Nem szeretem a semmitmondást, a köldöknézést, az üres pöffeszkedést

Sokan csak akkor ismerkedtek meg Tóth Barnabás nevével, amikor nemrég rövidfilmje, a Susotázs felbukkant az Oscar-jelöltek bővített listáján. De már korábban is tömegek találkozhattak munkáival: ő rendezte Kovács Zsolt és Pogány Judit szereplésével azt a szerethető nyugdíjastörténetet, ami pár éve robbantotta fel a közösségi médiát. Végül a Susotázsért sem izgulhatunk az Oscar-díjkiosztón, a rendező viszont egyre ismertebb, hamarosan pedig történelmi tévéfilmmel jelentkezik. A Jeanne Moreau-val való közös munkáról, a Vajna utáni Filmalapról és arról is kérdeztük, ő rendezne-e Wass Albert-filmet.

– Csalódott, hogy végül nem lett Oscar-jelölt a Susotázs?
– A csalódás kicsit erős szó, mert azt sejtetné, hogy számítottam rá, vagy mást vártam. Inkább viszont úgy fogtam fel, hogy lesz, ami lesz. Az megnyugtató volt, hogy a jelöltek bejelentése előtti hetek nagyon erősre sikerültek, akár sajtó, akár nézettség tekintetében. 212 ezren látták végül az interneten. Találtunk világforgalmazót, nyilván a shortlisten való szereplés következtében. Innentől kezdve minden isteni ráadás lett volna. Nem terveztem, így csalódnom nem kellett. Nyilván szomorú voltam, a bejelentéskor jobb lett volna ünnepelni, behűtöttük a pezsgőt is. Ott azért mindenki viszonylag gyorsan hazament.
– Hogyan látja egyébként a végleges listát? Sokan beszélnek mostanában az Oscar felhígulásáról, idén pedig a főbb kategóriákban már olyan filmeket találunk, mint a Bohém rapszódia, a Fekete párduc vagy a Csillag születik.
– Elképzelhető, valahogy nem követtem a nagyjátékfilmeket, inkább a rövidfilmekben voltam benne az utóbbi fél évben, részben a Susotázs miatt. Ott viszont pont az ellenkezőjét látom: én lettem volna úgymond a kommersz a jelöltek között. Csak abból a szempontból, hogy könnyed, viszonylag jól befogadható komédiáról van szó. A jelöltek közül négy valamilyen szinten a gyerekhalállal foglalkozik, szóval ott mintha ellentétes lenne a nagy hollywoodi filmekhez képest a tendencia.
– Általában is könnyedebb darabokként vannak elkönyvelve a kisfilmjei mondjuk a magyar átlaghoz képest?
– Magyarországon szerintem igen, de Európában is elég sok fesztiválon járok lassan húsz éve, és valahogy mindig az van, hogyha rövidfilm és fesztivál és nemzetközi, akkor nagyon súlyos mondanivaló és komótos tempó a jellemző, illetve hosszabb filmidő, mint amennyit a történet vagy a téma igényelne. Inkább unatkozom, feszengek vagy bosszankodom egy filmfesztiválon. A közízléshez valószínűleg közelebb áll az enyém, de lehet, hogy mások pedig az én munkáimat ítélik túl könnyűnek. Ízlések és pofonok.
– Ha már pofonok és filmfesztiválok, ott volt a második részt is megért rövidfilmje, a (Terep)Szemle, amivel ezt a nagyon súlyos, komótos közeget parodizálta. Nem vették magukra és sértődtek meg?
– Kicsit benne voltak ezek a filmek, vagy olyan alkotók, akikkel esetenként dolgoztam is. Amellett konkrétan Tarr Bélának nagyon szeretem bizonyos filmjeit, és én sem vagyok abszolút olyan, hogy minden rossz, ami picit is mély vagy nehéz. Inkább az üres pöffeszkedést nem szeretem, a semmitmondást, a köldöknézést, a direkt lilaságot. De a határ teljesen szubjektív és vékony. A művészet pedig nem sport, minden az egyéni befogadástól függ.
– Önnél hol van ez a határ?
– Hanekét például nagyon szeretem, ő hihetetlen életszagú filmeket csinál. Ha nem keresem az értelmét, mit akart vele mondani, hanem azt nézem, hogy egy rendező, aki színészt vezet, a kamerát lerakja, történetet írom, úgy mesteri! Eközben a feleségem viszont gyűlöli, üresnek tartja és pöffeszkedőnek. Sok esetben érzek egyébként olyat, hogy van egy fesztiválkedvenc film díjakkal elhalmozva, közben hamis, rossz, hazug, díjvadász.
