Földesi Ágnes: ami bennem munkál, amit szeretnék megosztani, annak értéke van

Interjú Földesi Ágnessel, a Békéscsabai Jókai Színház 28 éves színésznőjével. 

Az a kislány voltál, aki szeretett különböző versenyeken rendezvényeken szerepelni, megjelenni? 

Az óvodában és később az általános iskolában is félénk és visszahúzódó, mondhatni szorongó alkat voltam. Leginkább egyedül szerettem játszani, erről nagyon sok emlékképem van. Otthon viszont felszabadultam. Én például nagyon sokáig babáztam a többi lányhoz képest. A húgommal, Csengével órákig „alkottunk”. Ruhákat varrtunk a babáknak és bálokat rendeztünk nekik. Mindenféle szerelmi szálakat szőttünk a sztorikba, de rendszerint össze is vesztünk, ha nem a megbeszéltek szerint haladtunk a történetben. Nálunk a kilencvenes évek elején jött be a családi- videókamerás- időszak. Kicsempésztem a kamerát apu cuccai közül és elkezdtünk filmeket forgatni. Ezek véresen komoly munkálatok voltak ám. A hivatást illetően azt mondják, már nagyon korán meghatározóvá válik, milyen játékokat játszunk. A testvérem most fejezi be az egyetemet és leginkább írással foglalkozik, érdekli a fotózás és nemsokára megjelenik az első novelláskötete. Én pszichológus akartam lenni. 

Nemigazán érdekeltek a versenyek, félénk voltam az ilyesmihez, a tanítónéni szerint meg pösze voltam (csak „csorbacsík”, hullottak a tejfogaim), ezért az első vers- és prózamondóversenyemre a szintén pedagógus nagymamám készített fel, elsős koromban. Nem tudtam, mi történik velem, de első helyezést értem el. Valahogy mégsem értettem a rendszert, hogy ki mi alapján jobb, mint a másik. A verseny után úgy éreztem, hogy neheztelnek rám a többiek. Emlékszem, amikor a napközis tanárnéni meséltetett a félelmetesen nagy negyedikesek előtt, de én mindent szívesebben csináltam, mint a leckét, hát meséltem. Rettenetesen zavarban voltam, aztán láttam rajtuk, hogy tetszik nekik. Hamarosan negyedikesekkel lógtam a szünetben…

Aztán anyukám beíratott néptáncra. Hatalmas drámákat rendeztem, amikor menni kellett próbára. A fellépéseket viszont nagyon élveztem, de nem értettem, miért kell meghajolni. Ez az egész színpadi világ rettentő kozmikus volt nekem. 

Szerintem nem létezik olyan nő, aki élete korai – vagy későbbi - szakaszában, legalább titkon ne szeretett volna színész, táncos, énekes vagy modell lenni. Ezt a jelenséget megmosolyogjuk, de azt gondolom ez teljesen természetes dolog, az egészséges fejlődésünkhöz tartozik. Később kiderül, melyik terület és azon belül ágazat az, amelyikben leginkább ki tudunk teljesedni, de ez nagy mértékben függ attól, hogy például milyen impulzusokat kapunk a szüleinktől, társainktól és pedagógusainktól, milyen jellegű reakciókat váltunk ki korai, ösztönös megnyilvánulásainkkal és ezek hogyan hatnak ránk. Később imádtam – többek közt- verseket olvasni és tanulni, hiába nem értettem még például József Attila verseit, újra és újra elolvastam tőle, amit otthon találtam. Közben figyeltem az érzéseimet, hogy miket váltanak ki az olvasottak. Rengeteg versenyen részt vettem, de azt gondoltam, hogy az, amit csinálok, csak akkor lehet jó, ha az minimum okleveles elismerésben részesül. Ez később nagyon sok frusztrációt hozott. A szeghalmi Péter András Gimnázium 0. évfolyamos angol tagozatára jártam, angolt, németet és egy kis oroszt tanultam. Aztán beiratkoztam a szeghalmi színjátszókörbe, később pedig felvételiztem a békéscsabai színistúdióba. Szerettem volna Szentesre vagy Debrecenbe drámatagozatra járni, de nagyon „rapszodikus” kamasz voltam, a szüleim féltettek- és szerintem igazuk volt -, szerették volna, ha még nem költözöm el otthonról, Füzesgyarmatról. Ha nem lennék ilyen makacs- mint amilyen vagyok- most nem hiszem, hogy pályán lennék. 

