Avagy gondolatok a családi játszmákról
Tegnap este 18:32-kor izgatottan vártam az Astóriánál egy barátomat, mert nála voltak a színházjegyek. Szerencsére időben érkezett... Sam Holcroft Családi Játszmák című kétfelvonásos vígjátékának premierjére ígyekeztünk a Belvárosi Színházba.
Szerintem egy premier mindig más, mint egy hétköznapi előadás. Ilyenkor én is ugyanúgy izgulok akár a szinészek, sőt az is előfordul, hogy még a közönség reakcióit is figyelem. (Vajon tetszik-e az embereknek az új darab?)
Este 7 óra után a nézőtéren szép lassan elsötétültek a fények. "Nini a színpadon karácsony van" - gondoltam. Egy átlagos család készülődik az ünnepre, terítés, borkóstolás, répapucolás, pohár és evőeszköz csörrenés. Semmi extra csak a szokásos menetrend.... Az idős édesanya (Kútvölgyi Erzsébet) karmesterként vezényli az embereket, hogy minden rendben legyen a Szent Estén. Látszólag tényleg semmi különös... Vajon minden rendben van vagy talán mégsem? (Olyan fura, kényelmetlen érzés van bennem...)
Az egész olyan szabályos, közben a légkör mégis feszült, mintha hiányozna valami vagy valaki. Később megcsörren a telefon és kiderül, hogy a családfőt nemsokára hazahozza a kórházból betegszállító szolgálat. A két felnőtt fiú (Adam - Szikszai Rémusz és Matthew - Ötvös András) még készülődés közben is vetélkedik egymással. Folyton megpróbálják túllicitálni a másikat. Kinek jobb az állása, kinek csinosabb a nője, kinek sikeresebb az élete. Fiú testvérek között megszokott dolog a rivalizálás nem de bár?
Aztán az első felvonás végére megérkezik a lebénult családfő (Papp János) a híres ügyész, aki ugyan csak artikulálni tud, mégis mindenkit irányít sőt még Matthew új barátnőjét Carrie-t (Réti Adrienn) is erősen megvizitálja. :) Valójában minden a családfő akarata szerint történik, hiszen réges-régen Ő rakta le azokat a fontos(?) szabályokat, amik szerint élni kell az életet és ünnepelni kell a karácsonyt is.
Aki közelebbről ismer az tudja rólam, hogy rendszeresen járok Hellinger féle családállításra. A darab második felében, amikor a karácsonyi máz leolvadt és láthatóvá váltak a szereplők a gyengeségeikkel, az esendőségeikkel, a rejtett függőségeikkel (Shenna - alkoholfüggő, Adam pedig épphogy leszkott a cigiről) együtt rájöttem arra, hogy a túlzott elvárások szép lassan mindenki életét megnyomorították.
Az öreg Francis, aki most agyvérzés miatt kiszolgáltatott lett elvárta, hogy a családtagok betartsák az általa kreált szabályokat, miközben ő maga folyton megszegte őket. Lassan kiderült, hogy a vén kujon titkárnőkkel csalta az időközben gyógyszerfüggővé váló feleségét és igencsak habzsolta az életet.
Hát milyen egyenlőtlen helyzet ez kérem szépen? Az egyiknek mindent szabad, a többieknek meg semmit sem? Francisen kívül a család többi tagja szép lassan belefulladt a félelembe és a szabályok tengerébe. Láthatóan az egész abszurd helyzetet mindig a családfő élvezte ki a legjobban mert tudta, hogy még betegen is szigorú istenként uralkodhat a többiek felett.
Az évtizedekig fenálló helyzet minden bizonnyal kezelhető lett volna családállítással. A rendszerállítás ugyanis megszünteti az egyes családtagok túlzott dominanciáját és fokozatosan beállítja a valódi szereteten és születési sorrenden alapuló "rangsort" a családtagok között. A darabban bemutatott túlzott dominancia korlátozta a többiek szabad döntését az ÉLET minden további területén. Sötét, nehéz köpönyegként mindent befedett és beárnyékolt, mindent rideggé és kiszámíthatóvá tett.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy nincs szükség szabályokra és szokásokra mert igenis van, de nem szabad hagyni, hogy a bármilyen rendszer túl merevvé váljon. Normális, hogy minden mikroközösségnek/családnak van saját szabályrendszere, melyen keresztül a szülőknek meg kell mutatniuk a világot az értékeivel és a hibáival együtt a gyerekeiknek. Ebben áll a szülői feladatuk és felelősségük egyaránt.
A darab végét természetesen nem fogom elárulni nektek. Ha szeretnétek jókat nevetni és egyszerre görbe tükröt tartani magatok és saját családotok elé, akkor mindenképpen ajánlom Nektek a Családi Játszákat, mert mindenhol és mindenkor játszmázunk egymással csak az nem mindegy, hogy milyen indítékkal és milyen keretek között tesszük ezt...
(Ezt a bejegyzést sok szeretettel és megbecsüléssel ajánlom Czébely Gabriella családállítónak.)
forrás: http://matema.blog.hu/
