Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások.
A cikkek automatikusan (szerkesztés és kommentár nélkül) gyűlnek.
A forrásokat a bejegyzések végén lehet megtalálni.

A BIZONYÍTÉK ARRA, HOGY LEHET MÁS A VILÁG

És akkor az ördög egyszer csak előkapta az okostelefonját… OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.

Az Ördögkatlan Fesztiválra pénteken és szombaton érkezik a legnagyobb tömeg. Emlékszem, tavaly lehetetlen volt parkolni, gyalogosan pedig olyan forgalom volt Nagyharsány utcáin, mint a londoni Oxford Streeten. Az idén mintha kevesebben lennének (persze ezt majd kimutatják a látogatottsági statisztikák), meg is állapítjuk, hogy lehet, hogy titokban inkább a tavalyi, kilencedik Ördögkatlan volt a tizedik (?).

A beszámoló első részében azokról a helyszínekről ejtettem szót, amiknek jót tett volna még egy kis vizuális hangulat; ám itt ellenpéldának mindenképpen meg kell említenem Both Miklós ukrán udvarát, ami idén a Rácz-háznál kapott helyet Nagyharsányban (az Ősi Udvaron most a Pécsi Bölcsész Udvar rendezkedett be). Az lehetett az ember benyomása, hogy Bothék ismétlik önmagukat, ám a berendezés, az atmoszféra sokkal barátságosabb és otthonosabb volt, az udvarra beköltözött egy komplett romkocsma is, úgyhogy ez lett a fesztivál egyik legnépszerűbb helyszíne a nyugalomra vágyóknak. Délelőttönként kézműves műhelyek és gyerekprogram, délután beszélgetések (a népművészetről, a csernobili atomkatasztrófáról, a falusi életről Ukrajnában), estefelé zene és tánc. 

A másik rokonszenves új helyszín a beremendi kovácsműhely, idén ide telepedett le a k2 Színház, hogy egy új darabbal készüljenek, ami megint a környékbeli emberek életét, múltját dolgozza fel. Az udvar hátuljában kis tó és árnyas fák, itt játszódik a Beremendi lakodalom, avagy utoljára kirúgjuk az oldalát című előadás, az 50-es évek emlékeit feldolgozó, hirtelen tetralógiává bővített sorozat utolsó része. A témája a jugoszláv-magyar határon élő családok kapcsolatrendszere, a fiatalok szerelmi viszonyai. Ebben az előadásban a beremendi szikvizes árván maradt lányai próbálják fellendíteni a bizniszt úgy, hogy a fiatalabbikat egy határőrhöz adnák feleségül, de ő persze mást szeret. Szerelmének határon túlról hazatérő testvére aztán beleszeret az idősebbik lányba, a dolgok még jobban összegabalyodnak, a háttérben folynak a kitelepítések, a kuláküldözés, a besúgás. Ezt a darabot többször játsszák a fesztivál alatt, ám a szombati napon mind a négy előadást meg lehetett nézni az eredeti helyszíneken, amolyan utazó színházként meglátogatták mind a négy falut.

A k2 sorozata a fesztivál egyik legizgalmasabb és legfigyelemreméltóbb vállalkozása nemcsak azért, mert a társulat színészei Benkó Bence és Fábián Péter vezetésével napok alatt raknak össze remek, kerek, koherens előadásokat. A nagyharsányi vőlegény, A kisharsányi menyasszony, A villánykövesdi vőfély és a Beremendi lakodalom csak látszólag könnyed népi komédiák, valójában az adott korszak súlyos konfliktusait is érintik: a társadalmi, gazdasági rétegek, származások közti feszültségeket, az országhatárok mentén kialakult, egyes emberek sorsán keresztül megfigyelhető problémákat. Az összegyűjtött, majd performansszal feldolgozott személyes történetek a társadalmi emlékezet részét képezik, úgyhogy a k2 hasonló feladata/felelőssége – még ha nem is tudatosan – történelmi is. A sorozat darabjai egyébként összefüggnek, de mindez csak az utolsó előadásból derül ki, ahol visszatér Kálmán a Hortobágyról, akit az első részben azért vittek el, mert a szomszédja feljelentette gyilkosság gyanúja miatt. Korábbi beszámolók alkalmával már írtam, hogy milyen érdekes nézői élmény helybeliekkel részt venni az előadáson, akiknek vegyes emlékeik vannak a hajdanán történtekről. A k2 előadásai élővé teszik a múltat, befogadható formában, játékkal elevenítik fel az eseményeket. Elmondásuk szerint ezzel a sorozat lezárult, ami nagy kár, hiszen a térségben valószínűleg sok elfeledett történet lappang még. Nem kételkedem, hogy jövőre is kitalálnak valami ütőset.

