Az évad végén otthagyja anyaszínházát, a Katonát Ötvös András, hogy szorosabbra fűzze a szálakat az Orlai Produkciós Irodával, ahol már javában zajlanak a legújabb bemutató próbái. A színészt döntése okairól és a készülő produkcióról kérdeztük.
- Legújabb orlais bemutatód, a Családi játszmák olvasópróbája után vagyunk, mit szóltál a darabhoz?
- Sírtam a röhögéstől. Látszik rajta, hogy jól megírt szöveg, jól eltalált helyzetekkel. Az alapszituáció egy karácsonyi ebéd, ahová mindenfelől érkeznek a rokonok, és hozzák magukkal a saját családjukat. Persze, ahogy az lenni szokott, nem sokáig tart az idill, hamarosan elszabadulnak az indulatok. Remekül kirajzolódnak benne a különböző archetípusok. Én egy fiatal ügyvédet, az „öcsköst” alakítom, aki hazamegy a szüleihez. A bátyámat Szikszai Rémusz fogja alakítani.
- Úgy tudom, a nézőket előre beavatjátok majd egy-egy jelenet előtt a cselekvések hátterébe. Ezt hogyan képzeljük el?
- Minden jelenetnek meglesznek a maga játékszabályai, amelyeknek megfelelően a színészeknek játszaniuk kell. Mondok egy példát: van olyan jelenet, ahol az egyik szereplő, csak akkor hazudhat, ha ül. Ezeket a szabályokat a nézők is ismerni fogják, ami egy furcsa rálátást ad majd nekik a darabra: végig beavatottként követhetik a szereplők viselkedését.
Olyan lesz, mint egy sportközvetítés.
De a sok nevetés ellenére ez azért kegyetlen is lesz. Az idő előrehaladtával és a helyzetek besűrűsödésével egyre jobban elszabadulnak az indulatok, és ez a láncreakció olyan élesen rajzolódik ki a darabban, hogy miközben szórakozunk, izzadni is fog a tenyerünk, mert magunkra ismerünk.
- Neked is ismerősek ezek a színpadra kerülő játszmák?
- Egytől egyig. Mindenkinek ismerősek lesznek, akik valaha részt vettek már családi összejövetelen.
- Te észreveszed, amikor játszmába kerülsz?
- Persze, vastagon érzékelni szoktam. De ez attól is függ, hogy az embernek az agyát mennyire önti el a vér, olyankor ugyanis se nem lát, se nem hall.
- A szereplők sokfelől érkeztek: víges, katonás, centrálos és több szabadúszó művész. Milyenek az energiák?
- Ha különböző típusú emberek azonos dolgokon tudnak nevetni, akkor megvan az esély arra, hogy jó csapatot alkothassanak. Nekünk a próba alatt megtelt könnyel a szemünk a röhögéstől, tehát az esélyeink jók lehetnek. A csapat egy részét korábbról már ismertem, de volt, akivel most találkoztam először.
- Már a főiskolán dolgoztál Göttinger Pállal, az előadás rendezőjével. Hogyan jellemeznéd a munkamódszerét?
- Őt erős kíváncsiság és maximális felkészültség jellemzi. A szó jó értelmében véve nagyon szórakoztató vele dolgozni, örültem az újabb lehetőségnek. Amit nagyon szeretek benne, hogy nincsenek fölösleges körök, odafigyel a színészekre és úgy tud nyitott lenni feléjük, hogy közben tudja, mit akar. Jó érzés vele dolgozni.
A próbafolyamat során az anyaggal kell megbirkóznom, vele nem.
Nem mellékesen a személye is rengeteg okot ad a nevetésre.
- Legutóbbi közös munkátok, A csemegepultos naplója komoly népszerűségre tett szert, több szakmai díjat is kiérdemelt. Mit jelent neked ez a szerep?
- Nem volt még olyan előadásom, amit több mint százszor játszottam volna, ezzel pedig már 115-nél járunk. Száz fölött újfajta megoldandó problémák merülnek fel egy színdarabbal kapcsolatban, ami átrajzolja az ember viszonyát a többi szerepéhez is. Pilinszky mondja a költészetről, hogy az nem konyhakertészet, hanem egy expedíció – én ugyanezt élem meg a Csemegepultosnál mind a mai napig. Igazi, kiélezett, a perverzióig jelen idejű összjáték a közönséggel.
