Ördögöt a falra, ördögöt a katlanba! – Bérczes Lászlóval beszélgettünk

Bérczes László az Ördögkatlan egyik főszervezője hisz abban, hogy lehet klasszikus zenét mezítláb játszani és hallgatni. Immár kilencedik alkalommal hirdetik meg mezítlábas együttlétként augusztus elejére tervezett fesztiváljukat.

CSETE BORBÁLA-061.hu

Május vége van. Hogy áll az Ördögkatlan-program szervezése?

Ez már a kilencedik alkalom, tehát van már rutinunk, vagyis ott tartunk, ahol májusban szoktunk tartani. A program már összeállt, a kilencven százalékát már januárban Kiss Mónival magunknak összeállítjuk. Keskeny sávot hagyunk szabadon, ami esetleg lehetőséget adhat improvizációra. A honlapunkon persze az nem látszik még, hogy lényegében januárra kész vagyunk, ám az anyagi források későbbi mellépárosítása miatt muszáj előre terveznünk.

Miért követi anyagi tervezés a programok összeállítását?

Ilyenkorra a már összeállt program anyagi feltételeit is megteremtjük. Most már mindjárt kinyitjuk az ajtót, kibocsájtjuk: lássátok, ez lesz a programunk. Az számunkra nem működik, hogy előbb megszerezzük a pénzt, majd annak ismeretében hívunk művészeket. Muszáj már októberben-novemberben előre terveznünk, talán nincs is olyan fesztivál, amely az első napon teljesen biztos volna a pénzügyi kereteit illetően. Nekünk meg kell előlegeznünk pénzeket. Természetesen, ha úgy szerveznénk, hogy tartalékot képezünk, nem így kéne eljárnunk, de mi egyrészt semmiféle hasznot nem szeretnénk magunknak, másrészt rengeteg pályázatot gyártunk, és a jegybevételen túl állami támogatásból létezünk, illetve egy-egy borászat kis, alkalmilag besegít. Ahol a fesztivál vezetői inkább az üzleti életben otthonosak, biztosan jobban boldogulnak. Én a művészeti közegben mozgok a hétköznapokban is, a hivatalos megkeresés, úgy tűnik, nem működik. Nem is értem, olyan sok jó ember jön-megy a fesztiválon, nincs köztük egy gazdag is? Mindenesetre a pénzügyi kiindulópontunk mindig az előző év költségvetése.

Miben új az idei év?

Díszvendég lesz Udvaros Dorottya és Kovács Gerzson Péter. A Katonából jön Ascher az Abigail bulijával, és a Kamrában nyárra elkészülő Così fan tutte. Idén még több olyan projekt lesz, ami nem egyszerűen egy vendégjáték, hanem oda készülő előadás. Néhányat kiemelek ezek közül: régebben az volt a nagy álmunk, hogy egy klasszikus koncertet meg tudjunk szervezni. Sor került Mozart Requiemjére, Beethovent játszottunk, most nyáron világpremierként Bartók Concertoját Horváth Csaba Forte társulatával, 12 táncossal Beremenden készítik el. Hasonló dolog, amint Húszéves lenne címmel szóba hozzuk a Bárka színházat. Nem csupán nosztalgiázást jelent mindez, fotókiállítást, beszélgetést a volt igazgatókkal: Csányi Jánossal, Alföldi Róberttel. Gyerekprogramként Varga Anikóék szintén saját produkciót hoznak létre. A legizgalmasabbnak a Majdnem húszcímű színházi előadás ígérkezik. Nem akartuk, hogy összeülve búsongjunk, nem a múltra, hanem a jövőre akarunk figyelni. Főszereplők lesznek azok a „gyerekek”, akik Vidovszky György rendezéseiben játszottak a Bárkán, s közülük sokan színészi pályára léptek, most a húszas éveik végén járnak: Tasnádi István a helyszínen írja, Vidovszky György rendezi őket. Akik srácként nálunk játszottak: Dér Zsolt, Molnár Áron, Szatory Dávid, Farkas Dénes, Egri Bálint… ma már befutott színészek. Az alapötlet, miszerint ma egy társulatot létrehozni kívánó fiatalember találkozik a kortárs magyar valóval. Aztán megszokott már a K2 produkciója, idén villánykövesdi történetekből az előző évekhez illeszkedő előadás készül, A nagyharsányi vőlegény, A kisharsányi menyasszony után A villánykövesdi vőfély. És egy nagy hagyományokkal rendelkező lengyel társulat, a Teatr Osmiego Dnia utcaszínházi produkciója Bárka címmel az Artusszal, 8-10 fiatallal korábbi előadásukat elevenítik fel, ismét létrehozzák számunkra. A nyitóestén felvonul Nagyharsányban egy fények-lángok kísérte hatalmas hajó.

