A kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja tegnap távozott az élők sorából. Bár mindenki tudta, hogy súlyos beteg, halálhírét megdöbbenés kísérte, idézetek sora és emlékek áradata követte a Facebookon és más fórumokon. Kollégái és művésztársai emlékeiből gyűjtöttünk össze néhányat.
Szegő János, az életművet gondozó Magvető Kiadó szerkesztője így emlékezett:
"Hiába tudtuk az elmúlt egy évben, hogy milyen nagy a baj, mégsem tudtuk pontosan felmérni. Könnyeken át nehéz objektívan nézni Esterházy életművét, amelynek nagy sajátossága volt a személyes jelenlét, az a hang, ami ő volt. Olyan nagy írók közé lehet őt sorolni, mint Mészöly Miklós, Kosztolányi Dezső vagy Ottlik Géza. Esterházy Péter a magyar irodalom "apafigurája volt", aki egész életének minden cselekedetét, eseményét szöveggé tudta tenni, legyen szó akár a családjáról vagy betegségéről. Sajátos nyelvezete volt, amely sok forrásból és rétegből táplálkozott. A régi magyar irodalomtól kezdve a csillaghegyi futballista dumákig, széles a spektrum. Mindegyik szövegét az irónia és a derű hatja át, ugyanakkor mindegyik írása mélyén felfedezhető egy kis mélabú is. Utolsó könyvét, a Hasnyálmirigynaplót is egyedülálló olvasmánnyá teszi az az írói bátorság, ahogyan képes azt is ábrázolni, amikor a betegség szürkezónájában már a monotónia lesz úrrá és amikor a korábbi laufok és kitérők nem adatnak meg nekünk. Az Esterházy-életmű tipikus példa arra is, hogyan lehet a köznyelv közhelyeit, kliséit vagy a sportnyelvet úgy átépíteni, hogy az költészetté váljon. Esterházy az idei könyvhétre is két alkalommal ellátogatott, pedig akkor már nagyon beteg volt. Odafigyelt kortársaira, idősebb pályatársaira és a fiatalokra is. Megrendítő volt az, amikor néhány hónapja a Fiumei úti temetőben ő búcsúzott Kertész Imrétől. Jelenleg itt van a hiánya, de az az egyetlen szerencsénk van, hogy akárhova esünk most ebben a fájdalmunkban, valahol előbb-utóbb belebotlunk egy mondatába és valószínűleg neki most erre is sokkal frappánsabb mondata lenne"
Jóbarátja, Dés László néhány nappal Esterházy Péter halála előtt, július 4-én posztolta a következőket a Facebookra:
"Az jár a fejemben, hogy a holnap esti PIM kerti "Szó és Zene" est sorsán sokat vívódtunk Závada Palival és Spiró Gyurival. Esterházy nem tud jönni, nem érzi olyan jól magát, hogy vállalni tudja a fellépést. Eredetileg így hárman olvastak volna fel, a három zenész, én, Andris és Barcza társaságában. Sokat gondolkoztunk, vitatkoztunk, hogy mit is csináljunk, felvetődött, hogy mondjuk le az estét. Én nem szerettem volna, és meg is tartjuk. Több százan vettek már előre jegyet, abban a tudatban, hogy Péter is ott lesz. A közelmúltban volt már egy ilyen helyzet, az Urániában léptünk fel, szépen sikerült, és mindnyájan úgy éreztük, ott van velünk Péter is. A holnapi est sem marad Esterházy szöveg nélkül. És meggyőződésem, hogy nem csak mi, a fellépők érezzük úgy, hogy Péter fantasztikus személyisége, csodálatos, felénk magasodó lénye ott lesz velünk, hanem a közönség is így érzi majd. Ezzel az érzéssel szeretnék mindenkit jó érzéssel, tiszta szívvel meghívni a holnapi előadásra. Üdvözlettel és szeretettel: Dés László"
Tompa Andrea író, színházkritikus utolsó levélváltásukat tette közzé a Facebookon:
"Kedves Esterházy Péter,
ne haragudjon, hogy levéllel alkalmatlankodom. Amióta betegségét szóvá tette levelében, a "köztérben" sok szeretet és sok butaság meg disznóság megjelent. Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik szeretettel gondolnak önre, hálával és köszönettel azért, hogy itt van, reménnyel, hogy még itt lesz, ameddig csak lehet, vagy adatik, és ne járjon sok fájdalommal a maradás. Azt teszem, amit a távolból tehetünk: a szeretettel rágondolást. És imádkozom önért. Kívánok erőt, hitet, elfogadást, valamit, ami ilyenkor kellhet, nem tudom, mi az, mert én azon a hídon még nem mentem át, de át fogok, I promise.
Szeretettel üdvözlöm: Tompa Andrea
Patetikus lett, nem méltó EP-hez, bocsánat.
kedves andrea,
elsőre úgy olvastam, hogy patikus lett, és próbáltam megfejteni, hogy mért nem méltó az hozzám. szerencsére nem találtam megoldást. köszönöm szépen a levelét. én meg jókedvet meg erőt kívánok magának, mert úgy látom, jól benne van a munkáiban, lendületben.
szeretettel
ep"
Spiró György megrendülten hangsúlyozta: "Nagyon szerettem őt, nem tudok ezen kívül most mást mondani".
Závada Pált annyira megrendítette írótársa halála, hogy nem tudott róla nyilatkozni csütörtök este.
Göttinger Pál színházrendező, az Esterházy-műből készült Harminchárom változat Haydn-koponyárarendezője így emlékezett: "A Haydn-rádiójáték felvételén minden perc öröm volt, diadal, oldott játék a legnagyobb szavakkal. És közben szorgos, alázatos munka. A legfontosabb emlékek egyike. Isten veled, Esterházy Péter."
Dragomán György a következő képet tette közzé ezzel a szöveggel: EP főz. Méghozzá mákosgubát. Épp a porcukrot keveri össze a mákkal. 2008 van, nyár van. Hallom, ahogy azt mondja, főzni nem, de enni annál jobban. Ezen röhögünk, most is hallom, mindig hallani fogom.
Július 15-én este virrasztást szerveznek Esterházy Péter emlékére a Petőfi Irodalmi Múzeumban, este 7 órától éjfélig, ahol olvasói és írótársai felolvasással búcsúznak tőle. Az eseményről bővebb információt ide kattintva kaphat.
forrás: http://fidelio.hu/
