UGYANÚGY CSAJOZUNK, MINT 20 ÉVE
A Wellhello dalaira épülő #Sohavégetnemérős című filmet ősszel mutatják be az országban cirkáló mozgó mozi projekt segítségével. A film egyik főszereplője a Katonából is ismert Ötvös András.
Sokat nem lehet tudni a filmről. Miről szól a történet?
Ez egy ami hat kis történetből álló film, és mindegyiket egy Wellhelo dal inspirálta. A film kötődik a Volt fesztiválhoz és a mai fiatalokhoz, olyan generációs film ez, mint például a Moszkva tér volt. Végig azt éreztem a forgatás során, hogy ugyan a történet nem bonyolult, de mégis szükség van egy ilyen filmre. Egyébként a Wellhelosok is játszanak benne, de ők önmagukat, a szerepeket pedig profi színészek alakítják. A hat sztorit külön forgattuk, így csak a saját részemet ismerem. Én egy kicsit mackós, kínai sportpapucsos fiút alakítok, aki másnaposan arra ébred egy mólón, hogy hozzá van bilincselve egy újgazdag ipades pesti lányhoz. A kérdés, hogy ezt hogyan oldják meg.
Nagyon tetszett, hogy két ennyire különböző ember valahogy mégis megtalálja a közös hangot. Na meg a csajozás... Állítólag a mai fiatalok már nem tudnak csajozni, de Szabi, akit én játszom, mégis meghódítja a hozzábilincselt lányt, aki látszólag nagyon felszínes, persze csak látszólag. Erről eszembe jutott, hogy amikor próbáltuk a főiskolán Gothár Péterrel a Háztűznéző című darabot odaszólt az egyik osztálytársamnak: „Te hülye azt hiszed, hogy ez a csaj azért szeret beléd, mert így szétállnak a füleid? Egy nő azért szeret beléd, ahogyan beszélsz a dolgokról, nem azért, ahogy kinézel.”
Melyik a te Wellhelo szöveged?
A Rakpart című számból egy részlet: „egy rozétól ázott szerelmes szó, meghalni nyáron csak veled lesz jó”. Azt hiszem ez a vége, és itt a barátaimmal beugrunk a Balatonba.
Ez a film a húszas éveiben járó fiataloknak szól, te mennyire tudtad ezeket a problémákat a magadénak érezni, harmincon túli családapaként?
Soha nem voltam egy nagy csajozós, vagy felszedtek a nők engem, vagy nem. Néha apró performanszokkal próbálkoztam, a csajozós dumákban sose hittem. Szituációkban hiszek, például abban, hogy egy pasi hogyan viselkedik egy nehéz helyzetben, miként éli meg a felelősséget, emiatt pedig egy lány elkezdi megszeretni ezt a másik embert. Ez pedig kor független.
De a forgatások alatt azért sokat hülyéskedtünk, mert én minden próbafelvételen belemondtam a kamerába, hogy hány éves vagyok valójában. Végül mégis úgy döntött a producer, Lévai Balázs, és a rendező, Tiszaker Dániel, hogy én játsszam ezt a részt.
A te jeleneted akkor kor független…
Ez a jó ebben a jelenetben, hogy 20 éve is így csajoztunk. Bár mindenféle lájkolás meg nem lájkolás létezik manapság, de az nem változik, hogy találkoznom kell egy emberrel és vagy történik valami vagy nem, vagy tetszünk egymásnak vagy nem. Háromezer lájk mellett sem úszhatja meg ezt senki. Egyszer fel kell állni a Facebook mellől…
Ez a film, és sok más szereped is kicsit alternatív irányt képvisel, közben meg társulati tag vagy a Katona József színháznál. Milyen szerepekben érzed jobban magad?
Megpróbálom mindig abban, amit éppen csinálok. Nem érzem, hogy másképp játszanék az Isteni műszakban, a Csemegepultosban, mint az Oszlopos Simeonban, amit a Katonában játszunk. Nyilván van egy ízlésem, ami meghatároz engem, és a játékomat is.
Említetted a Csemegpultost, ami Gerlóczy Márton könyvének színpadi adaptációja. Mondodráma, egyedül vagy végig a színpadon. Nagyon nehéz szerep lehet…
A rendező Göttinger Pál azt mondta, hogy ez a szöveg alkalmatlan arra, hogy színdarabot csináljunk belőle. Csak úgy lehet megcsinálni, mint amilyen a könyv, monológként. A darab előtt elolvastam a könyvet. Marci a saját élményeit írta meg, elment egy piacra dolgozni, beállt a csemegepultba és elhatározta, meghódít minden szembe jövő nőt, és elad minden kolbászt. Elkezdtünk tárgy animáción gondolkodni, hogy a csemegepultban mik találhatóak, és ezek a tárgyak kiket tudnának megszemélyesíteni. Nagyon nehéz műfaj a bábszínészet, de elkezdődtek a próbák, mi pedig könnyesre röhögtük magunkat az egészen és éreztük, hogy ez jó lesz. Ősztől egyébként ismét látható a Jurányiban. Két év alatt lassan a századik előadást éli meg a darab.
Az Isteni műszakban egy délszláv háború elől menekülő fiút alakítasz, aki Magyarországra szökik és mentősként kezd dolgozni, de hamar kiderül, hogy a kollégái korruptak. Itthon nem lett nagy siker a film…
Itthon valóban nagyot bukott a film, Luxemburgban viszont elnyerte a zsűri különdíját. Gondolom, nem mindenki értékeli ezt a fajta fekete humort. Bár úgy tudom, hogy az internetes letöltésben rekordot döntött Magyarországon is. De nekünk ez egy szerelem munka volt, pedig a filmet 42 éjszakán át forgattuk, ráadásul télen, embertelen hidegben.A stáb egy részével nemrégiben futottam össze egy másik munka kapcsán, és azonnal megöleltük egymást, ami azért is hatalmas élmény, mert a filmes világban ők minden nap rengeteg új emberrel dolgoznak együtt.
Mindig olyan szerepeid vannak, amik nagyon emberközeliek, és sokak által megélt problémákat jelenítenek meg…
Erre azt tudom mondani, amit Bányai Miklós színész mondott, mert nagyon igaznak érzem: ő azért kezdett színházba járni, mert látta, hogy más is bajban van, nem csak ő. Egy szerep kicsit visszaadja azt is, amik a színészt éppen foglalkoztatják, így az egyéni problémák mindenképpen belekerülnek a színdarabba. Ugyanakkor maguk a darabok is az emberi problémákról szólnak.
Miben érzed magadat jobban, színházban, vagy a forgatások alatt, a filmekben?
Mindkét helyen, annak ellenére, hogy teljesen más típusú munka. A film nagyobb csalás, inkább technikai sport. A színházban hús-vér emberként állsz a színpadon, és bújsz bele estéről estére mások bőrébe. Ebben is, abban is megvan a kihívás.
forrás: http://kulturpart.blog.hu/