EGY BIZTOS: MOSTANTÓL MÁSHOGY LESZEK SZÍNÉSZ – INTERJÚ ÁGOSTON PÉTERREL

Novák Eszter és Selmeczi György zenés színész osztályában végzett, Debrecenben kezdte pályáját, egy év után a Magyar Színházba szerződött. Ismét nagy váltás előtt áll, hiszen szabadúszó lesz. Többek között erről mesélt a Színház.org-nak.

Hogy látod, minek köszönhető, hogy te és a testvéred (Ágoston Katalin, a szerk.) is színészek lettetek?

Nem tudnám ezt egészen pontosan megmondani… De már kisgyerekként sokat jártunk színházba, fontossá vált nekünk és igazán elkezdett érdekelni minket. Azóta sincs olyan hely egy színházban, ami idegen volna számunkra. A zsinórpadlástól a kazánig ismerjük, otthonosnak érezzük. Amikor kamaszként színpadra kerültünk, rögtön megéreztük, hogy ott akarunk dolgozni. Azóta ezt is csináljuk.

Mekkora szerepe volt ebben zenész-pedagógus szüleiteknek?

Nagyon fontos alapot adtak, igazán büszke vagyok rájuk. Nekik köszönhető, hogy a kezdetektől fogva része volt az életünknek a zene, aminél meggyőződésem, hogy semmi nem fejleszti jobban az ember személyiségét és gondolkodását. Általa óhatatlanul kapcsolatba kerültünk az irodalommal, a történelemmel, idegen nyelvekkel és – tudat alatt – a matematikával, fizikával.

Már kamaszként szerepet vállaltál az egri Gárdonyi Géza Színházban. Mit adott neked ez a tapasztalat?

Rendkívül ízlésformáló volt az az idő, amit ott töltöttem. Ott eszméltem rá, mennyi munkával jár a színészet, hogy nem elég “erre születni” (ha egyáltalán létezik ilyesmi), hanem ez bizony egy szakma, ami egyre jobban érdekel. Barátságok és szerelmek születtek a színházban, árulások történtek, láttam kudarcokat és sikereket, átéltem konfliktusokat, megtanultam alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni, örülni más sikerének, megérezhettem, milyen egy egészségesen hierarchikus rendszer, közösségben létezhettem, és ami szintén nagyon fontos: életemben először ott láttam meztelen lányt. Ezek az életszagú dolgok velem a színházban történtek, nem az iskolában. Talán ezért is szerettem jobban színházba menni, mint iskolába. Ma már az egri tapasztalatokból azt tartom a legfontosabbnak, hogy láthattam egy színházat, ami a társulatára épített, a csapatra tervezte az évadot. Nem is akármilyen színház lett belőle. Akkor azt hittem, minden színház ilyen. Most meg látom, hogy minden színház más. Persze azt is látom, hogy az akkori egri színház párját ritkította.

Mikor dőlt el, hogy jelentkezel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre?

Képzeld, azt érzem, hogy ez rettenetesen régen volt és szinte alig emlékszem. Pedig csak tíz évről van szó… Szerintem akkor dőlt el, amikor kiderült számomra, hogy van egy iskola, ahol kiváló tanárok tanítják a színészetet. Aztán persze ezzel 18 éves koromig nem foglalkoztam. 2008-ban viszont gondolkodás nélkül beadtam a jelentkezésemet. Érdekes év volt. Ekkor próbáltam a Konyha című előadásban, amiben szinte az egész társulat szerepelt, Máté Gábor rendezte. Reggel 8-tól már a próbateremben készültem a felvételire, utána próba kettőig, aztán az esti próbáig szintén a repertoáromat nyúztam. Azt hiszem, elég komolyan gondoltam én ezt. Arra is emlékszem, hogy már bőven az érettségi előtt elindult a felvételi. Az érettségi közeledtével az iskolában pánikszerű hangulatot keltettek a tanárok. Biztos azt gondolták, így majd jobban és többet fogunk tanulni. Ez engem annyira idegesített, hogy ilyenkor mindig befogtam a fülem. A többiek ráfeszültek az érettségire (hiszen tudták, esetükben minden a ponthatárokon múlik), én pedig a felvételivel foglalkoztam – befogott füllel. Makacsul, konokul mentem a saját utamon, és azt mondtam, hogy én ide akarok járni és ide is fogok. Úgyhogy felvettek és le is érettségiztem… Nem is olyan rosszul.