A színházaknál maradva: nagy meglepetés volt az Aradi Kamaraszínház Rudolf Hess tízparancsolata című előadása Tapasztó Ernő rendezésében. Harsányi Attila nagyon hitelesen eszelős a főszerepben, szinte félelmetes vele egy olyan pici térben együtt lenni, mint a villánykövesdi faluház. Az alakítás szinte a végletekig megy annak a haragnak a kimutatásában (sőt, kiprovokálásában), amik akár a nézőben is rejtőzhetnek a zsidók kiirtása vagy a szülni nem akaró vagy nem tudó nők karanténba zárása kapcsán. Az előadás voltaképpen Hess öngyilkosságát megelőző vitája Istennel, egy őrült monológ, ami cseppet sem csak a történelmi távlatokba helyezett második világháborús náci retorika megidézése, hanem akár a mai politikai közbeszédé is lehet. A zsidók behelyettesítése az arabokkal, a japánokkal vagy a törökökkel, vagy a nők fajfenntartó kötelességének emlegetése ijesztően aktuális; amikor több mindenki távozik az előadás vége előtt, nem tudom eldönteni, hogy rémületükben teszik, vagy mert nagyon meleg van. Az előadás utáni pozitív visszhang igazolja egyébként, hogy nem csupán vidám fesztiváldarabok valók egy ilyen rendezvényre, nyugodtan lehet sokkolni is. 

Villánykövesden az idén egyébként – nekem úgy tűnik – szintén kevés a képzőművészet, tavaly nagyon stílusosak voltak a pincékben elhelyezett művészetis egyetemisták által készített installációk. Idén itt tanyáznak Rutkai Boriék, Cseh András képeit láthatjuk a netfüggőségről, aztán betévedünk a pécsi American Cornernőknek szánt interaktív társasjátékára, ami az időbeosztás egyenetlenségére hívja fel a figyelmet. Mindkettőt fenntartással kezeljük, és megint az jut eszembe, hogy társadalmilag, a közéletet tekintve lehetne sokkal bevállalósabb és árnyaltabb ez az egész. Kissé feldúlt, de nagyon okos tizenéves magyarázza ugyanis a workshop szervezőinek, hogy a monitorok előtt töltött idő és a kultúra/kulturálódás nem egymást kizáró fogalmak, sőt. Lám-lám, ő is itt van, kezében az okostelefonja, azon olvas, miközben sorban áll a színházi előadásra várva. (Sőt, mást is csinál vele, ahogy erre mindjárt rátérek.)

Délután a kisharsányi színházi workshopra (Elek Ányos és Valcz Péter sorozata a huszadik század színházcsinálóiról, többek közt Grotowskiról, Csehovról, Keith Johnstone-ról, Lecoq-ról) már nem nézünk be, mert előző nap kiderült, nem beszélgetni, hanem játszani kell, de azt most nem szeretnénk. Az Árkosi Árpád és Bán János-féle (egyébként nagyon népszerű) Színészautomata a nagy hőség miatt estig szünetel. Este aztán cirkusz, a Galapiat Cirque látogatott el a Katlanba újra, idén a Wagabond című szabadtéri előadásukat hozták, délelőttönként pedig tréningeket tartanak. Az újcirkuszi programok nemcsak a kisgyerekes családok körében népszerűek, a rendszeres meghívásuk pedig azért fontos, mert a műfajnak viszonylag kevés megmutatkozási lehetősége van Magyarországon. A Wagabond bohém, akrobatikus darab egy vonatos-hajózós álomutazásról világkörüli helyszínekkel. Megfelelően könnyed, cirkuszi szempontból talán túl sematikus és ismerős, ámde élvezetes és szórakoztató. 

