…a prózai műfajok felé kacsintgat
Sokszínű évadot tudhat magáénak Kovács Éva, aki a szegedi színház vígoperájában, Don Pasquale-ban és a Parázsfuvolácskában is szerepet kapott. Az énekesnő nagyon hálás, hogy ennyiszer gondoltak rá, melyekkel úgy érzi, új utak nyíltak meg előtte a prózai szerepek irányába is. Donizetti vígoperájában az a szerencse érte, hogy éppen a Gregor-bérletet váltó operabarátok előtt léphetett színpadra.
Az egyik legfontosabb szerepet kapta Sándor János Don Pasquale rendezésében Kovács Éva, hiszen ő alakítja a történetszálakat ezerféleképpen mozgató Norinát. A zentai származású fiatal művész összetett személyiségként tekint Norinára, akit azért is kihívás megformálni, mert a lány szerepet játszik a darabban, vagyis egyfajta “előadás az előadásban” hatást kelt. “Pályakezdőnek számítok, de egy-két darab már a hátam mögött van. Sajnos szomorú darabokban szerepeltem inkább Szegeden, nem tudtam megmutatni magam komikus figuraként, viszont azt kell mondjam, ez talán még nehezebb. Minden szerepemet átélem, hazaviszem, kicsit talán túlságosan is, de szerintem ettől lesz igazi” – vallja. Ahogyan a mindennapok konfliktusait is beleszövi az általa játszott és énekelt karakterbe, hogy ezzel is tovább építse a színpadi szereplő személyiségét.
“Amit mi egymás között megbeszéltünk, azok csak zenei dolgok voltak. Annyira különböző karakterek vagyunk, hogy a vége felé már nem is néztük egymást. Nem beszélünk meg például olyan dolgokat, hogy milyen gesztusokat használunk a színpadon, vagy hogy a szereplő szerintünk milyen indíttatásból teszi, amit tesz” – folytatta. Norina szerepén az operatagozat népszerű énekesnőjével, Kónya Krisztinával osztoznak, de Kovács Évát érte a szerencse, hogy éppen a Gregor-bérletesek előtt léphetett színpadra.
Hamarosan, február 24-én mutatják be Szegeden a Parázsfuvolácskát, melynek premierje korábban az Erkel Színházban volt. A játékos című mesedaljátékot Toronykőy Attila rendezi Mozart Varázsfuvolája alapján. “A szövegkönyvet kicserélték egy gyermekek számára emészthetőbb, mókásabb prózára, melyet Lackfi János írt. Pamina szerepét az Alföldi-féle változatban már énekeltem, de ebben a kis operában teljesen megváltozik a karakter. Aki felszínesen szemléli Pamina szerepét, azt mondhatja rá, hogy egy szomorú, májbajos lány, de én úgy érzem, hogy itt egy szintre kerül Papagenával, komikává válik számomra.” Az átalakítás azzal is járt, hogy az alkotók kénytelenek voltak kihúzni zenei részleteket a műből, Kovács Éva sajnálja, hogy Pamina áriája is erre a sorsra jutott. Jó kezdeményezésnek tartja viszont a klasszikusok alapjain nyugvó gyermekelőadásokat, szerinte legjobban így lehet megismertetni a kicsikkel a nehezebben befogadható operaműveket. Rá gyermekként a Hattyúk tava zenéje volt óriási hatással.
“Hálás vagyok, hogy ennyi szerepet kaptam az évadban. Jó volt, hogy találkoztam Göttinger Pállal a Sly kapcsán, aki teljesen prózai szemszögből közelítette meg az operát, és hogy tényleg nem csak egy helyben kellett állnunk, hanem énekeltünk is. Ugyanezt mondhatom el a múlt évadban Alföldi Róberttel kapcsolatban, ők ketten új ajtót nyitottak meg előttem. Elkezdett foglalkoztatni a prózai műfaj is. Nem tudom, hogy lesz-e lehetőségem később kipróbálni magamat, de kacsintgatni fogok ebbe az irányba is.”
Gaál Bernadett
forrás: Szegedi Nemzeti Színház / szegedma.hu