– A Susotázs a szinkrontolmácsok világába kalauzol el, komédia és dráma határvonalán egyensúlyozva. A konferenciaközönség soraiban egyetlen magyar foglal helyet, a tolmácsok pedig elkezdik találgatni, ki lehet az. Önnel is megesett ilyen, hogy egy nemzetközi közegben azonnal felismerte, ki érkezhetett ugyanonnan?
– Reptereken előfordul, hogy ha van egy nemzetközi csoport, könnyebb megállapítani, ki jöhetett Kelet-Európából. Persze, ez nem mindig működik kinézet, öltözködés vagy viselkedés alapján, de belátom, magam sem nézek ki úgy, mint egy dán egyetemista. A magyarokat már nehezebb felismerni, hiszen egy nagyon kevert népség vagyunk, akad skandináv és balkáni kinézetű is.
– A megértés nehézségei, a közös nyelv hiányának problémája megjelenik több filmjében is, a Susotázs mellett például az egészestés Rózsaszín sajtban, vagy az Autogram című rövidfilmben. Azt gondolhatnánk pedig, hogy aki ennyire nemzetközi közegben mozog, annak ez könnyebb, nem? Mondjuk egy szinkrontolmácsnak.
– Ez is lehet a csavar az egészben. Jól tudnak működni a hasonló váratlan fordulatok, miközben lehet, a valóságban könnyebben megy az egész. Amúgy nem nyelvhez, hanem régióhoz kötném a közös megértést. Dolgoztam lengyel operatőrrel, akivel teljesen jól megértettük egymást, miközben egy franciával, hollanddal vagy amerikaival nem feltétlenül ment volna ilyen jól. Látni ezeket a kulturális különbségeket azért, nem áll meg annyinál az egész, mint Robin Williams mondja a Jó reggelt, Vietnamban: „én azt mondom, paradicsom, maga azt, xioh phoung.” Látok egy visegrádi közösséget, de például Szerbia nagyon más, Ausztria nyilván nagyon más, Románia már más. De valahogy a cseh és lengyel vonalat nagyon szeretem, filmek és irodalom esetében is. Velük ilyen sors- vagy kulturális közösséget szívesen vállalok.
– A cseh abszurd fogta meg inkább?
– A filmjeiket nagyon szeretem, igen. De olyan észttel vagy litvánnal sem találkoztam még, aki csak kicsit is ellenszenves lett volna. Hiszen már az Ivan Gyenyiszovics egy napjában megírta Szolzsenyicin: „Lám, azt mondják, a nemzetiség nem jelent semmit, és mindenfajta nemzetiségben akadnak rossz emberek. Ahány észtet eddig ismert Suhov, egyetlen gonosz embert sem talált köztük.” Jó, persze megint ezek a sztereotípiák, amik veszélyesek tudnak lenni, hiszen egy pozitívra jut kettő negatív. Ne is a migránsokat említsük, vegyük csak a románokat és a velük szembeni előítéleteket.
– Litvánokról ugyanakkor kevesebbet is tudunk, nem?
– Nagyon keveset mind nyelvileg, mind történelmileg vagy kulturálisan. Ráadásul nem is finnugorok, mint az észtek, így ezt a közös pontot sem találhatjuk. Pedig mikor keresztülautóztam arra pár éve, nekem Litvánia tetszett a legjobban. Golfpályaszerű gyep, lovak, ranchok, mintha valahol Amerikában járnék. Több dokumentum- és rövidfilmest is ismerek onnan.
– Azt gondoltam volna egyébként, hogy kicsit olyan, mint a Rózsaszín sajt főhőse, aki önhöz hasonlóan Franciaországban született, és jól mozog felnőttkorában is abban a közegben.
– Sokáig valóban a francia kultúra erős befolyása alatt álltam, akár mint filmes is. A Sajttal nagyjából lezárult ez. Ebben van kicsi kiábrándultság, csalódottság is. Úgy érzem, tetszeni is akartam nekik, a kultúrájukat magasztaltam, mindent megtettem, mégis mennyi hálátlanságba ütköztem. Krzysztof Zanussi mondta nekem, akinél egy filmes kurzuson tanulhattam, hogy vigyázzak a franciákkal, mert olyanok, mint a macskák: engedik magukat szeretni, de nem adnak semmit cserébe. Valahogy az ízlésem filmnézőként is eltolódott angolszász irányba. Az Újratervezés észak-amerikai fogadtatása is nagyon jó volt. Azóta a munkáim nyelvét közelebb érzem az amerikai vonalhoz. Beszéljünk a Susotázsról vagy a következő tévéfilmről, az Akik maradtakról. A frankofónia belőlem kicsit kiveszőben van.
