Bálint Éva mosolygós és sosem aggódott túl sokat a jövőjén, nem is akart mindenáron színésznő lenni. Szerencsénkre azonban a színpad felé vezette a gondviselés és alakításaival nemcsak a közönség, hanem a Weöres Sándor Színház rendezői is több, mint elégedettek!
Azok közé a kislányok közé tartoztál, akik tudták, hogy egy napon színésznők lesznek?
Nem voltak gyerekkoromban foglalkozásokkal kapcsolatos álmaim. Arra gondoltam kislánykoromban, hogy majd betegeket gyógyítok. Egyáltalán nem akartam színésznő lenni, sőt, még érettségi után sem voltak ilyen terveim. Több helyre is felvételiztem, például turisztika szakra, de főleg azért, mert nem akartam, hogy azt mondják, hogy sehová sem jelentkezem. Aztán egyszer a barátaimmal ültünk egy nyári kertben, ahol újságok hevertek az asztalon. Az egyikben a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház szerepválogatást hirdetett, a feltételek között pedig nem szerepelt, hogy követelmény a színészi végzettség. A barátaim azt mondták: „Fogadjunk Éva, hogy nem mersz jelentkezni!" „Na, fogadjunk, hogy merek!"- válaszoltam.
Így kerültem először profi színházzal kapcsolatba. Gyermekkoromban apukám a helyi önkéntes tűzoltó alakulat parancsnoka volt, és minden évben felléptek egy amatőr előadás erejéig. Ha kisgyerek kellett, akkor általában én szerepeltem. Jártam még szavaló versenyekre is (sokat megnyertem), de rettenetesen untam őket...
Mi történt a szereplőválogatáson?
Megtudakoltam, hogy próza, ének és vers kell a felvételire, hasonlóan egy színi iskolához. Azonban én félreértettem és azt hittem, hogy ezek közül kell egyet választani! A szereplőválogatás napján levettem egy Csokonai-kötetet a polcról, és ahol kinyílt, azt a verset választottam. Nem volt sem prózai, sem zenés produkcióm! Egy másik lány meg is kérdezte miközben várakoztunk, hogy „mi a prózám?" Feleltem neki, hogy nekem olyanom nincsen, csak verset hoztam. Kedves volt és kölcsönadott egy prózai művet, amit felolvastam a vers után, majd elénekeltem egy népdalt. Számomra semmi tétje nem volt, hiszen fogadásból csináltam.
Másnap volt az eredményhirdetés, amire el sem akartam menni, végül anyukám beszélt rá, mondván, így illik! Tizennyolcan jelentkeztünk, három embert válogatott be a rendező, köztük engem is. Teljes döbbenet vett rajtam erőt!
Ki volt ez a rendező?
Tamási Zoltán választott ki, aki akkoriban állított színpadra a gyergyói színházban Shakespeare műveiből egy előadást, amit ő gyúrt össze a királydrámákból. Erre a darabra kaptam három hónapos szerződést, amit később meghosszabbítottak.
Gondolkodtál már azon, hogyan alakult volna az életed, ha nem mész vissza az eredményhirdetésre?
Fogalmam sincsen mi lett volna velem.
Félelmetes belegondolni, hogy szinte jelentéktelen apróságokon is múlik egy-egy emberi sors.
Nekem csak úgy alakult az életem, talán a Fennvaló gondoskodott a sorsomról. Általában nincsenek hosszú távú terveim. Mi lesz öt év múlva? Nem tudom! A színházzal való kapcsolatom is így alakult ki, aztán megfertőzött a világa. Két évig voltam a Figura Stúdió Színháznál, aztán elmentem felvételizni a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre. Innen négy év múlva, diplomázás után tértem vissza a Figurához, ott dolgoztam, amíg Szombathelyre nem jöttünk. Össze is foglaltam az élettörténetemet! (nevet)
Az, hogy nem tervezel hosszú távra, az carpe diem jellegű életérzésből fakad, vagy az említett Gondviselésre bízod magad?
Mint mondtam, nem nagyon szoktam hosszútávra tervezni, és ez igaz a színészi karrierem vonatkozásában is. Nem tartozom azok közé, akik bármire képesek csak azért, hogy megkapjanak egy-egy áhított szerepet. Lehet, hogy sokszor bízom magamat a sorsa, de ezt nem tudatosan csinálom. Nagy döntés volt, hogy ideköltöztünk, de természetesnek tűnt, hogy jövök a párommal (Szabó Tibor színművész). Sőt, akkoriban úgy gondoltam, hogy a színészettel is felhagyok! Ehhez képest Jordán Tamás egy tízperces beszélgetés után ajánlotta fel a teljeskörű szerződést.
Minek köszönhető, hogy Szombathelyt választottátok? Nagyon messze, a nyugati határszélen van, nem is lehetne távolabb Erdélytől.
Amikor Tibke meghallotta, hogy Jordán Tamás színházat alapít, akkor életében először felhívott egy igazgatót: őt érdekli a lehetőség, és szívesen jönne, ha befogadja a társulatba. Tamás nem is tudott rólam, már Tibke szerződése után kérdezte meg, hogy a családjával tervez-e ideutazni. Ekkor derült ki, hogy színésznő vagyok, neki pedig pont szüksége volt egy Dunyasára a Cseresznyéskertben. Felajánlotta a szolgálólány szerepét, amit örömmel elfogadtam.