Ezen a ponton ismét meg kell említenem, hogy átláthatatlanul sok a program, persze idén is sokan érdeklődnek a színházi előadások iránt, az általam hivatkozottakon kívül itt van még a Szkéné, a Vádli, a Vígszínház, a Forte Társulat, a Kaposvári Egyetem, a Csiky Gergely Színház, Hajdu Szabolcs és a Látókép Ensemble, meg még sokan mások. Talán soha ennyi színház nem volt még, ezért lehet, hogy a sokaság némileg eloszlik, egy-egy előadáson kisebb a tolakodás annak ellenére, hogy az idén bevezetett sorszámapplikációra sokan panaszkodnak. Az ötlet persze remek, a fesztivál digitális infrastruktúrája (facebook, holnap, webkamera) is egyre fejlettebb, az ördögnek már okostelefonja is van, a sorban állás virtuális, és nem is kell annyira korán kelni. Igaz, sokszor lefagy a rendszer, de próbálkozunk rendületlenül, simogatjuk a telefont, aztán úgyis beférünk, és a várakozók között mindig akad néhány ember, akinek van fölösleges jegye. Ebben a fesztiválban különben még mindig ez a legvonzóbb, a humánum, az emberség, amikor az önkéntes segítők vízzel kínálnak vagy az első autó felveszi az út szélén sétáló stoppost, amikor rögtön tájékoztatnak a hőség miatti helyszínváltozásokról. „A bizonyíték arra, hogy lehet más a világ” – ahogy az egyik „Számomra a Katlan…” kezdetű (csak azért is optimista) üzenet fogalmazott a megnyitón. Ezt kellene valahogy megőrizni, ami nem annyira könnyű feladat, mert a közönség is változik, kezd kialakulni valamiféle generációs szakadék, régi Katlanozók méregetik gyanúsan az újakat, és mindenki a maga módján keresi az egyensúlyt a minőségi kulturált szórakozás és a bulizás között. 

Az utolsó esti Pintér Béla és Társulata előadás kapcsán megint eszembe jut a rutin és az állandó fesztiválmeghívottakhoz való ragaszkodás kérdése. A Szívszakadtig ugyanis túlmegy a jelentéssel bíró abszurd határán, már-már bulvárgiccsbe hajlik, a mórahalmi fogyatékkal élő színes bőrű fogadott gyerek színrelépésénél (akit ráadásul Karcsinak hívnak) pedig végképp értetlenül dőlök hátra, és azon gondolkodom, mire megy ki ez az egész. Tévedés ne essék, nem aktuálpolitikai kiszólásokra várok, még csak egyértelmű, szájbarágós üzenetre sem, de határozottnak tűnő álláspontok megfogalmazása nélkül nem értem, mit keresnek a darabban a ligetvédő aktivisták, az orvosi hálapénz témája vagy a fogyatékkal élőkkel való bánásmód. Biztos vonalvezetés híján sajnos a színészektől sem nagyon kapunk semmi olyat, amit még ne láttunk volna korábbi Pintér-előadásokban. Ez persze lehet, hogy már megint a rutinos fesztivállátogató (és mellesleg egy elhivatott Pintér Béla-drukker) véleménye, a mellettem ülő középkorú hölgy saját elmondása szerint teljesen letaglózva érzi magát az előadástól.
A fesztivál zárása szombat éjjel hagyományosan a Kiscsillag koncert, ahol már tényleg nem lehet mozdulni. (Előtte a Szabó Benedek és a Galaxisok zenekar hozott némi friss hangot a zenei repertoárba.) Tavaly Lovasiék nagyon jó bulit csináltak, az idén a Fishing on Orfű fesztiválon megvolt az életműkoncert is, úgyhogy az elvárások nem lettek kisebbek. Mind a frontember, mind a zenekar meglehetősen visszafogott volt, kevésbé tempós és pörgős számokat vettek most elő lágyabb hangszerelésben, úgyhogy a közönség hátsó soraiban lassabban jött a lelkesedés, sőt, olykor el is maradt. A koncert inkább lírai levezetés volt, úgyhogy aki a cinikus, karcos, de legalább önironikus életértelmezést várta Lovasitól, most talán csalódott egy kicsit. 

Összességében (régi és új látogatókkal is beszélgetve) elmondható, hogy a 10. Ördögkatlan Fesztiválon nem történt semmi különös, csak ami szokott, és talán pont ez volt a szándék. Gazdag programválaszték, sokféle műfaj, visszatérő vendégek, rengeteg új meghívott. Akinek kicsit hiányérzete volt, az talán azért történt, mert ugyanannak nem lehet ugyanúgy örülni mindig még akkor sem, ha maximális a ragaszkodás és a lelkesedés. Az sem biztos, hogy a régi Katlanozók konstans érdeklődésének fenntartása a szervezők feladata, bár talán néhány fentebb említett apró részlet sokat számíthat.






MI TÖRTÉNIK.


EZEK MENNEK.

Az időpontokat lásd itt.