Novák Eszter és Selmeczi György zenés színész osztályába kerültél…

Nagyon vártam, hogy kezdődjön az egyetem, ugyanakkor fogalmam sem volt, mi vár rám. Amikor kimondták a nevemet a reggeltől hajnalig tartó munka, az egyhetes együttélés után, az nyilván mámoros érzés volt. Nagyszerűen telt utána a nyár, biztonságban éreztem magam. Aztán nem volt ám olyan egyszerű az indulás. Másfél év alatt érkeztem meg végre. Utána rettenetesen jól éreztem magam az iskolában. Csodás öt év volt, rengeteget tanultam.

Mi az, amit az egyetemről mindig magaddal viszel?

Egyfajta gondolkodásmódot, hozzáállást és kommunikációs készséget. Ha valami sehogy sem akar működni, akkor mindig rá kell jönnöm, hogy nem jól fejezem ki magam vagy nem mélyülök el eléggé abban, amivel foglalkozom vagy a kettő egyszerre. Ennél konkrétabban nem tudnám megfogalmazni, mit kaptam a tanáraimtól. Mint egy szivacs, úgy szívtam magamba, amit csak lehetett, és a mai napig váratlanul visszaköszönnek dolgok, amik sokat segítenek nekem.

Voltál gyakorlaton a Vígszínházban és a Bárka Színházban is, végül mégis Debrecenbe szerződtél. Miért?

Fontosnak tartottam, hogy egy társulat tagjaként kezdjem a pályát. Már szinte mindenkinek volt szerződése az osztályból, amikor én még jártam a vidéki és a budapesti színházakat, előadásokat néztem, igazgatókkal beszélgettem. Júniusban csörgött a telefonom és hívtak Nyíregyházára, Szegedre illetve Debrecenbe. Azért választottam az utóbbit, mert Vidnyánszky Attila akkor kapta meg a Nemzetit és akkor lépett a helyére Ráckevei Anna. Izgatott, a helyzet, hogy egy új színházvezetéshez kerülök. Úgyhogy augusztus végén beköltöztem a színészházba, ami új fejezetet nyitott az életemben.

Hogy érezted magad debreceni színészként?

Sok nagyszerű színésszel ismerkedtem meg Debrecenben, aminek mai napig nagyon örülök, sokat tanultam tőlük. De ha létezik a “türelmetlen pályakezdő” fogalma, akkor én annak minden szempontból megfeleltem. Ez nem volt helyes. Nem törődtem azzal, hogy évekre van szükség, mire egy vezetőváltás után egy színház újradefiniálja magát, megtalálja a hangját. Talán ez volt a hátránya annak, hogy a Színművészeti előtt már éveket töltöttem egy színháznál. Csak arra tudtam gondolni Debrecenben, hogy itt vagyok, itt élek, tessék engem használni, tessék bennem gondolkodni! Ezzel szemben úgy tűnt, hogy novemberben lesz az utolsó bemutatóm az évadban, ami nagyon meglepett és elkeserített. Így hát olvasgattam a nagyerdőn, elfogyasztottam a környékbeli csárdák étlapját és előfizettem egy tévés családi csomagra. Úgy éreztem, nem vagyok a helyemen, hiába kerültem bele végül még egy produkcióba és hiába ismerkedhettem meg különböző színházi kultúrákat képviselő rendezők rendhagyóan különleges munkamódszerével. Ez, az egyébként sok szempontból nagyszerű dolog, engem egyáltalán nem érdekelt akkor. Úgy éreztem, hogy azért vagyok kiírva egy próbára, hogy a sziluettemhez igazítsák a fényt és a füstgépet. Miközben én instrukciókat akartam, szerettem volna a kollégák szemébe nézni, helyzetekbe kerülni és vitázni a büfében arról, hogy mit csinálhatnánk jobban egy jelenetben. Tanulni és minél intenzívebben gyakorolni vágytam a szakmát, de úgy éreztem, nincs tere a bennem tomboló energiáknak. Tovább kellett lépnem.