Azoknak, akik nem visszatérő vendégei az Ördögkatlannak, elevenítsük fel az állandó program-pilléreket!

Mint mindig, Quimbyvel kezdünk, Kiscsillaggal zárunk. Lesz Mulatság is (megj. színházi előadás)- a húszéves Bárka kapcsán. Fontos információ, idén új falunk van: Villánykövesd. Évek óta csatlakoznának, most tudjuk őket fogadni, viszont Palkonya nem lesz. A busz elmegy oda is, hiszen sokan ott szállnak meg, illetve a Mokos Színház révén programokkal is kapcsolódik: ott láthatjuk többek között az Őszi szonátát Udvaros Dorottyával és a Don Quijotet Kapával és Pepével…

Idén melyik eseményt ajánlanád azoknak, aki szóba is elegyednének a művészekkel?

Faluturistáink Beremendre költöznek. A cím öt színész vicces idegenvezetését jelenti, most negyedik alkalommal. Ez a falu van soron, s minden nap legalább egy idegenvezetés várható. Szeretnénk egy emeletes buszt szerezni, ez nehéz feladatnak is tűnik, s talán kevesen is férnek rá. Valószínű, most is, az előző évekhez hasonlóan traktor lesz, illetve lovasfogat-segítség, hiszen Beremend viszonylag hosszú falu.

Illene hozzátok a biciklikölcsönzés biztosítása. Tervezhetünk vele?

Folyamatban van a szervezése, valószínűleg a nyáron profi keretek között tud működni.

Szeretnétek ha több ember jönne a programokra?

Persze, mindig jönnek újak is, és aki ott volt, általában szerette. Minden évben elmondjuk, félünk attól, túl naggyá válunk. Ugyanakkor szükségünk van a jegybevételre, mi pedig nem szeretnénk árat emelni. Egyelőre elférünk, még gondként nem jelentkezett a zsúfoltság, sok helyszínünk van. A színházi előadásokra ugyan nehéz bejutni, de naponta rengeteg sorszámot osztunk, és sokakat hívunk játszani.

Az Ördögkatlan kedvezni tud az elmélyülőbb foglalatoskodásnak, amikor közös produkció is születhet műhelymunka során. A nyárra gondoltatok hasonlóra?

Hét éven át működött a Mediawave udvar a Kovács udvarházban, most helyükön Göttinger Pál és barátai Caminus címmel a „kemence körül” szerveznek műhelyt. Délelőttönként gyerekekkel, délután felnőtteknek színházi műhelyt, mely esténként előadásokat ad, de kórusprodukciókat is várunk oda.

A komolyzenét, mint kiemelt, számodra fontos műfajt említetted. Itt is terveztek újítani?

Jön a Danubia zenekar, Mozart-kommandókkal, vagyis kis csapatok kamarakoncerteket tartanak. Hol az esti színházi jegyre várókat szórakoztatják, hol egy pajtában zenélnek, váratlanul, de azért reméljük, népes helyeken felcsendül egy-egy Mozart dallam. Majd erőiket egyesítve a Kovács-udvarház udvarán egy kétórás koncertet adnak. Hiszem, hogy lehet klasszikus zenét is mezítláb játszani és hallgatni. A klasszikus zene egy fiatal számára talán furcsa, elérhetetlen, és úgy érzi, semmi köze nincs hozzá, rosszabb, mint egy kötelező olvasmány. De ha testközelben látják a zenészeket, s tán beszélgetni is tud velük, szóval, remélem, hogy kedvet csinálunk Mozarthoz!

forrás: http://nullahategy.hu/