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió 3k színházi fesztivál 40 év 600 kilométer 100 guinness 6szín 7 és fél halál a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kalóz a kávé nekem is jár a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny a közös többszörös a ló aki elvesztette a szemüvegét a ludovika ablakai a mester a mi osztályunk a néző közbeszól a nulladik perc a rádió ablakai a rendező közbeszól alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála alkalomadtán állj bele aNNa anyám éhesnek tűnik anyóka emlékiratai apertúra aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden art-színtér átrium az elvarázsolt disznó az ember tragédiája az öreghíd alatt az úrhatnám szolgáló b32 baal babel sound bácskai juli pszichoszínháza baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bánk bán bárka bátorságpróba bencs villa beszélő levelek bisb bivaly-szuflé bob herceg bogáncsvirág bohémélet borral oltó fesztivál börtönrádió bsi budaörs budapasta budapest improv show budapest music center budapesti kamaraszínház budapesti tavaszi fesztivál budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház CAFe Budapest caminus castel felice castel felice vizsga centrál club70 coming soon cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi játszmák 2023 családi ünnep cseh tamás cselényi nóra csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió dante danubia zenekar deák17 debrecen debreceni tavaszi fesztivál delila delta produkció deszka fesztivál dido és aeneas díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó drámaíró verseny due duett dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy csók és más semmi egy kiállítás rémei éhség éjjel-nappal momentán élnek mint a disznók előadásszámok elte tók vizuális nevelési tanszék elveszett idők email ének a három hollóhoz english énis teis erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál eszínház eszínház fesztivál esztergom eucharisztikus kongresszus europa cantat ezek mennek falaink falstaff fekete-fehér fellegek fém színház fesz segélyalap fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fischer iván lakásszínháza fishing on orfű fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge független előadóművészeti szövetség gianni schicchi gólem gödöllő göncz árpád alapítvány grecsó grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr győri tavaszi fesztivál gyulai várszínház ha lenne valakim hajmeresztő halál hotel halastó hangoló hárman a padon harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek határvonalak színházi fesztivál hatok csoport hatszín teátrum haydn fesztivál hazug hét domb fesztivál hét és fél halál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál hyppolit így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú irodalom éjszakája jak jászberény jegyek jó estét nyár jó estét szerelem jó kérdés junior príma jurányi k11 művészeti és kulturális központ k2 színház kalandra fül fesztivál kalucsni kaposvár katona keltská noc képek keszthely kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kis suttogás kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium koronavírus kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kovátsműhely kőfeszt kőszeg köszönet estéje-estélye kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok lakott sziget láthatatlan állomás latinovits diákszínpad leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika lírástudók london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madam rekamié madame bizsu madame poe magdafeszt mágnás miska magvető magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság magyar zene háza manhattan short manna manőver maradunk margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló másik produkció mellékhatás menház színpad merlin mesterjátszma mesterkurzus mikor mikro fesztivál milestone mindenütt jó mindenütt nő mintaapák miskolc miszépmiszépmiszép mojo momentán monodráma fesztivál monodrámák móra kiadó most fesztivál motto mozaik országos színházi találkozó mozart-kommandó mozgófénykép mozsár műhely mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé négyhangú opera nekem a zene nemzeti filharmonikusok nemzeti színház nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyinyernya nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör ómama online fordítónapok operabeavató operaház operajátszóház operamacera operavita operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli örömimpró pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália páternoszter pécs pécsi egyetem pesthidegkúti művészeti fesztivál pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum petri versmaraton pim dia hangoskönyvek pinceszínház placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik pure voice akadémia ráday utcai színházi találkozó rádió rádiójátékosok radnóti régebbi havi műsorok regnum filmszemle remény rendezők viadala rév fülöp rögvest rs9 rumini russian indie film fesztival sakknovella salgótarján shots festival sinaia sly snowman soharóza sok-szín-feszt sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron sorozat a vidéki operajátszásról spaletta stockholm stúdió k summa summárum susotázs szabadesés szabadka szabadtéri színházak találkozója szeged székely-könyv szemes fesztivál szénakutyák szent imre szentendrei teátrum szép heléna szerzői munkák szfe színház a város színház tv színházak éjszakája színházi törvény színházrendezői testület színlapok szívem szeret szkéné szóbanforgó szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság talált posztok tárgymutató társasjáték tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren 2008 tengeren 2019 térkép terminál workhouse teszt thália thália nyárikert the irish coffee the pocketstones thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal törőcsik-emlékest trapézon tüllben trefort színjátszó fesztivál újpalotai nyári játékok ütközet váci dunakanyar színház vágánybenéző valamikor van egy határ varázsfuvola városmajor vaskakas veled kerek vera vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló vízkereszti gritti volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsámbék zsolnay negyed

PROJEKTEK.

EGY NAGYOBB NAPTÁR IDE KATTINTVA.



UBI.


TARTALOM.


FACEBOOK.




TALÁLT KÉPEK.