Mikor döntöttél véglegesen a színészet mellett? Tanulmányaidat hol végezted? 

Még akkor sem hittem el teljesen, hogy alkalmas vagyok rá, amikor a Békéscsabai Jókai Színház Színitanházában voltam másodéves. Érettségi előtt lehetőséget kaptam, hogy megkezdhessem a tanulmányaimat a színházban, ahol színész II. OKJ-s képzés folyik immár 25 éve. Ez is egy „véletlen” volt, mert nem volt kedvem kóruspróbára menni, így Békéscsabán csellengtem, és elnéztem a nyílt napra, ahol egész napos műhelymunkák folytak, és ottragadtam. A nyílt napot tartó rendező felfigyelt arra, ahogyan dolgozom és leültetett a büfében, ahol azt mondta, ha komolyan szeretném, akkor jövőre elkezdhetem. Rendesen felvételiztem és elkezdtem az első évet, közben hazajártam különbözeti vizsgákat tenni és érettségizni. Volt olyan, hogy mesterség vizsga után mentem reggel busszal szóbelizni. Leérettségiztem és a következő évben felvételiztem a Színművészetire és Kaposvárra. Utóbbin továbbjutottam, de az egy hetes másodrosta végén kiestem. Megkérdeztem a csoportvezetőmet (fontos rendező a magyar színházi palettán, de nem szívesen írok neveket), hogy mit javasol, azt mondta, ha többet akarok látni és ezzel tanulni, esetleg fejlődni a következő felvételiig, járjak többféle színházba, nézzek különböző típusú előadásokat, vagyis váltsak várost. Bár én nagyon jól éreztem magam Békéscsabai Jókai Színházban, és azt vallom, hogy itt tanultam meg a színházi lét alapjait, nagyon szerettem volna egyetemen tanulni a szakmát és megfogadtam a tanácsát. Felvettek a Pesti Magyar Színiakadémiára és elölről kezdtem az egészet. Utólag megtudtam, hogy harmadévesen már számított volna rám a színház, de nem bántam meg. Egy nagyon nehéz, de tanulságos 7 éves ciklus következett. 

Az akadémiától napjainkig nem volt egy egyszerű utad. Milyen is volt ez az út? 

Miután felköltöztem Budapestre, évekig azon voltam, hogy bekerüljek az egyetemre, de közben valahogy akaratlanul folyton magam alatt vágtam a fát. Eleve nem szerették, hogy már nem vagyok „nyersanyag” és eleinte modoros lehettem a felvételiken, utána pedig rettenetesen rágörcsöltem. Általában szeptemberben már készültem, és ha nem sikerült továbbjutni, egy hétre ágynak estem. Előadásokra, vizsgadarabokra, performanszokra jártam, művészfilmeket néztem, de állandó hiányérzet volt bennem. Nagyon jó vizsgadarabokat csináltunk az akadémián, közben más iskolák tanulóival meg szabadúszó színészekkel „alternatívkodtam”, mindezt még az akadémia alatt, de minél több dolgot láttam és habzsoltam, annál inkább elbizonytalanodtam, hogy képes vagyok-e rá. Nem tudtam mit akarok, de közben mindent. 

