Turbuly Lilla: Tébolyító karácsony
… érezni az egymásra hangolt játék adok-kapokját, a közös munkából felszabaduló energiát.
A körúti, aszfalt- és agyolvasztó hőségből egy karácsonyi történetbe csöppenni már önmagában is furcsa, egyszerre ismerős és idegen érzés. Sam Holcroft darabja pedig egy másfajta ismerős idegenséggel kínálja a nézőt, amikor az ünnepek ambivalens érzelmi zuhatagába kalauzol. A család a nagyszülőknél gyűlik össze, az egyik fiú a barátnőjét hozza bemutatni, a másik a feleségével és a kislányával érkezik, a nagypapát pedig a kórházból várják haza. A cselekmény sejthető: az ünnepi összezártság katalizálja a máskülönben elhallgatott évtizedes rivalizálásokat, szeretéseket, megcsalásokat, függőségeket és hazugságokat.
Az előadást az alkotók intellektuális komédiaként jelölték meg, utalva arra, hogy a nevetés mellett gondolkodnivalót is kínálnak. Sam Holcroft egészen friss darabja (az ősbemutató 2015-ben volt Londonban, a Nemzeti Színházban, Rules for Living címmel) egy agyonírt és agyonjátszott témát vet fel, amit – hogy csak két példát említsek – O’Neilltől (Hosszú út az éjszakába) Tracy Lettsig (Augusztus Oklahomában) a dráma-vígjáték tengely különböző pontjait megcélozva sokan feldolgoztak. A Családi játszmák ugrál ezen a tengelyen: könnyed vígjátéknak indul, aztán átcsap fekete komédiába, de van benne a realista drámákból is és sokat pszichologizál. (Kapunk például egy komplett kiselőadást a krónikus fáradtság-szindróma lelki hátteréről és kezelési módjairól.) Ráadásként a komédiát Göttinger Pál rendező ezúttal egy, a nézőket játszótárssá, vagy ha úgy tetszik, „cinkossá” tévő megoldással tálalja.
Kivetített információkat olvashatunk ugyanis a szereplők viselkedésének mozgatórugóiról. Ezek egy része pszichológiailag még megalapozottnak is tűnik (pl. az anya, ha ideges, rögtön takarítani kezd, egy másik szereplő nem hagyja, hogy ne az övé legyen az utolsó szó), más részük inkább egyszerű játékszabály (pl. az egyik fiú csak ülve hazudik). Az ötlet néhány percig tud érdekes lenni, utána már feleslegesnek érződnek a feliratok, hiszen mindaz, amit kivetítenek, pontosan ott van a színészek játékában.
Sokkal izgalmasabb az a játék a második felvonásban, amelyben a családi kártyaparti válik - a játékszabályok életre transzformálásával - tétre menő szópárbajjá. A parti felvezetése azonban egy kicsit hosszabbnak tűnik a kelleténél, de ez az egész előadásra is elmondható. Az első felvonás jóval lassúbb, ráérősebb expozíció, amelyet teljes egészében a realista játékmód jellemez. A második felvonásban sűrűsödni kezdenek a groteszk, elrajzolt elemek, aztán a „Téboly indul!” jelszavú kártyajátékkal tényleg belefutnak egy agyeldobós, kaotikus családi iszapbirkózásba.
És ha már iszap: van az a játék, amikor azt képzeljük, hogy a padlón láva folyik és nem szabad rálépni. Mintha ezt idéznék meg, amikor az előadás végén a 14 éves unoka (Csikász Ágnes játssza) a bútorok tetején egyensúlyozva próbál nem belelépni mindabba, amit az előző generációk romba döntöttek. De kérdés az is, hogy tényleg itt kell-e hogy vége legyen az előadásnak, mert van egy korábbi végnek tűnő pillanat is, amikor ugyanő, akiről eddig csak beszéltek, megjelenik a színpadon.
Ami viszont bizonyos: remek színészi alakításokat láthatunk. Kútvölgyi Erzsébet finom iróniával ábrázolja a rendmániás, végletekig beszabályozott, egyensúlyát így őrző anyát. Szikszai Rémusz az apja bő ingjét képes konkrétan is kényszerzubbonnyá rázni magán, miközben gúnyos hanghordozásában, megroskadó vállában, minden mozdulatában egy életközepi válságban tapicskoló, megkeseredett és kétségbeesett ember szűköl. Ötvös András emlékezetes jelenete az, amikor karakteréből kibukik a sógornője iránt érzett, hosszú évekig titkolt szerelem. Járó Zsuzsa fokozatosan bontja ki ennek az elsőre szürkének látszó sógornőnek a színeit, így mire eljön a vallomás ideje, már tökéletesen érthető a miértje. Réti Adrienn folyton zsizsegő, butuska színésznőt játszik, nagy lendülettel. Papp János a szinte beszédképtelen apa szerepében mimikájával, szemével, jelenlétével képes felrajzolni egy teljes életstratégiát.
A Családi játszmák az Orlai Produkció első bemutatója azóta, hogy nyilvánosságra hozták: Együtt, szabadon!jelszóval szorosabbra fűzik az együttműködést 12 színésszel és 4 rendezővel (köztük az előadást jegyző Göttinger Pállal). Hangsúlyozták, hogy nem társulatot építenek, hanem több közös munkát, mindkét részről tervezhetőbb színházi évadot szeretnének. Ebben az előadásban közülük három színész (Járó Zsuzsa, Ötvös András és Szikszai Rémusz) szerepel. Ami az összjátékot illeti, arról már most is elmondható, hogy remekül működik, különösen a második felvonás fokozatosan elszabaduló őrületében érezni az egymásra hangolt játék adok-kapokját, a közös munkából felszabaduló energiát. És ez mindenképpen jó előjel arra nézve, hogy a vendégekkel kiegészülő mag ebből a szempontból igazi társulatként tud majd működni.
forrás: http://kutszelistilus.hu/