The Irish Coffee a Hatszín Teátrumban!
ELJÖTT AZ IDŐ! - Idén is játszani fogunk!
Ebben az évben annyi változást eszközöltünk, hogy (mivel az utóbbi években állandóan bezsúfolódni és állni kellett) idén rendes, helyre szóló jeggyel lehet leülni egy színházteremben.
Ez viszont azt jelenti, hogy az elővétel NAGYON IS AJÁNLOTT, vagyis vegyetek karácsonyra minden jóakarótoknak The Irish Coffee koncertet!
Várunk titeket!
Pali, Andris, Gergő, Tomi és Ági
Göttinger Pali régi (és régen feloszlott) ír zenekara, a magyarországi amatőr ír zene egykor meghatározó, kerek évtizedig működő, azóta néha-néha összeálló formációja. Történetmesélés, rengeteg nevetés és valamelyest ír zene. Nagyon gyors furulyázás és egy hegedülő pap konkrétan!
A THE IRISH COFFEE egy budapesti, tradicionális ír történetmesélő és tánczenét játszó zenekar volt 1999 és 2008 között. Fennállásának kerek tíz éve alatt a magyarországi amatőr ír zene meghatározó alakulatává nőtte ki magát, kis klubkoncertektől a nagyszínpadokig hirdetve, hogy a közösségi/gimnáziumi zenekarok nem csak garázsrockot játszhatnak. Vállalásaik között nem szerepelt az autentikus megszólalás - a közös zenélés és történeteik újramesélésének öröme állt a munka középpontjában, amihez az ismertebbek mellett néhány ritkaságnak számító ír, skót, angol dal szolgált alapul. Sajátos, oldott és energikus hangvételük hamar népszerű lett, rendszeres budapesti játszóhelyeik teltházai mellett vidéki és külföldi meghívásokat is hozva, magánrendezvényekre, színházi előadásokra és fesztiválokra egyaránt. Koncertsorozatuk 2008-ra néhány száz fős állandó közösséget gyűjtött maga köré, akik a zenekar feloszlása után évente egyszer továbbra is összejárnak feleleveníteni a tengerészek, elhagyott szeretők, halott barátok, nevezetes ivászatok és késforgató öregasszonyok történeteit.
Aki ivott már ír kávét, az tudja, mi benne a jó. Rendes kávé az is, mint a többi, de azért van benne néhány csepp valami, ami miatt titkosan mégis jobb kedve lesz az embernek.
A The Irish Coffee tagjai tíz évig játszottak együtt, feloszlásuk óta is eltelt még egyszer annyi. Zenéjükhöz ír, skót, angol dallamok szolgálnak alapul, koncertjeik középpontjában a történetmesélés áll. Ezeknek a népeknek az asztalainál sokszázados (és ma is élő) hagyomány a történetek sokszori újramesélése - a mesélő ilyenkor estéről estére: magáról beszél. Ahogy a dalban is a saját fájdalmáról vagy öröméről énekel, szóljon bárakármiről, és ismerje a hallgatóságból akár mindenki, és mondjuk mindenki máshogy, és hallja mindegyikük századszorra. Hőseik lehetnek tengerészek, katonák, vadorzók, kopók, elnyomottak, elnyomók, öntelt kisemberek, vén boszorkányok, utazók és otthagyottak, lányok, fiúk, szerelmesek és ősellenségek - ők pedig ismerősök itt, Európa másik felén is. Megkapó öniróniával, humorral, és az ezek mögül előbújó fájdalommal és mérhetetlen közvetlenséggel beszélnek és kérdeznek arról, ami mindannyiunkat szíven üt, főleg esténként, és főleg sör mellett. Hogy hogy is van ez a világ, a szerelemmel, a halállal, a ragaszkodással, meg a kiszolgáltatottsággal, meg a játékossággal, meg az effélékkel. Barátságos, végtelenül egyszerű zene ez - a világ kocsmazeneként ismeri.
Göttinger Pál - ének, gitár, furulyák
Hodász András - ének, hegedű, gitár, dobok
Mészáros Gergely - gitár, ének, szájharmonika
Mészáros Tamás - dobok, ének
és
Náray-Szabó Ágnes - ének, fuvola, furulya