Egymást gyötrő nők az isten háta mögött

• Pregitzer Fruzsina és Kuthy Patrícia kettőse olyan mélyen megélt művészi alakítás, amelyet látni ritkán adatik 
• Göttinger Pál rendezése jelentős állomás az idei színházi évadban.

NYÍREGYHÁZA. Végre! Végre egy olyan előadás, amely igazi színház. Nyugtalanító, fölzaklató, megindító. S miközben legjobb jeleneteiben megrendít, felkavar és megdöbbent, aközben gyakran nevetünk. Máskor borzongunk.

Anyja hintaszékében

A kortárs angol drámairodalom Magyarországon is sikeres alakjának, Martrin McDonaghnak 1996-ban született első, nyers és szókimondó színdarabja Írországban, egy isten háta mögötti, hegyi településen játszódik.

Itt él összezárva a hetvenéves, zsémbes, zsarnok, s olykor szenilis Mag Folan (Pregitzer Fruzsina) és a lánya, a csaknem negyven esztendős, korábban Londonban lelkileg-szellemileg már egyszer összeomlott, anyjánál nem kevésbé kegyetlen Maureen (Kuthy Patrícia).

A két nő egymást vég nélkül gyötrő, marcangoló és reménytelen kapcsolatába a hirtelen megjelenő Pato (Nagyidai Gergő) hozhatna enyhülést, illetve Maureennek életforma váltást. Az öregasszony mesterkedései következtében az ígéretesnek induló kapcsolat csődbe jut: ennek felismerése idézi elő a tragédiát. Maureen végleg megtörik: anyja hintaszékébe ülve saját anyjává válik.

Kidolgozott játék

Göttinger Pál remek érzékkel ismerte fel a McDonagh-mű összetettségét, a melodráma, a tragédia, a horror és a komédia sajátos vegyülékét. Színészeit a realista, ellenben mégis jelzésszerű díszletek (Ondraschek Péter) és kellékek között mozgatta: minden gesztusuk kidolgozott játékot jelentett.

Göttinger hatásosan adagolta a gyöngédségre vágyó, azonban lelkük mélyén megkeseredett emberek jellemzésének eszközeit. Pregitzer Fruzsina élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. Egyszerre volt elviselhetetlen és szánandó, zsarnok és kiszolgáltatott, aljas és esendő. Kuthy Patrícia teljes embert állított elénk: sokoldalúan formálta meg a nagyrészt magatehetetlen anyját ápoló, ugyanakkor saját életét emiatt feláldozó, piszkavasat szorongató, magányában meghasonlott Maureent. Nagyidai Gergő kedves esetlenséggel jellemezte a sem ír földön, sem Londonban önmagát nem találó, jószívű Pato Dooleyt. Öccsét, Rayt Martinkovits Máté fiatalos humorral formálta meg.

Göttinger Pál jó ritmusú, feszes, a nyomasztó történet szörnyűségeit hangsúlyozó, ugyanakkor azokat időnként humorral enyhítő, zenei bejátszásokkal elválasztó rendezése jelentős állomás ebben a színházi évadban. Megmutatja, hogy a katartikus színházhoz nemcsak jó szöveg kell, hanem aprólékosan felépített színészi játék is. A Leenane szépe drámai csúcspontjai a remek színészi megoldásoknak köszönhetők. Pregitzer Fruzsina és Kuthy Patrícia kettőse olyan mélyen megélt művészi alakítás, amelyet látni ritkán adatik.

Karádi Zsolt

forrás: https://www.kelet.hu/