KIFEJEZETTEN SZERETEM, HA EGYIK HELYZETBŐL UGORHATOK A MÁSIKBA – INTERJÚ SZEMENYEI JÁNOSSAL

Március 16-tól Göttinger Pál rendezésében a Kálmán Imre Teátrumba beköltözik A Macskadémon, Karafiáth Orsolya és Bella Máté albérleti revüje. Az előadásról, egy talán nem is annyira démoni „macskáról”, ziccer szerepről, és a családról is beszélgettünk a musical egyik címszereplőjével, Szemenyei Jánossal.

Szemenyei János már a Kecskeméti Katona József Színházban készül aznap esti szerepére, mikor elérem. Azt meséli, Cseke Péter rendezővel, a színház igazgatójával felfrissítették a teátrum új darabját, a Kőműves Kelement. Átvették a dalokat, táncokat. Kecskemétre egyenesen az Operettszínház délelőtti próbájáról utazott.

– Nem vagy fáradt? Vagy épp ellenkezőleg, utazás közben leülepednek a próbák és készen állsz az újra?

– Kifejezetten szeretem és keresem azokat a lehetőségeket, amikor egyik helyzetből ugorhatom bele a másikba. Ez a fajta stressz inspirál. A Macskadémon próbafolyamatához ráadásul illik is, hiszen több szerepet is alakítok a darabban: magamra öltöm a szerelő, a svéd barátnő, az ivócimbora, a jógi mester, az ellentengernagy figuráját is. A rendezőnk, Göttinger Pál még rá is erősít a váltásokra azáltal, hogy a Macskadémon néha az előző szerepében ragad, és csak később veszi észre, hogy már más bőrébe bújt. Ez rengeteg játékra ad lehetőséget, a rövid, pörgős jelenetek olyanok, mint a filmsnittek. Ha minden a helyére kerül, bravúros előadás születhet.

– Mondd, valóban egy macska szórja a rontást? Ki ez a Macskadémon?

– Mindig mindenhol ott van, bárhol előfordulhat. Hogy megértsük a lényét, lényegét, úgy lehet elképzelni, mint a bal válladon csücsülő gonosz ördögöcskét, aki a negatív dolgokat suttogja a füledbe, ellentétben a jó, pozitív gondolatokkal teli angyallal. Ilyesmi karakter lehet a Macskadémon.

A darab szereplői különböző problémákkal, alkoholizmussal, depresszióval küzdenek, és hajlamosak mindezért mást hibáztatni, másra kenni a felelősséget. A Macskadémon ugyan a negatív emberi tulajdonságokat erősíti, de az előadás végén azért megjegyzi, nem érti, miért őt hibáztatják minden elrontott döntésért, hibáért, hiszen ő csak katalizátorként működött. A produkció üzenete ez is lehet: ne engedjük, hogy a körülmények irányítsanak minket.

– Miközben a darab egy albérleti revü, tehát nyilván vicces.

– Valóban ez egy derűs történet, nem is az a célunk, hogy mindenki magába forduljon azon elmélkedve, milyen szörnyű az élete. Elárulom, hogy a végén a Macskadémon is kedves őrangyallá változik.

– Hogy zajlanak a próbák? Az alkotógárdáról, Karafiáth Orsolyáról és Göttinger Pálról is nehezen tudom elképzelni, hogy ne hagynák a szabad gondolkodást.

– Nagyon örülök annak, hogy a próbákon mindenki hozhatja az ötleteit, adott határokon belül’ eldobhatja az agyát’, és rendkívül oldott a hangulat. Egy vígjátékot, amely megnevetteti a nézőket, nem is igazán lehet feszültségben próbálni, mert akkor begörcsölnénk.

– A musicalben nemcsak énekelsz, démonként számtalan karaktert alakítasz – ez egy win-win szituáció?