Hogy kerültél a Magyar Színházba? És milyen élményekkel gazdagított az a pár év, amit társulati tagként töltöttél?

Felkerestem Őze Áront, a Magyar Színház akkori igazgatóját és Göttinger Pál főrendezőt. Kiderült, hogy a Vadregény című Sondheim-musicalben várna rám egy szerep és ezzel együtt egy évados szerződés is. Egy nagyszerű próbafolyamatban vettem részt és egy igazán értékes előadás született, úgyhogy gondolkodás nélkül mondtam igent az ajánlatra. Otthonomként tekintettem erre a sokak szerint visszataszító épületre, és tanúja voltam nem egyszer, milyen nagy erő lakozik a társulatban. Úgy gondolom, ezt a nézők is igen sokszor érzik. Remélem, előbb-utóbb mások is észreveszik. Azok is, akiktől függ a társulat. A jövő évadtól már nem leszek a Magyar Színház tagja. Sok fontos és nagyszerű kollégától búcsúzom. Azonban sok olyan problémás kérdéstől is, ami egy ideje már rágott belülről. Például attól, hogy eddigi otthonom aktuális háziurai mikor veszik végre észre, hogy glédában áll itt egy társulat, amiért felelősséget vállaltak…

Nemrég a Karinthy Színházban is bemutatkoztál a XIV. René című előadásban. A próbaidőszakban azt nyilatkoztad: “Nagyon örülök, hogy itt, egy magánszínházban próbálhatok, mert azt látom, hogy a hagyományos színházi struktúra az összeomlás szélén áll, és a jövő útja az a fajta színházfelfogás, ami a Karinthy Színházat is jellemzi”. Miért gondolod így?

Azt vettem észre, – és tisztelet a kivételnek -, hogy ha papíron léteznek is társulatok az úgynevezett kőszínházakban, az ő karbantartásuk a fontosság sorrendjében egyre hátrébb szorul. Nem pontosan értem, mi az oka ennek. Egy társulat akkor lesz motivált és ezáltal eredményes, ha az origóját jelenti a színháznak, ha a művészi koncepció rá épül. Szerintem akkor jó társulathoz tartozni, ha odafigyelnek arra, hogy milyen kondícióban van, ha a tagokra való tekintettel választanak színdarabot, hívnak rendezőket. Ha pedig szükség van vendégművészekre, akkor ők kiegészítik és nem helyettesítik a társulatot. Ha ez fordítva történik, az szerintem bűn. Azt figyeltem meg, hogy ha valaki leszerződik valahova, többnyire csak egy alkalmazottként kezelik a sok közül. Havi fixért csinálnia kell szó nélkül, amit mondanak neki. Ettől piszkosul ki lehet égni. A társulathoz tartozó kielégületlen színész arra hajt, hogy kiengedjék, a szabadúszó arra hajt, hogy befogadják. Rengeteg a torlódás, ami egyeztetési problémákat szül… Szerintem többek között ettől fog összeomlani a jelenlegi rendszer. Másrészt évad elejétől a végéig minden nap, minden helységben ezt hallani: „Nem, ezt nem lehet megcsinálni. Nincs rá pénz. A minisztérium, vagy az önkormányzat nem engedi. Nem lesz teltház. Nem tudjuk meghirdetni. Van ma néző?”. Két kivétel van, az évadot nyitó és záró társulati ülés, amikor az ellenkezője hangzik el: „Idén 170 százalékos nézettséggel zártunk, ami 180 százalékkal több, mint tavaly és 120 nézőperórával gyorsabbak vagyunk, mint 4 éve. Sikeresen működünk, gyarapodunk.” Aztán az ülés után a színészek tettetett érdektelenséggel, reménykedve rohannak a szereposztásokat rejtő vitrinhez. Ki ezért: „ugye benne vagyok ebben?”, ki meg ezért: „ugye nem vagyok benne abban?”. A magánszínházakban ez nem így van. Gondolnak azokra, akiket foglalkoztatni akarnak. Egy ilyen struktúrában nem is tudnak elővenni olyan színdarabot, ami szakmai értelemben érdektelen feladatot ad a színésznek. A profitorientált színháznak érdeke, hogy a színész jól érezze magát, mert a játék és a játék öröme az ő terméke. Azt adja el, attól függ a bevétele, ezért megbecsüli. Más példa: egy éve mutattuk be Mrozek Egy nyári nap című darabját Járó Zsuzsával, Cseh Judittal, Mészáros Mátéval és Fekete Györgyivel. A saját ötletünk volt ez az előadás, a Manna Produkció mégis mögénk állt. Azt hiszem bebizonyosodott, hogy összefogásból is lehet színházat csinálni.

