Aligha tudja bárki a színházbarátok között, mennyi különféle előfüggöny van a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpada előtt, mint ahogyan azon is törhetnénk a fejünket napestig, mit jelent a ponthúzó, a láb, a felező, az operafólia, vagy szuffita kifejezés.
Persze minderre, és még sok egyéb érdekességre is fény derült a szombati varázslatos éjszakán, amikor a közönségből többen is bepillanthattak a kulisszák mögé, és beléphettek bárhova, ahol nyitott ajtót találtak. Kosik Anita és Horváth László Attila színművészek, Göttinger Pál főrendező, Barna Zoltán hangosító, Öcsi, azaz Turcsán József tárvezető és színpadmester, Végvári Boglárka, a tánckar tagja, T-Laforest Csaba ügyelő és még sokan mások fáradhatatlanul lesték az éjszakai vendégek kívánságait, és olyasmiket is megmutattak, amiket közönséges színházba járó néző soha nem láthat. Az éjfélig tartó program folyamán másfél órára feltárultak a teátrum féltett titkai, hogy közönség és színház között leomoljanak a mindent elválasztó falak.
Ki ne szeretett volna egyszer az életben belesni a bűvész kabátja alá, megtudni, mi mozgatja a szellemvasút szörnyeit, vagy éppen bepillantani egy színház kulisszái mögé. Ez utóbbira nyílt lehetőség szombaton éjjel, amikor a Meseautó című nagyszínpadi előadás után a nézők mindenhová beléphettek a teátrum hatalmas épületén belül, ahol nyitott ajtókra találtak. Mindez persze nem afféle irányítatlan bolyongás volt: az intézmény dolgozói már hetekkel előtte azon dolgoztak, mivel tegyék emlékezetessé a Színházak éjszakájának ezt az idei programelemét.
Inkább „csellózott”
Ezúttal – holmi tárlatvezetés helyett – számtalan játékos feladványt kieszeltek, több mint két tucatot, és a legtöbb kihívás leküzdői különféle jutalmakban részesülnek majd. Az egész felért egy színház-szakmai gyorstalpalóval, ami után már nem lehet kérdés, milyen széles a színpad, mennyi játszókat „elnyelő” süllyesztő van beleépítve, mit jelent a rendezői bal és jobb, vagy hány centiméter széles a revüjárás. De lehetett természetesen fotózkodni a színészekkel, dívát alakítani a Meseautóban szereplő Halászbástya díszletén, visszatolni a falakat az alapjelekhez, felmaszkolni, jelenetezni, „változás-próbát” gyakorolni, hangosítani és világosítani, vagy meghívni Tóth Zolka színművészt egy italra, aki egyébként mit se tudott az egészről, és szívesebben „csellózott” – vagyis zöldséget szeletelt – Horváth László Attila színművész, az ünnepi estebéd elkészítője keze alá.
Ezzel jutalmazták a nézőket
– Körülbelül hat éve indult hódító útjára Budapestről a Színházak éjszakája, amibe két kisebb programelemmel korábban már mi is bekapcsolódtunk, de ilyen volumenű, egész estés alkalomra csupán először vállalkoztunk – mondta el Kirják Róbert, a teátrum ügyvezető igazgatója. – Nyilván kíváncsiak vagyunk a közönség visszajelzéseire, persze megvárjuk a végét, és jövőre még nagyobb felkészültséggel látunk a megvalósításhoz. Ezzel az esttel a hűséges színházrajongóinkat kívántuk megjutalmazni, ugyanakkor mindennek nevelő hatása is van, ami a teátrumot egy kicsit közelebb hozza a nézőhöz. Több száz színházbarátot persze nem tudnánk kiszolgálni egy ilyen éjszaka alatt, ezért is kötöttük regisztrációhoz a részvételt. Jelenleg körülbelül 75 vendég tartózkodik a kulisszák mögött, ami szerintem kezdetnek nem rossz – értékelte a helyzetet a direktor.
Mindeközben szorgos amatőr kezek rakosgatták a kellékeket, babráltak a lámpákkal, egyesek a művészekkel cimboráltak, szelfiztek, vagy éppen a zenekari árokban és a forgószínpad alatt ámuldoztak a színházat működtető bonyolult gépezet láttán. A nagyszínpadon pedig Kosik Anita színművész, a színházbejárás egyik „porondmestere” oldotta a hangulatot, lehengerlő személyiségével képes volt gyümölcsöző aktivitásra bírni a kezdetben feszengő civileket.
– Göttinger Pál főrendező választott társszervezőjének, és arra kért, bontsuk le a határokat néző és színész között – mesélte. – Ma este leginkább rendező voltam, nem volt nehéz ugyanolyan szenvedéllyel belevetnem magam a feladatba, mint máskor, mert annyira fantasztikus, hogy az emberek részt akarnak venni abban a csodában, ami a színház, s ami belülről nem mindig csupa csillámpor. Nem mellesleg szerintem erre is való a színház, hogy közvetítsük a legfontosabbat: nem vagy egyedül. Az est egyik legremekebb pillanata volt, amikor a tapsrend előtti, alatti színpadi sikert is megkóstoltattuk a nézőkkel, és most a színészkollégák ünnepelték a színházat játszó közönséget. Persze vannak dolgok, amiket jövőre másképpen csinálnék: még közvetlenebbé, szívélyesebbé tenném a lebonyolítást, lévén a nézőkkel mindig, így testközelből is jó együtt lenni, pláne ilyen ismerős, biztonságos, ugyanakkor izgalmas közegben – adta tudtul.
Néhány folyosóval odébb, az alkalmi séf is előkerült, a jól sikerült étel elégedettségével az arcán. – Először azon vacilláltunk, hogy akkor most valami különlegeset, vagy valami egyszerűt tegyünk a tányérokra. Persze a könnyebb utat választottuk, és egy krumplis ételt készítettem, de megbolondítottam egy kis füstölt hússal, nokedlivel, vagyis a menü egy krumplipaprikás lett uborkasalátával. Nem vagyok túlzottan oda a burgonyáért, de ez a fogást rengetegszer megcsináltam már, és még senki előtt nem vallottam vele szégyent – sorolta Horváth László Attila, és már ment is vissza a merőkanál mellé.
Először a kulisszák mögött
– Hogy miért vagyunk itt? Mert remek lehetőség kínálkozott arra, hogy találkozzunk a színészekkel, és a színházi darabokat megelőző háttérmunkára is kíváncsiak voltunk – állította egyöntetűen Tomasószkiné Tarján Rita és Cselényi Tímea a résztvevők közül. A három éve bérletes hölgyek először jutottak be a kulisszák mögé, és kizárólag a késő estébe nyúló program miatt maradtak fenn. – Imádtuk, hogy berendezhettük a színpadot, s nekünk már az is jutalom, hogy megkóstolhatjuk Horváth László Attila főztjét – tették hozzá, miközben büszkén mutatták, mennyi feladatot kipipáltak már, azzal együtt, hogy az egyikük gyerekkori barátja, egy ismerős színész azért súgott is nekik időnként.
Micsoda éjszaka volt! Kétség se férhet hozzá, és aligha akadt a résztvevők között bárki, aki ezt másképpen gondolta. Színpadi tánc sejtelmes füstben, táncjárás és finálé zenére, és egy korábban csak látható, de most minden elemében megérinthető mesevilág.
forrás: http://www.szon.hu/