– Valóban ziccer szerep, különböző, adott esetben humoros karaktert kell felvázolni és a végén lehetőségem van arra is, hogy természetes valójában is megszólalhasson a Macskadémon.

– Zeneszerzőként mennyire figyeled a dalok felépítését?

– Nem tudok kikapcsolni, végig úgy próbálok, hogy figyelemmel követem. A prozódia kihívásokkal teli, nagy feladatot ad, hogy minden szó és dallam harmóniában legyen. Jól ismerem Mátét (Bella Máté – a szerk.), aki klasszikus ízlésű zeneszerző, így ez a musical valójában kikacsintás részéről. Kortársabb a zene, mint egy hagyományos musical esetében, ráadásul műfajok keverednek benne, operett stílusjegyeket is tartalmaz attól függően, hogy épp melyik szereplő énekel.

– Az Operettszínház bemutatója után újra a komolyzenére fekteted a hangsúlyt a Játékszínben, ahol a Mennyei hang című darabban kaptál szerepet.

– A héten délelőttönként már a Játékszínben is próbálok, esténként pedig a Macskadémon főpróbahete zajlik. Nem lesz egyszerű. A Mennyei hangban zongorázom is. Bár autodidakta módon sajátítottam el a zongorázást, amikor a Zeneakadémiára felvételiztem, rengeteget tanultam, sokat fejlődtem, de nem vagyok klasszikus zongorista. Segítséget is kérek, hogy az operákat, klasszikus zenéket jól eljátszhassam. Ebben a darabban ugyanis a főhősnő borzasztóan énekel, de ahhoz, hogy ez kiderüljön, énnekem nem szabad rosszul játszanom. Azt a hatást kell keltenem, hogy virtuóz vagyok.

– Ennyi munka mellett mi az, ami igazán kikapcsol?

– Nagyon feltölt a zeneszerzés. De amire igazán vágyom, az a családommal töltött idő. Tíz hónapja született meg a második gyermekem, még mindketten nagyon picik és imádok velük lenni. Nem egyszerű rendszert vinni az életünkbe, ráadásul a feleségem is színész, de a reggelek mégis biztonságot adnak nekik, hiszen ilyenkor mindig együtt lehetünk. Hat körül kelnek és mivel általában tíz órától dolgozom, ezt a pár órát tartalmasan tudjuk eltölteni. Tíz éve amúgy nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen aktív leszek a reggeli időszakban.

A Macskadémonról

Karafiáth Orsolya és Bella Máté fergetegesen mulatságos darabjának főhősnője, Orsi új albérletbe költözik. A különös házban lakik még Máté bácsi, egy rozzant, öreg alkoholista, Bori néni, a szerelemre éhes, mindig felcicomázott idős hölgy, valamint András, az örökké depressziós újságíró. Ráadásul ide fészkelte be magát a macskadémon is, aki a legváltozatosabb alakokat öltve igyekszik pokollá tenni a lakótársak életét…

Miért megy tönkre annyi élet a kertváros leggyönyörűbb házában? Valóban átok ül a szobákon, a lépcsőházon, a kerten és az ott lakókon? Valóban egy macska szórja a rontást? Tényleg semmit nem tehetünk?

A Budapesti Operettszínház márciusi bemutatójának címszerepében Szemenyei János mellett Homonnay Zsolt látható, a főhősnőt, Orsit Peller Anna játssza, a rozzant alkoholista Máté bácsi Faragó András, a felcicomázott, zsugori Bori néni Oszvald Marika lesz, az örökké depressziós írót, Andrást pedig Bálint Ádám kelti életre.

A dramaturg Lőkös Ildikó, a díszlettervező Csanádi Judit és Kiss Gabriella, a jelmeztervező Kovács Andrea, a zenei vezető Mihalics János és Furák Péter. A koreográfiát Gulyás Anna jegyzi, a rendező Göttinger Pál.

Premier március 16-án a Kálmán Imre Teátrumban!

Vass Kata / Színház.org