Biztosan nehéz volt a kezdeti időszak. Talán segítséget jelentett, hogy mégsem egy idegen országba költöztetek.
Igen, de a tudat, hogy 960 kilométer választ el a szülőföldemtől...! Az első fél évben olyan erős honvágyam volt, hogy azt hittem haza kell mennem. Tibkének kevésbé, ő többet ingázott már életében, gyakorlatilag folyamatosan mozgásban volt. Azt is hallottuk Szombathelyről, hogy egy nagyon zárt város, nehezen fogadják be az új embereket. Mi ezt egyáltalán nem tapasztaltuk, csak kellemes élményeink voltak és vannak olyannyira, hogy nem is tervezzük elmenni innen. Itt kötöttünk házasságot, itt születettek a gyerekeink, itt lettünk magyar állampolgárok. Nagyon jól érezzük magunkat.
Megtaláltátok a helyeteket a színházban, Szombathelyen. Sőt, megfigyeltem, hogy ha Valló Péter rendez nálunk, akkor mindig benne vagy a szereposztásában.
Mostanában igen. Első közös munkánk a Liliom volt, ahol már nagy szerepet kaptam. Aztán szültem két gyereket, gyesen voltam, természetesen nem tudtam játszani, de Valló előtte és utána is mindig szerepeltett, amikor csak tehette. Megszerettük egymást, nagyon nagyra tartom őt. Részletesen kibontja a szerepeket: utánajár a történelmi háttérnek, a korabeli életmódnak, rengeteget lehet tanulni tőle. Nemcsak a figura tulajdonságait írja le, hanem teljesen körbejárja, erre mindig szorít időt.
Valló Péter ezek szerint az aktuális rendezésének, A Dédi nagyon különleges alaphelyzetének is utánanézett. Olasz emigráns család Dél-Amerikában...
Péter nagyon tájékozott ember, emellett rendkívül alapos, a Dédi kapcsán is sokat beszélgettünk vele.
A darabban a te általad megformált nő testesíti meg a hét főbűn közül a kevélységet. Mekkora szabadságot kaptál a karaktered alakításában?
Péter általában a színészből építkezik. Az első mondata az volt a figurámmal kapcsolatban: „csúnya és gonosz". (nevet) Ezt nagyon sokszor mondogatta! Nem akart ebben az előadásban jó embereket látni. Mindenképpen meg akarta mutatni, hogy a Dédit ugyan el akarják pusztítani, de senki sem vállalja azt fel, hogy a saját kezével megölje, mégiscsak emberek vagyunk. Szerintem létezhet ilyen helyzet a való életben is. Nyilván nem öli meg egy valós ember sem a sok-sok gondot jelentő nagymamát, de lehet, hogy azt érzi, nem képes tovább elviselni az ellátása okozta terhet. Visszatérve a karakter kialakítására: elmondja nagyon pontosan a szerep alapjait, azon túl lehet jönni ötletekkel. Ha eltérsz az elvárásaitól, akkor azt rögtön kiigazítja!
Feltűnik a színházban egy már-már „patinás" színész-rendező, Koltai Róbert. Tavaly a Jelenetek 2 házasságból, idén pedig a Végállomás van műsoron. Mindkettőt ő rendezte, és mindkettőben adott szerepet neked is.
Nincs mit kertelni, ez nagyon jólesik!
Milyen Koltai Róberttel dolgozni?
Mindkét darabban más. A Jelenetekben én voltam a domináns, így követelte meg a szerep, a történet. Sosem volt két egyforma előadás, rendkívül szabadon játszottunk, ez frissen tartotta az előadást. A Végállomásban sokkal jobban függök Robitól, hozzáteszem, kevesebbet is játszottuk, talán ezért nem érzem ugyanazt a biztonságot. Természetesen a nézők ezt nem láthatják.
A Nyolc nő is érdekes előadás volt. Emlékszem, mondtad, hogy félsz tőle hogyan fog nyolc nő együtt dolgozni és esetleg összeveszni!
Azt gondolom, hogy ha nyolc nő együtt áll a színpadon, akkor az már eleve konfliktushelyzet. A Nyolc nő próbafolyamata alatt azonban egyetlen egy veszekedés sem volt! Hihetetlenül jól dolgoztunk együtt! Ehhez természetesen kellett a rendező, Göttinger Pál is, jól teltek a próbák. Számomra fontos a próbafolyamat, megmutatkozik az előadásban, ha jól, vagy esetleg rosszul próbáltál.
Az előző évadokban melyik előadásokat szeretted a legjobban?
Nagyon kedveltem a Cudar világot, ami egy Mágnás Miska átírat, és Czukor Balázzsal közösen alkottunk meg. Talán tíz mondatom volt benne, mégis imádtam azt az előadást, díjat is nyertünk vele. A Liliomot már említettem, ezekre nagyon szívesen emlékszem vissza, most is szívesen játszanék bennük!
forrás: http://vaskarika.hu/