Másodévben elkísértem a barátnőmet egy válogatásra és ha már ott voltam, behívtak engem is egy felvételre, és bekerültem egy napisorozatba. Már a telefonban rákérdeztem, hogy biztos, hogy nem lesz hátrányos a szakmai szempontból, ha bevállalom a sorozatot? A telefon másik végén a hölgy azt mondta: „Egy ország fog téged szeretni.” Nagyon baljósnak hangzott, de tetszett a gondolat, hogy magam finanszírozhatom a budapesti létemet és nem kell a szüleimet sem terhelnem vele. Egy évig forgattam egy kereskedelmi televíziónál, miközben az akadémiára jártam. Az iskola helyzete nagyon elkezdett billegni, jótékonysági műsort szerveztek a fenttartásáért, eleve nagy volt a feszültség. A tanáraim nehezteltek rám, amiért a forgatások miatt olykor hiányoztam. Ebben az időszakban a vizsgaelőadásokban kisebb szerepeket kaptam, de megpróbáltam kihozni belőlük a legtöbbet. Nagyon sokat tanultam a forgatásokon, hiszen azelőtt sohasem csináltam ilyet. Gyorsan alkalmazkodni kellett és nagyon sok kedves, segítőkész kollegával találkoztam. Udvarias Annától például rengeteget tanultam, mint embertől, mint színésznőtől egyaránt. Volt, hogy este 11-ig külső helyszínen forgattunk, utána hazabuszoztam, reggel 8-ra suliba mentem. Egyszer figyelmetlenségből és fáradtságból a forgatáson hipós vizet ittam. Szerencsére azonnal észrevettem és rohantam a mosdóba. Szóltam a rendezőnek és (egy felvétel után) vittek a toxikológiára. Nem történt baj, de egész nap bent voltam, késő estig. Utólag vicces, jó pár ilyen élményem van, de ez is tükrözi, mennyire szertelen voltam, és legalább jó sok karakteres időben volt részem... Másnap reggel taxi jött értem, vitt forgatásra. 

Akkor még nem tudtam helyén kezelni a média világával járó feszültséget és szakmai lelkiismeretfurdalást - talán ez a legjobb szó rá. Úgy látom, ma már az ehhez való szakmai hozzáállás is változott. Az akadémia után vállaltam még epizódszerepet napisorozatban, de az már egészen más volt. Sokan lenézik ezt a műfajt, pedig engem honnan hívtak például kisebb szerepre nagyjátékfilmbe. Mindenben meg kell találnod a saját igazságodat, máskülönben minek csinálod az egészet. Ezek szerintem nagyon jó alkalmak a fejlődésre. Az akkori helyzetem ellenére azért volt, hogy mondtam nemet is munkára. 

Harmadévre valahogy lecsillapodtam. Göttinger Pál rendezett nekünk egy vizsgát Dennis Kelly: Love and Money című darabjából. Nagyon felszabadult, emlékezetes munkafolyamat volt. Akkor éreztem először biztosan, hogy ezt akarom csinálni. Aztán Rába Roland látott egy mozgásvizsgában, amit Gyöngyösi Tamás rendezett és elhívott a Protonhoz egy előadás erejéig. Ezzel nagy álmom teljesült. Utána jöttek a „szabadúszó” évek. Kisebb szinkronmunkák, epizódszerepek, mellékszerepek. Játszottam itt- ott, két és fél hónapig a Fővárosi Nagycirkuszban is. 

Aztán egyre kevesebb alkalommal kaptam munkát és még mindig az egyetemmel próbálkoztam, hiszen még benne voltam a korhatárban, miért ne. De már megfordult bennem ez az egész. Akár tudatos, akár nem, és azt gondolom, ebben a korban még inkább ösztönösségről beszélünk, de ha az elköteleződés írmagja sincs meg benned és ezt ráadásul összetéveszted a megfelelni akarással, nem sokan kíváncsiak a művészetedre, hiszen az nem belőled jön. Hiába pattintasz ki egy verset vagy monológot, ha nem lelked bugyraiból szólal meg. Nagyon mélyre kell menni hozzá, nekem pedig nagyon kemény páncéljaim voltak. 

