathely – Kétszer nyolc nőhöz – nyolc plusz egy férfi. Ez nem matematikai feladvány, hanem kiállítás. Totál reménytelen. 

A Nyolc nő című bűnügyi komédiához (amelynek főszereplője egy láthatatlan férfi) bevezetésképpen nem árt a kimeríthetetlen nő-férfi kapcsolatot újra szemügyre venni. Ezúttal nyolc női és nyolc férfialkotó kapott felkérést a közreműködésre: van köztük író, költő, grafikus, festő, szobrász, ötvös, fotós, filmes - és színész is. Mind együtt - és többféleképpen kombinálható párban a WSSz-aulában. 

Forró és hűvös, naptej és hűtő 

Tóth Krisztina a Naptej című házastársi beszélgetését küldte el a kiállításra arról, hogy „te teljesen reménytelen vagy. Totál reménytelen". Legalább Karinthy óta tudjuk, hogy nem érthetik meg egymást, hiszen mindegyik mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit, és a taktikák-stratégiák se passzolnak. A hűtő meg a naptej praktikuma száll szembe a romantikával, és a védőfaktorok emelkedése (a licit ötvennél áll meg) se képes ellensúlyozni, hogy „még sose vettél nekem ékszert". A nyomaték kedvéért a szöveg szomszédságában Veres Éva ötvösművész Nő című nyaklánca, posztamensen, üveg alatt: a nyolcszögletű medál olyan, mint valami titokzatos fosszília, ősi kapcsolatmaradványok rajzolataival. És íme: az ékszer közelében még egy szöveg: a költői drámaíró, Egressy Zoltán beszél „a holdernyős régi lányról". Tóth Krisztina és Egressy Zoltán szövegei nyomtatásban kerültek ki a kiállításra, Szabó T. Anna és Kelemen Zoltán szó szerinti kéziratot adott - és ma már a kézírásnak eleve valami megható bája van: „Fel a kezekkel! Állj, hadd lássalak." (A törzs mozgás közben, Barcsay Jenőnek szóló ajánlással.) Szabó T. Anna kézírása szép, tiszta, szabályos, vagy mondjuk kislányosnak inkább? Az aláírás is gyöngybetűs, jól olvasható. Ötös. Kelemen Zoltán kézirata szintén szép, tiszta, szabályos – szinte látjuk mögötte az összpontosító kisdiákot (ötös, nem vitás); a szignó azonban lendületes, szenvedélyes és elnagyolt. 

Fekete dobozba gyömöszölve 

Oroszy Csaba ismét játszik egyet („De Kooning Dubrovnikban szeretkezik a '49-es nővel"), miközben feladvány megoldására indít – de hát a tárlat maga is egy bűnügyi komédia kísérője. De Kooning 20. századi holland képzőművész, aki burjánzó, expresszív sorozatban örökítette meg a nőket (A nők); a többi a befogadó képzeletén múlik. Veres Gábor Fekete doboz 8. című kompozíciója is feladvány (elvégre a feketedoboz titkait mindig meg kell fejteni), és mintha felesége kiállított ékszerére válaszolna: bronztöredékek egymás hegyén-hátán, fekete dobozva csomagolva, itt egy madonnafej, ott egy aktrészlet, amott hulló lepel. Enyedi Zsuzsanna (Derítés I.) fotóján arc nélküli figurák (tényleg: honnan tudható, hogy egy arc férfié vagy nőé, hol a határ?). Sebők Éva talányos képe mindenesetre mintha fénypöttyökkel teleszórt, csillámló víztükörből fölmerülő arcot mutatna (Sebők Évának volt egy „pöttyös-körös" korszaka): „Susanne, nem olyan az arcod, mint máskor." 

Psycho a vadonban 

Kamper Lajos (de jó, hogy súlyos betegsége után újra kiállít!) sötét, titokzatos vadonnak mutatja a Nyolc nő-előadásban föltűnő francia kastélyt. (Ez a kép direkt az előadásnak szóló dedikációval készült.) Villogó szemek, tűzpiros szájak, Psycho-fíling. Kaczmarski Ágnes szintén közvetlenül a Nyolc nő- előadásból merített inspirációt: „8 in 1, Ideal" címmel a nyolc színésznő „részleteiből" állította össze az Ideális Nőt (ez az angyali teremtés nyilván távol van minden férfinyúzó bűnténytől). Edvi Henrietta hajkoronája, Hartai Petra szeme, Fekete Linda orra, Bálint Éva szája – és így tovább. Kaczmarski Ágnes párja a tárlatszínlap szerint Tóth Gergely filmes. Surányi Nóra Cleaning-fotósorozatából hozott kettőt: ironikusan összecsattannak a sztereotíp és reklámozott női szerepek, vécétisztítás csipkében-zsabóban. Bonyhádi Károly fotóin testek oldódnak föl artisztikus sejtelmességben.

Házassági meghívó 

És így (az óra járásával ellenétetes irányban, szemben az árral) elérkezünk a Boráros házaspár-sarokhoz. Boráros Szilárd bábtervező és felesége, munkatársa, Boráros Milada dramaturg – a hottói varázsbirodalom játékos kedvű uralkodói – mini varázsbirodalmat hoznak létre a tárlaton is. Boráros Milada a 2003-as házassági meghívót tette ki („Námest na Hané", a szlovák nyelv kedvességével), mellette Boráros Szilárd fából ácsolt cetje (az anyag és a szellem dicsérete), gyomrában ezúttal nem a vezeklő Jónással, hanem egy huncut királylánnyal. A címbe foglalt színházi instrukció szerint: „Uram! Egy hölgy várja a hal(l)ban." Totál reménytelen, hozzá tenger(csepp)nyi remény. Most már jöhet a Nyolc nő. 

Ölbei Lívia

forrás: http://vaol.hu/