Interjú: Horváth László Attila

Horváth László Attila játssza a vacsorára „feltálalt” balfácánt teátrumunk napokban bemutatott előadásában, ám karácsonyra a remekül főző művész másfajta ínyencséggel készül.

Milyen furcsa is a színészek élete: egyik nap skót király a Macbethben, másnap pedig kisember, akit a társaság szórakoztatására pécéztek ki, mint egy udvari bolondot – jegyeztem meg a beszélgetésünk elején.

– Ez bizony a szakmánkkal jár – erősítette meg Horváth László Attila Jászai Mari-díjas művész. – Előfordult már velem például, hogy egyik nap a Platonovban bérgyilkos voltam, másnap pedig Zaza, az Őrült nők ketrece nevű mulató transzvesztita sztárja. Ez így szép, mert változatos. A most bemutatott Balfácánt vacsorára című darabban egy naiv, visszahúzódó, kicsit magának való, hiszékeny embert játszom, aki könyvelőként dolgozik. Szabadidejében gyufaszálakból teremti újjá az emberi géniusz nagy alkotásait, például az Eiffel-tornyot. Az ominózus esten rajta akarnak nevetni meghívói, de minden másként sül el, mint ahogy tervezték. Ebben a francia bohózatban gyorsan követi egymást a hazugság, a szerelem, a megcsalás… Egy pikáns szálon indulnak el a bonyodalmak, aminek megoldásában az általam játszott Francois szeretne segíteni. Nem árulom el, hogy sikerül-e, majd megtudják a nézők az előadásból. Kedves példa ez a darab is arra, hogy az igazság győz, a lenézett ember fölemelkedik, aki pedig öntelt volt, annak magába kell néznie. Mivel ez egy vígjátéki köntösben megjelenő bohózat, a közönség végig nevethet a látottakon. Legalább öt éve nem játszottam komédiában, és már egy kicsit hiányzott. Most ismét visszamegyek a „pástra”, remélem, nem rozsdásodtam be. Ezúttal sok közös jelenetem van Rák Zoltánnal. Egy gazdag könyvkiadót játszik, aki szeret másokon nevetni. Már évekkel ezelőtt kiszúrtam, hogy milyen remek vígjátéki vénája van Zocsinak, de most először szerepelünk párosan egy darabban.

Mint Horváth László Attila elmondta, hosszú idő óta az idei lesz az első karácsony, hogy nem tud hazautazni a feleségével, Horváth Réka színésznővel együtt a Pécstől 60 kilométerre élő édesanyjához és testvéréhez. Játszanak a két ünnep között is, de januárban lesz szabadideje, és akkor majd pótkarácsonyt tartanak. Már nincsenek kisgyermekek a családban, a felnőttek pedig megértik, hogy ez most így alakult. Emlékezetes volt számára gyermekkorában az az ünnep, amikor a kertben lévő hatalmas fenyőt díszítették fel, és körülötte énekeltek. Nagyon ragaszkodik a tradíciókhoz, úgyhogy szentestére halászlevet, töltött káposztát, illetve kocsonyát készít. Ez utóbbihoz csak az éjféli mise után szabad hozzákezdeni. A felesége remekül süt, ő készíti a bejglit. Amióta az édesanyja meghalt, a családot is ő látja el a finomsággal. Tavaly 15 rúddal került belőle a rokonság ünnepi asztalára. Bár a bohózatban Lackó a balfácánt alakítja, de legendás főzőtudományát ismerve, biztosak lehetünk abban, hogy otthonában az ételek elkészítésekor ő nem lesz az.

Szerző: Sz. Kántor Éva

Forrás: lokál.hu