– Lehet így önzetlen vagy őszinte szeretetről beszélni? Macskák esetében is furcsa lehet az az elvárás, hogy ha már mi megsimogatjuk, akkor ő igenis legyen hálás és éljen azért, hogy bennünk jó érzéseket keltsen.
– Sokat azért nem vártam. De furcsa volt, hogy mondjuk van egy angers-i fesztivál, aminek a nyári kurzusára bekerült a Sajt, ott Jeanne Moreau-val fejleszthettem azt, de a fesztivál végül meg sem hívta a produkciót. Reisz Gábor ugyanezt elmondhatja a Rossz versekről, amit Cannes-ba nem hívtak.
– Komolyan tervezte egyébként, hogy Jeanne Moreau-t, akivel az Automata című rövidfilmjét készítette, meghívja egy ebédre az újpesti otthonába?
– Nem sokon múlott, anyám már szerintem meg is főzte az ebédet. Mi tényleg jóban voltunk, és ha három napot eljön, nem lett volna nagy extra taxiba ülni és beugrani. Kicsit sajnálkozva is mondta, hogy „átgondoltam, Barna, de egyszerűen nem fér bele.” Biztos nagy flash lett volna. Apám nagydumás franciatanár, biztosan imponáltak volna egymásnak. De hát sajnos nem jött össze, már nem is fog.
– Milyen volt ő személyesen?
– Magára vonta a figyelmet, bárhol is megjelent. Érdekes módon Amerikában viszont nem nagyon ismerik, és Magyarországon is kevésbé. Hangulatember volt érces, kemény hanggal, nagyon közvetlen, vagány, energikus. Kiszámíthatatlan is sokszor: egyik nap mondta nekem, hogy „holnap kettőtől hatig ott leszek, Barna, forgatunk végig, feltétlen számíts rám”, aztán megjelent, hogy „hú, gyerekek, húsz percünk van, aztán el kell rohannom.”
– A Rózsaszín sajton utólag nem érezte, hogy könnyedebb is lett, mint elképzelte? A későbbi rövidfilmek azért nem olyan tinivígjáték-szerűek.
– Szándékosan akartam olyat, amit egyfelől lehet tinikomédiának is venni, míg a második részére kicsit európaibb, franciásabb lesz. Ez talán hiba is volt. A kritika elutasította, mert tinivígjáték, a közönség viszont úgy érezte, a közepén leült az egész. Fura elegy volt, amit nagyon szeretek és vállalok, de sok mindent másként csinálnék már. A főszerepet és rendezést nem biztos, hogy vállalnám már egyszerre, emberpróbáló feladat, és a körülmények is spártaiak voltak, amennyiből és ahogy azt a filmet meg kellett csinálni. De én azt fiataloknak szántam, plázákba. Ehhez képest landolt a Művészben és a Cirkóban. Illetve játszották a Corvinban is, elmentem a bemutató után egy-két nappal. A pénztárnál fiatalok kérdezték, mit játszanak ma. Jött a válasz, hogy van egy új magyar film, mire rögtön, hogy „ja, akkor az nem, köszi.” Érdekes élmény volt, hogy ha magyar, akkor nincs is több kérdése. Mintha vega lenne, és hús ajánlanának neki. Persze, azóta már eltelt tíz év, ez változhatott.
– Nyilatkozta pár éve, hogy a rövidfilm kicsit olyan, mint a novella a regényhez képest: kevesebbekhez jut el, nem is nagyon fogyasztjuk. Pedig ön még nem is panaszkodhat. A közösségi médiában hatalmas siker volt az Újratervezés, rengetegen osztották tovább. De akadnak még ilyenek, vegyük mondjuk Vácz Pétertől a Nyuszi és az őzt.
– Ennek a másik oldala, hogy ingyen van a tartalom, otthon és azonnal nézhető is. Ha felraknám iTunes-ra, vagy a Vimeón fizetni kellene egy dollárt, akkor senki nem nézné. Az eredmények pedig továbbra sem összemérhetőek a nagyjátékfilmes nézettségekkel.
– Miből fakadhatott az Újratervezés sikere?
