Az év legjobb magyar kisfilmjei 2018

Rövidfilmekkel kezdjük az idei év áttekintését

Rohamosan közeleg az év vége, így elérkezett az idő, hogy idén is számba vegyük a hazai filmtermés legemlékezetesebb alkotásait és legkiemelkedőbb teljesítményeit. Szerencsére nem csak az egész estés filmgyártás pörög itthon maximális fordulatszámon, hanem kiváló rövidfilmekkel is bőségesen el vagyunk látva, élőszereplős és animációs fronton egyaránt - elsőként lássuk tehát 2018 öt legjobb magyar kisfilmjének listáját!

5. SUSOTÁZS (r.: Tóth Barnabás)

Nap mint nap, ugyanaz a szürke, egyhangú meló. Ismerős ez az érzés, és az is, hogy ilyenkor könnyű ábrándozásba, idétlen játékokba menekülni. Csak hogy történjen valami váratlan, valami kicsit is izgalmas. A Susotázs két főszereplője (Göttinger Pál és Takács Géza) tolmácsként dolgozik egy konferencián, és az agyzsibbasztóan unalmas téma hallatán, kínjukban azt kezdik találgatni, ki lehet az az egy szem magyar a nézőtéren, akinek a fülébe súgják a fordítást. A játszma akkor válik igazán komollyá, amikor Osvárt Andreában vélik felfedezni a magyar résztvevőt.

Tóth Barnabás már számos kisfilmmel bebizonyította, hogy tehetségből, humorérzékből és empátiából is bőven jutott neki. Most is pillanatok telnek csak el, és máris azt érezhetjük, hogy mi is bent ülünk a parányi szobában, daráljuk a napi munkát, aztán hirtelen megcsillan egy reménysugár. Tóth mindenki számára átélhető módon, jó tempóban és fordulatosan vázolt fel egy hétköznapot, amiből akár egy életre szóló élmény is lehet. Mindannyian valami ilyesmire várunk.

4. TAKE ME PLEASE (r.: Hegyi Olivér)

Egy szakítás utáni szerelmi bánat mélységes bugyrairól mesél Hegyi Olivér, a MOME Animáció szakának mesterdiplomás rendezője. A Take Me Please a rangos Annecy Animációs Filmfesztiválon kezdte az évet, elnyerte a Friss Hús animációs fődíját, ősszel a Primanima fődíjasa lett, pár hete pedig az Anilogue zsűrijétől kapott külön elismerést. 

A szerelemből kilábalni próbáló főhős szó szerint elmenekül a fájdalom elől és beszáll egy francia pár autójába, hogy aztán egy benzinkúton, illuminált állapotban újra szembenézzen az érzéseivel és pontot rakjon a végére. Humoros, drámai és fájdalmasan igazi az érzelmi hullámvasút, amin végigmegy, még a legtorzabb, legszürreálisabb pillanatokban is felismerhető a valóság egy-egy darabkája – az ex-szel való összefutás a madaras Tescóban, elmerülés a szomorú zenében, vagy a szexuális kaland, amibe a szomorú hősünk menekül.

3. RÓMA BUKÁSA (r.: Turai Balázs)

Turai Balázs neonfényes víziója a fogyasztói társadalom dzsungellel benőtt romhalmazára vezet, húsz percben felvázol egy olyan érdekes világot, ami egy egész estés alkotásnak is becsületére válna. Egyszerre komikus és elborzasztó kép tárul elénk az apokalipszistől védelmet nyújtó búra alatt, ahol a poszt-nukleáris család tetőtől-talpig védőfelszerelésben üli körül az ebédlőasztalt a falak nélküli konyhában. A gázálarcos apuka a peremvidéken élő békaemberektől akarja megvédeni a már réges-régen elenyészett társadalmat, gázálarcos csemetéibe is a megfáradt lózungokat, az ellenségképzésen alapuló ideológiát sulykolja.

A gyerekek viszont végre elkezdenek a saját fejükkel gondolkodni, és nemcsak a békaemberek valódi mivoltát, hanem a védőruha alatt rejtőző saját énjüket is felfedezik. A Róma bukása már címében sem rejti véka alá a társadalomkritikát, a vaskos mondanivalót viszont bőséges fekete-humorral tálalja, nagyszerű látványvilága pedig szürreális élményt okoz, ami a legjobban talán LSD-vel felturbózott szombat reggeli rajzfilmblokként jellemezhető. Egy ideális világban nemzetközi szinten is az év legjobb felnőtteknek szóló animációs filmjei között jegyeznék.

2. LAST CALL (r.: Kis Hajni)

A 6. Friss Húson elnyert fődíj után nem is volt kérdés, hogy Kis Hajni kisfilmje a Toldi mozin kívül is sikert sikerre fog halmozni. Az országot elhagyó nagymama történetét itthon a Malter, a BUSHO és a Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon díjazták, nyár elején Szarajevóban a legjobb vizsgafilm lett, a lengyel Lublinban fődíjat kapott, Nyoszoli Ákos operatőrt pedig a rangos Camerimage-díjra is felterjesztették.

A kivándorlási hullámba beszálló nagymamát Zsurzs Kati alakítja, akinek a hangját mindenki jól ismeri, de filmen sajnos nem látjuk őt eleget (november végén egy francia rövidfilmfesztiválon a legjobb színésznő díját is elnyerte). A 61 éves Anikónak az utazás napján még annyi mindent kell elintéznie, hogy alig marad ideje átgondolni, mekkora lépésre is szánta el magát. Kis Hajni remekül egyensúlyozik a magyar bürokrácia útvesztőjében (lakcímkártya csináltatás és ajánlólevél kérése az új munkahelyre), amiket szívderítő pillanatokkal old fel, mint a skype-vonal túloldalán lelkesen ugráló unoka látványa, akiért tényleg megéri felborítani egy egész életet.

1. ROSSZ SZÍNÉSZ (r.: Márton Dániel)

Reménytelennek tűnő szerelmi történet, frappáns paródia a valóságtól teljesen elrugaszkodott rendezőről, látványos fejesugrás a filmkészítés stresszel teli világába és persze portré egy nem túl tehetséges, de annál szimpatikusabb színészről – ezt mind egyszerre nyújtja listánk első helyezettje, Márton Dániel bravúros kisfilmje, amely méltán nyerte meg a legjobb színészek járó díjat az idei Friss Húson. A Rossz színész néhol egészen kegyetlen humorral mutatja be egy színész (Nagy Norbert) magánéleti és szakmai kálváriáját: a főszereplő nagyjából egyetlen, tanácstalan ábrázatot vágva botladozik végig egy forgatáson.

A poénokból kiérződik a filmkészítés gyakorlatának bensőséges ismerete, de egyszer sem válik belterjessé a Rossz színész, hiszen a fókusz mindvégig az ügyetlenkedő főszereplő és a sztárallűrökkel teli színésznő kapcsolatán marad. Döbrösi Laura fantasztikus, ahogy újból és újból felpofozza szegény színésztársát, ahogy a bolondját járatja vele, majd ahogy szép lassan felvillantja valamit a karakter érző, esendő oldalát. És még Kepes András is feltűnik egy aprócska, de emlékezetes szerepben. Mostantól bármit is csináljon Márton Dániel, mi azt izgatottan és nagy reményekkel várjuk.

forrás: https://magyar.film.hu