Nagyszerűen dolgoztak az Orlai Produkció munkatársai az előző évadban (is). Mással nem lehet magyarázni azt, hogy nem kevesebb mint 13 (!!!) új bemutatót terveznek az ideiben és ez bizony hatalmas szám.
Gondoljanak bele a Producer kizárólag jegybevételből és a hozzá kapcsolódó TAO támogatásból tartja fenn magát 11 év alatt eljutott arra a színtre, hogy 30 repertoár előadást játszanak színészei nemcsak Budapest több színházában, hanem vidéken is.
Elképesztő munka, némi szerencse de legfőképpen megérzés, hozzáértés és jól megválasztott munkatársak kellettek ahhoz, hogy az amúgy közgazdász végzettségű üzletemberből fogalom legyen a színházi életben.
Honlapunk mindíg is nagy rokonszenvel figyelte Tibor munkásságát, aki véleményünk szerint példát mutatott abból, hogy igenis lehet komolyabb állami támogatás és az ezzel járó "felülről történő művészi beleszólás" nélkül is, igényes előadásokat létrehozni. Olyan előadásokat, amelyek a mai filmletöltős, telefonnyomkodós és valóságshowkal elárasztott társadalmat is ráveszi arra, hogy igenis érdemes színházba járni.
Ha a siker titkát nézzük szerintem a legfontosabb, hogy Orlai Tibor olyan darabokat vesz fel a repertoárba, amely egyrészt aktuális, másrészt fiatalt, középkorút és időst, szegényt, a középréteget és a jómóduakat is képes megszólítani, elgondolkodtatni.
A 11 év a produkció életében hatalmas változásokat hozott. Kezdetben igényes bulvárként jellemezték az Orlai-darabokat, amely ugyan nem kritika -sőt sok államilag finanszírozott színház kiegyezne ezzel a minősítéssel - de mindenképpen beskatulyázás. Márpedig nincs olyan színész, rendező vagy éppen producer aki szereti ha beskatulyázzák. Érezte ezt Orlai is és egyre bátrabb lett.
Felvett olyan darabokat is a repertoárba mint az Egyasszony, Csemegepultos naplója, Hullaégető, Rose, Az étkezés ártalmasságáról, Leszámolás velem, A fura, Kétely vagy éppen a Tagadj, Tagadj, Tagadj, amelyek a másságról, kirekesztésről, pedofílíáról, rasszizmusról, az élsport és a dopping kapcsolatáról, olyan amúgy aktuális témákról szól amely jelen van társadalmunkban, de tabunak számítanak. Persze attól mert tabunak számít még létezik és beszélni kell róla. Akkor is ha nyilvánvaló a színházbajárók körében nem mindenkinek van erre igénye.
Örömmel látom, hogy a Belvárosi szinház törzsközönsége vevő ezekre a témákra is, így ki lehet jelenteni Orlai úr és a nézők kölcsönösen formálták egymást. Ledőltek a falak, nincsenek tabuk, a nézők elhiszik, hogy valamennyi produkció ami a műhelyből kikerül fontos témát boncolgat és hozzájuk szól és az ezerfejű cézár a jegyvásárlással fejezi ki, hogy igénye van a szórakoztató darabok mellett, a "fajsúlyosabbakra" is.
Persze ezt csak olyan helyen működik hitelesen, ahol a színházcsinálók szinte napi kapcsolatban vannak és sokat beszélgetnek azokkal akiknek szánják az előadásokat. Orlai Tibor hitelessége abban is megmutatkozik, hogy gyakorlatilag napi szinten beszélget a jegyet váltókkal - nem csak a szakmabeliekkel - így pontosan tudja, őket mi foglalkoztatja, mire kíváncsiak. S mivel a legtöbbször a néző és a Producer ízlése egybeesik, így a siker sem maradhat el.
Budapesten a Belvárosi Színház, a Katona József Színház, a Jurányi Inkubátorház, a Thália színház mikrószínpada,a Szkéné színház és az Örkény Stúdió után már a Mozsár Műhelyben és a Hatszin Teátrumban láthatók az Orlai Produkció előadásai.
Az idei nagyszínpadi premierek közül a Vőlegény és a Kétely méltán aratott hatalmas sikert és október 5-én kerül bemutatásra a Love, Love, Love című szatírikus komédia Schruff Milán, Nagy Dániel Viktor, Péter Kata, Gubik Petra főszereplésével, s már kaphatók a belépők a december végi Oroszlán télenre is, amely szintén nagy érdeklődésre tarthat számot.
A Hatszin teátrumban még a csillárokon is lógtak a Tagadj, tagadj, tagadj! bemutatóján és rengeteg élsportoló ült a széksorok között. Lovas Rozi, Ullmann Mónika, Sztarenki Dóra hitelesen adta vissza azt, hogy bizony a mai pénzcentrikus világban semmi sem számít csak az eredmény, s ennek érdekében bármit hajlandóak megtenni. Kitűnő előadásról van szó, nem véletlen, hogy az angol szerző közönségtalálkozójára is sokan voltak kíváncsiak a bemutatót követően.
A Mozsár kávézóban elindul egy sorozat Élettörténetek.hu címmel, amely emberi sorsokat mutat be olyan színészpárosokkal mint Egri Kata és Egri Márta, Borbély Alexandra és Ullmann Mónika, Lázár Kati és Epres Attila. Ezek monodrámák, vagy 1-2 szereplős kamaradarabok és addig fogják játszani őket, amíg a közönség érdeklődik iránta.
A Belvárosi Színház szervezési osztályán lehet már vásárolni Karácsonyi bérletet is nagyon kedvező áron. Ez itt ugyan nem a reklám helye, de szeretnénk most is kiemelni, hogy a Bardóczki Gábor és munkatársai évek óta példát mutatnak, hogy miként lehet felkészülten, udvariasan kiszolgálni a színházbajárókat.
- Simonyi András -
[2017.10.05.]
forrás: https://zene.hu/