Az akadémia után országszerte szétküldtem az önéletrajzomat, mint azt rendesen szokták. Egyik évben jelentkeztem Veszprémbe, drámapedagógiára, fel is vettek, de az alacsony létszám miatt nem indult el. Castingokra jártam, sőt volt olyan, hogy beugrottam egy angol nyelvű előadásba és utólag derült ki, hogy nem fizet. Civil munkára nem szívesen alkalmaztak volna, mert a szakmai önéletrajzomat látva féltek, hogy az első adandó alkalommal lelépek. Aznap, amikor feladtam az egészet, és a körúton söröztem a barátaimmal, felhívott egy volt osztálytársam, aki akkor már az egyetemre járt. Azt mondta, ne akadjak ki, de el kell mesélnie, hogy épp azzal a rendezővel dolgozik, akihez tavaly felvételiztem, és valahogyan szóba kerültem, és hát méltatott és azt mondta, nekem nem felvételizgetni kéne, hanem színpadon dolgozni. Picit tényleg kiakadtam, mert aznap este nem sajnálhattam magam…. 

Abban biztos voltam, hogy fejben valamit nagyon gyorsan rendbe kell tenni. Elkezdtem befelé indulni és nagyon sok mély önismereti folyamaton keresztül jutottam el a legkülső burokhoz. Tele voltam sérelmekkel, de már eleve hoztam is. Sok ilyen ironikus helyzet kellett, hogy végre rábírjam magam, hogy „vetkőzzek”. Újra kaptam szerepeket. Na nem folyamatosan, de komoly feladatokat és azok mindig feltöltöttek egy kis időre. Többek közt elvégeztem egy jógaoktatói tanfolyamot és elkezdtem egy stúdióban dolgozni. Amikor így engedtem el mindent, akkor jött egy újabb telefon. 

Pályafutásod legfontosabb 5 szerepe? 

Előbb említett vizsgadarabból, amit Göttinger Pali rendezett, Jess szerepe volt az, ami nagyon sok kétséget félresöpört bennem. A lánynak van egy majd’ 10 perces monológja a végén a világ keletkezéséről és a szerelemről. Az egész egy nagy gondolatfolyam írásjelek nélkül. Miközben csináltam, egyszerűen rátaláltam a saját hangomra. Pedig volt olyan próba, ahol behúztam a satuféket, de Pali nem engedte, hogy abbahagyjam. Könnyek közt végigdöcögtem a monológon és valami olyan feszültség oldódott fel bennem, amivel aztán nem kellett többet foglalkoznom. Visszatért az önbizalmam. 

Aztán jött Bánk Bán Melindája. Az esélytelenek nyugalmával mentem Békéscsabára a meghallgatásra. Már csak azért is, mert anno „megléptem” innen, most miért választanának pont engem a sok jelentkező közül, másrészt pedig nem hittem, hogy egy rövid hajú, tetovált lány fogja játszani Melindát. Egyszerűen csak „haza” akartam jönni. Szabó K. István kiválasztott, de azt mondta, van egy feltétele: csak ha levágatom a hajamat kopaszra. Sajnáltam volna- az akkor öt centis- frizurámat, de belementem. Később meggondolta magát, vagy lehet, hogy tesztkérdés volt, egyszer majd megkérdezem tőle. Szóval ez volt az első nagyszínpados szerepem, ráadásul az anyaszínházamban.

Ebből a munkából következett Molnár Ferenc Üvegcipőjének Irmája. Tege Antal hívott vissza a Bánk Bán után. Nagyon szeretek Tónival dolgozni, nemcsak azért, mert az osztályfőnököm volt, hanem mert nagyon finom érzéke van az emberi kapcsolódások dinamikájának színházi ábrázolásához oly módon, hogy az a legtöbb közönségréteg számára abszolút befogadható legyen. Általában a feleségével, Kiss Katával együtt alkotnak és olyan miliőt tudtak létrehozni, amiben az Üvegcipő mindannyiunk szerelemgyerekévé vált. Erről a darabról egyébként is rébuszokban beszélnek, nem hiába. Bennem viszont olyan rétegek szakadtak fel ismét, amik után – jó értelemben- gyermeki lelkesedéssel tudtam ismét játszani. Addig folyton kemény, fiús lányok vagy tragikák találtak meg- az akadémián mindenkinek én voltam az anyja meg a nővére. Aztán 27 évesen eljátszhattam egy 19 éves két lábon járó szeretetbombát. Nehéz magánéleti időszakom volt, Tóni pedig az egyik próbán azt mondta; „Ági. Kezdd el magadat irgalmatlanul szeretni.” Ez betalált. 