Te mit tartasz a legnehezebbnek a színészi munkában? És mi az, ami a leginkább örömöt okoz benne?

Nehéz kérdés… Naponta mindig mást és mást gondolok aktuálisan a legnehezebbnek. Rengeteget kell várni és tűrni. Ez biztos. Ami lényeges szerintem, az a kompromisszumkészség fenntartása. Ez mindig nehéz egy alkotófolyamat során. Ha azonban sikerül kompromisszumot kötni akár a rendezővel, akár a partnerrel, akár a körülményekkel, akár saját magammal, akkor az mindig egy kis sikerélmény. Ha nincs, vagy csak a látszat kedvéért születik kompromisszum, az óriási akadályt jelent. Igazi, nagy örömöt akkor érzek, amikor egy pillanat, amiért dolgoztunk, váratlanul megszületik. Ez viszont igen ritkán fordul elő és lehet, hogy csak pár másodpercig tart. Örömöt okoz még a jó munka. Azt, hogy valami jól halad, mindenki érzi magában és azt nagyon jó érezni.

Nővéred, Ágoston Katalin, a Centrál Színház művésze említette egy interjúban, hogy régóta szeretnétek közös produkciót. Mi az, amit szívesen megvalósítanátok együtt?

Ha nem is régóta, de a gondolat egyre gyakrabban felüti a fejét közöttünk. Konkrét tervünk még nincsen. Mi egy egészséges, mondhatni tökéletes családból jövünk – ez a színpad számára meglehetősen unalmas, tehát a saját történetünk feldolgozására például nem biztos, hogy vállalkoznánk. De lelkes vendége vagyok a Színháztörténeti Múzeum és Intézet könyvtárának, ha kezembe jut egy színdarab, ami érdekes lehet kettőnknek, azonnal rá fogunk harapni.

A jövő évadtól szabadúszó leszel. Milyen érzésekkel tölt el a gondolat, hogy egy új időszak elé nézel?

Napról napra felszabadultabb vagyok. Remélem sok kapu nyílik meg előttem, hiszen függetlenné és egyeztethetővé válok, amire igencsak vágytam már. Most pedig jöhetnek a kihívások, amelyek ismeretlenek számomra, úgyhogy felkötöm a gatyát. Bizakodóvá és izgatottá tesz a helyzet, néha azért megijedek egy kicsit, de az ijedtség szinte rögtön elmúlik. Egy biztos: mostantól máshogy leszek színész.

Mit kívánnál magadnak?

Elmondhatom, hogy eddigi szakmai életemben soha semmi nem volt adott. Azért amire vágytam, mindig erőn felül meg kellett dolgoznom. És ez jól is van így. Talán most azt kívánom, hogy legyen lehetőségem tovább taposni az utamat. Az az egyetlen, a lehetőség, amit nem tudok adni magamnak. A többi rajtam múlik.

forrás: Színház.org


TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5