- Teljesen egyedül vagy a színpadon, csak a kellékek vannak segítségedre, amikkel rengeteg szereplőt megidézel. Mit szeretsz ebben a formában?
- Szeretem a védőháló nélküli játékot. Ha egyedül áll ki a színész, és eltölt másfél órát kétszáz ember előtt, az más típusú idegrendszeri és lelki jelenlétet kíván meg tőle. Valójában egy kicsit az ilyen pillanatokért lesz valaki színész.
Van benne valami, ami a droghoz hasonló: egy idő után elkezd hiányozni.
A nézők nyitottan és rengeteg energiával ülnek a nézőtéren, és valóban összeadódik az ő energiájuk az enyémmel.
- Neked miért szimpatikus ez a karakter? Miért tudsz vele ennyire azonosulni?
- Gerlóczy Márton a saját tapasztalatait írta meg a regényében, ami alapján a színdarab készült. Úgy döntött, hogy testközelből éli át meg mindazt, amiről írni akar, ezért felcsapott csemegepultosnak. Az egyik legszimpatikusabb vonása az, hogy volt bátorsága belevágni és végigcsinálni. Nála a játékosság, a vidám gonoszkodás és a cinizmus észrevétlenül csúszik át fojtogató részvétbe. Igazán közel érzem magamhoz az ő világát.
- Az előadással a fél országot beutaztad már, milyen reakciókkal találkoztál?
- Azt érzem, hogy az emberek ki vannak éhezve az ilyen élményekre. Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor beülök a kocsiba, és elmegyek egy vidéki művházba, ahol a nézők kabátban ülnek a tornapadokon, a büfében pedig azok az asszonyok szolgálnak ki, akik a csemegepult mögül léptek ki. Legutóbb Nagykanizsán voltam, és fantasztikus élmény volt.
- A pályád elején, a KoMa megalapításakor még nagyon vonzott a független, nem kőszínházi lét, végül mégis leszerződtél Egerbe, majd a budapesti Katonába. Az egyre több külsős munka jelenthet újfajta vágyakat?
- Elindult egy izgalmas kezdeményezés az Orlai Produkciós Irodánál, amihez én is csatlakoztam: az „Együtt, szabadon!” szlogen mentén néhányan összeálltunk egy majdnem társulattá, hogy közösen hozzunk létre előadásokat. A tervek szerint a működésünk hasonló lesz egy társulatéhoz, de nagyobb szabadságunk marad. Úgy döntöttem, hogy évad végével otthagyom a Katonát.
- Miért döntöttél az elszerződés mellett?
- Az ok egészen prózai:
nem tudok megélni a katonás fizetésemből.
Orlai Tibornál most adódott egy lehetőség, én pedig éltem vele. A most kiépülő csapat egy részét – Járó Zsuzsát, Schruff Milánt, Mészáros Mátét – jól ismerem az egri társulatomból, de új emberek is lesznek, aminek szintén nagyon örülök.
- Mi lesz a katonás szerepeiddel?
- Három előadásom maradt, amiket, úgy beszéltük meg, hogy továbbra is játszani fogok. Nem könnyű az elválás, hiszen a Katona társulata olyan, mint egy család. Több szálon kötődöm hozzá: Máté Gábor igazgató az osztályfőnököm volt az egyetemen, még a gyakorlatomat is ott töltöttem, úgyhogy én tényleg ebben nevelkedtem. A lelkem egy része mindig a Katonához fog tartozni.
- Vannak már konkrétumok a következő évadra?
- Szinte az egész jövő évadomat látom már az Orlai Produkciónál. Lesz egy Az oroszlán télen című bemutató Gálffi László és Hernádi Judit főszereplésével, amiben én is játszom, aztán a Dühöngő ifjúságot fogjuk elkészíteni Znamenák István rendezésében, Dömötör András fogja rendezni a volt Máté Gábor-osztály néhány volt tagját, köztük engem is, végül nyár környékén ismét Göttinger Pállal fogok dolgozni, aki egy nyolc férfiról szóló darabot fog rendezni, úgyhogy lesz mit várnom!
forrás: http://fidelio.hu/