Ezután még sok dolog történt, mielőtt visszakerültem Békéscsabára, 2018 októberében pedig leszerződtek és januárban volt az első bemutatóm, azóta a harmadikra készülök és még lesz egy ebben az évben. Februárban bemutattuk a Vénusz nercben című darabot David Ives- tól, szintén Tege Antal rendezésében. Az eddigi lefontosabb szerepem, pedig a darabbéli Vanda karaktere. Egyrészt technikai szempontból jelent kihívást megformálni, mert nemcsak „darab a darabban darab”, és ketten játsszuk másfél órán keresztül a régi, most már raktárként szolgáló színészbüfében 40 nézőnek, akik karnyújtásnyira vannak tőlünk, hanem mert az én olvasatomban szinte minden női archetípus megjelenik Vandában a darab során. Úgy érzem, ezalatt a másfél óra alatt lehetőségem van az eszköztáramból mindent használni, ha csak fél pillanatra is. Ez van, hogy sikerül, van, hogy kevésbé. Utóbbival nem könnyű megbirkózni, de ettől csodálatos lehetőség. 

Dennis Kellynek van egy After the End című kétszereplős darabja, amit az akadémia után egy volt osztálytársammal és barátommal, Héricz Patrikkal szerettünk volna megcsinálni. Az akadémia után Marosvásárhelyen tanult és az ott elsajátított módszerek alapján tartott tréninget nekem és Kovács Olivérnek, aki a másik szereplőként később csatlakozott hozzánk. Sem pénzünk, sem próbahelyünk nem volt. Sokáig egy pincében próbáltunk, télen jó rétegesen felöltözve, vagy nálam, a lakásban. Aztán két előadás erejéig sikerült megszerezni az Aurórát. Akkora már nem érdekelt, ki nézi a darabot. Az egész egy kísérlet volt, és nagyon mély nyomot hagyott bennem. Azt hiszem, ott született meg az a bizonyos elköteleződés. 

Játszunk el a gondolattal, hogy holnap kapsz egy lehetőséget egy színháztól, hogy csinálhatsz egy előadást. Te döntesz abban, hogy mi lenne ez a darab, miről szóljon, kik szerepeljenek bennne, ki lenne a rendező. Akkor miképp döntenél? 

Először kutatókat keresnék különböző területekről, mondjuk fizikust, biológust, csillagászt, irodalomtörténészt, filozófust.. stb, és leültetném őket egy asztalhoz. Ugyanide művészeket több területről, mondjuk festőt, zenészt, táncost, rendezőt hívnék, lehet, hogy mindezt több országból. Csinálnék velük egy többhetes brainstormingot, hogy olyan darab vagy mű születhessen, ami során olyanfajta katarzist él el bármelyik ember, kivétel nélkül, ami után rádöbbennek a létezés valódi okára, szeretetben és egységben élnek és jó értelemben befejezik földi pályafutásukat. Na most ezt az egészet kamerákkal és mikrofonnal felvenném, hogy mi történik az emberek közt összezárva, ezekről a dolgokról vitatkozva, és ebből írnék – persze segítséggel- egy darabot. És Jorgosz Lantimosz rendezné. Az előadás filmes elemeket is tartalmazna, és egy valaki biztos énekelne is benne. 

Amúgy milyen darabok, szerepek, karakterek állnak hozzád közel? 

Igazán nem akarok, vagy nem is tudnék kiemelni egyet sem, mert jó esetben minden szerepformálási alkotófolyamat során van egy „heuréka”- élményem. Egy Csehov darabban viszont nagyon szívesen játszanék. 

És a színpadi meztelenség mennyire áll hozzád közel? 

