A zene.blog.hu az Operamaceráról

Opera-macera 

A Nemzeti Filharmonikusok Ifjúsági sorozata 

 MÜPA Fesztiválszínház 2017 december 3. 

Dinyés Dániel operabeavatóinak köszönhetően lettem törzsvendég a Villány környéki Ördögkatlan Fesztiválokon, és nagyon örültem, amikor a Katona József Színház Kamrájában Göttinger Pál rendezővel kiegészülve, sorozattal jelentkezett ez a produkció. Most tovább bővült, az eddigi egy szál pianínó mellett megjelent egy valód zenekar is, a Nemzeti Filharmonikusok. Hangverseny fiataloknak, vasárnap délelőtt, mint ifjúkoromban, csak akkor Leonard Bernsteint néztük áhítottal fekete-fehérben. Ez most itt színes a javából és interaktív. A nézőtér törpékkel tele, kíváncsiak vagyunk, mennyire sikerül őket bő egy órán keresztül lekötni. Dinyés Dániel kér a nézőktől egy jellegzetes színházi mondatot. Lenni vagy nem lenni, Színház az egész világ - kapja, majd a harmadikra ráharap: Országomat egy lóért! Odaül a pianínóhoz és elénekli több stílusban, a gyerekek tátják a szájukat, apukák, anyukák, nagyszülők kacagnak. Rossini Sevillai borbélyának elemzése van ma terítéken, mely operát a napokban láttuk Szegeden és élvezhettük a korábbi beavatókon. Dinyés és Göttinger felváltva mesél az opera részleteiről, hátteréről, a rendezés fogásairól, a hangszerekről, például egy bevezető dallamot meghallgathatjuk az összes fúvóshangszeren, hogy melyik hogy szól - és máris értjük, miért a klarinét játssza. Az egészen kicsi gyerekeket nem köti le, kettőt ki is visznek, mert nyafogni kezdenek, de a többi feszülten figyel, olykor apuka és anyuka is hozzátesz valami az elhangzottakhoz, épp a következő operába járó generáció kinevelésének lehetünk tanúi, miközben magunk is jól szórakozunk. Meg a zenészek is. Velünk nevetnek, mi meg velük. A program legtöbbet foglalkoztatott művésze Cseh Antal bariton, aki Göttinger rendező úr még a nézőtéri párkányon is megsétáltat, miközben persze énekelnie is kell egy nem túl könnyű áriát. Dupla siker, az ária remek, a művész meg nem esik senki ölébe. Jön az Ördögkatlanon megismert trió, ezúttal szétröhögés nélkül, viszont az ifjú nézők bevonásával. Délután ugyancsak opera macera, ezekkel az előadókkal, de az opera másik részletével és más közönséggel. Bánjuk, hogy arra nem vettünk jegyet. Örömmel fedeztem föl a nézőtéren Kováts Kolost, akitől az előadás után lehetőségem nyílt megérdeklődni, hogy tetszett. A művész úr elmondta, hogy hétéves unokáját hozta a beavatóra, aki egyébként már rendszeres látogatója a Operaház előadásainak és a Fesztiválszínházban történteket mindketten nagyon élvezték. A zene nagyon rendben volt, a fiatalok remekül tudtak improvizálni és neki ez a matiné a régi időket juttatta eszébe, amikor ők is igyekeztek minél több emberrel megismertetni és megszerettetni az operát, ahogy ő mondta: munkatáborokban. 

forrás: http://zene.blog.hu/