Ezen mindig elgondolkodom, valahányszor meztelenséget látok egy filmben, vagy a színpadon. Ebben még nem volt részem. Volt azonban olyan helyzet, hogy közönségesnek tartottam a szexus egyfajta kinyilatkoztatását és visszautasítottam az illetőt és elképzeléseit, hiába volt az pusztán „szakmai” elgondolás. Alapvetően szemérmesnek tartom magam, a magánéletben is az vagyok, de persze, a testemmel dolgozom, ez is hozzátartozik olykor. Most Vandaként fehérneműben vagyok néhány jelenet erejéig, állandóan öltözöm és vetkőzöm, de ízlésesen van megoldva, egyáltalán nem kényelmetlen, inkább erőt ad, ez (is) vagyok én. Ez a jelenség amúgy is más benyomást kelt már, mint régebben. Kérdésedre válaszolva nagyon helyzetfüggő. 

Mikor tiniként elképzelted magadat a színpadon, az a színésznő lettél, vagy nagyon más? 

Nyíltak bennem olyan kapuk, amikről fogalmam sem volt, így persze, más, hiszen a személyiségem is sokat formálódott és még mindig azt érzem, hogy intenzíven zajlik a változás. Érdekes, mert pont azokat a tulajdonságokat, hitrendszereket szeretném elengedni, amik akkoriban segítségemre voltak, de most már inkább hátráltatnak. Jobban szeretnék bízni, szakmai értelemben is. De már nincsenek elvárásaim magammal szemben azonkívül, hogy amit épp meg kell oldani, azt a lehető legjobb úton- módon tegyem és ne a „hiány teréből” dolgozzak. A szerepek erre mindig segítségemre vannak. Ami megtetszik, azt igyekszem belőlük integrálni, hiszen nem véletlenül kaptam. 

Közeli távoli célok, mint színészként, mint nőként/civilként? 

Színészként folyamatosan fejlődni szeretnék, és most azt tapasztalom, hogy ez az „igényem” a szerepek alkotása és az előadások során abszolút ki van elégítve. Eddig minden energiámat egy előadásra, vagy forgatási időszakra koncentráltam, lement, aztán jött a munkavadászat, a „szabadfulldoklás”, ez most már nincs. Meg kell tanulnom az évad során beosztani az energiámat, hiszen miközben este játszom, már egy másik darabban egy teljesen más jellegű karakteren dolgozom és néha tájolunk is, régebbi előadással. A Színművészeti drámainstruktor- drámajátékos szakának következő indulására várok, bár inkább arra törekszem, hogy maximálisan ott legyek abban, amit éppen csinálok. Májusban bemutatjuk az Alul semmi című nagyszabású musicalt, amiben Estelle-t játszom és- bár kollegákkal együtt – itt- ott én is énekelni fogok. Inkább prózai alkatnak vallom magam, és bár például Horgas Ádámmal volt zenés darabunk az akadémián, sőt, elsősként az operettkarban énekeltem és táncoltam itt, Békéscsabán (jézusom, 10 éve), tehát nem vagyok teljesen szűz a műfajban, azért egy picit izgulok. 

A budapesti Mandala Jóga Stúdióban szereztem 2017 végén astanga jógaoktatói képesítést Manju Jois mester jóváhagyásával. Ebben is szeretnék még fejlődni és szívesen tartanék ismét órákat. Megígértem már néhány kollegámnak, de még mindig nem tudtam egységes ritmust kialakítani az életemben- talán nem is kell. Én mindenesetre beiktatom, ha tehetem, napi szinten, mert most már elengedhetetlennek tartom ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. 

Szeretnék ismét írni, de csak hobbiból, mint régen. Illetve évekkel ezelőtt több tanfolyamot is elvégeztem Szilasi Mártinál, az Anahita Temple alapítójánál, amin keresztül rengeteg csodálatos nővel ismerkedtem meg és segítettük egymást. Ez után az önismereti út után egy időszakot lezárandó, volt egy önálló estem a Szarvasi Vízi Színházban, ami után nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, leginkább hölgyektől jött pozitív visszajelzés, A nyár végén pedig telefonáltak, hogy az estet Józsa Mihály-díjjal jutalmazták. Számomra nagyon erős visszaigazolás volt arról, hogy ami bennem munkál, amit szeretnék megosztani, annak értéke van. Manapság többféle női körhöz van lehetőség csatlakozni, szeretnék egyszer hasonlót magam is létrehozni, csak még keresem a formát és gyűjtöm a tapasztalást.



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5