– Jó film, lássuk be, különben nem nézték volna meg ennyien. Szeretett magyar sztárok játszottak benne, Pogány Judit és Kovács Zsolt. És olyan sztori, amivel könnyen lehet azonosulni. Mindenkinek van belepofázós sofőrtársa, ilyen szomszédja, nagyszülője, mindenki vesztett már el közeli hozzátartozót. És olyan fesztiválon jött ki, ahol számított, hányan kattintanak, a magyar összefogás pedig megvolt akkor is.
– Nem jellemző egyébként, hogy sokszor romantizáljuk a hasonló perlekedő viszonyokat, miközben a benne lévő felek egyike kevésbé tartja vidámnak, hogy mindennap veszekedni kell?
– Hallottam ilyeneket, de az én filmemben ez nem volt lelki terror. Sokszor később jövünk rá, valakit mennyire szerettünk és mennyire fontos volt. Persze biztosan bosszantotta a férjet, hát én is mondtam Kovács Zsoltnak, hogy robbanjon szét, idegesítse halálra. De ugyanakkor annyira szerették, függtek egymástól, ez már látszott az elején. És a szeretet akkor a legerősebb, amikor már nincs a másik. Kicsit olyan ez, mint a Susotázsnál a szexuális zaklatás vádja, kapom ezt netes trolloktól, amiért az egyik szinkrontolmács pikáns megjegyzéseket tesz. „Vicces szerinted a zaklatás?” Hát, ha neked ez a zaklatás, akkor egy nagyon jó világban élhetsz.
– A #metoo utáni időszakban mondjuk számítani is lehet az ilyenre, nem?
– Biztos, persze. Volt is egy ilyen neccesebb rész, mikor mondja az egyik tolmács, hogy „aki megnevetteti, az viheti a nőt.” Ezt angolra úgy fordítottuk, hogy „the one who makes her laugh can have her.” Lehet, hogy úgy már kicsit túllőtt a célon, Amerikában főleg. Persze, a komoly ügyekkel foglalkozni kell, de ennél a rövidfilmnél nincs szó erről.
– A könnyedebb darabok mellett akadtak olyan komorabb sztorijai is, mint a Van egy határ, és az Akik maradtak is történelmi dráma lesz. A Van egy határ hangulatára számíthatunk?
– Más azért egy csattanós rövidfilm, mint egy hosszabb történet. A Férfiidők lányregénye című könyvből készült, és sokkal érzelmesebb, melegebb, emberibb történet lesz. Abból a szempontból rám jellemző, hogy inkább szív-, mint agyfilm. Ugyanabban az évben játszódik viszont mindkettő, 1949-ben. De ennyi csak az átfedés. A Médiatanács támogatásával készült az Akik maradtak, és úgy tudom, júliusban lesz a tévében. Ez abból a szempontból kétségbeejtő, hogy úgy fesztiválokra kevésbé tudna menni.
– Mire számít, Vajna halála után hogyan alakul majd a magyar filmfinanszírozás rendszere?
– Derűs kívülállással nézek az egészre. Persze, átérzem, hogy a szakma legnagyobb része most pánikol, és rosszabbat vizionál, mint ami volt. Ez benne is van a pakliban. Nekem az elmúlt években sem jutott el egyetlen pályázatom sem megvalósítás közelébe, így számomra rosszabb periódus már nem jöhet. Személyesen kívülállással figyelem tehát, de az iparág egészét nézve némi aggodalommal.
– Be is indult nemrég a kultúrharc, kormányközeli fórumokon pedig összegyűjtögették, az elmúlt évek termése szerintük ideológiailag miért nem eléggé megfelelő. Erről mit gondol?
– Sajnos az utóbbi pár évben rosszabbra fordult a helyzet, és csodálkoznék, ha az egyik utolsó épségben maradt kulturális bástyát nem próbálná a NER maga alá gyűrni. Nyilván nem örülnék, ha felülről erőltetve akarnák a történelmi témát sulykolni, ráadásul kötelező pozitív előjellel mindent. A történelem maga persze fontos nekem, az utolsó három filmemből kettő történelmi. Én megtettem a magamét! A kedvenc filmtervem pedig Könyves Kálmán idejében játszódik. Elkezdtük fejleszteni is, aztán leállították.
– Pálfi György nyilatkozta nemrég, hogy ő akár Wass Albert-filmet is forgatna, még egy tervet is beadott. A Filmvilágnak megjegyezve azt is, hogy egy alkotó életművét nem ítélhetjük meg az író politikai elköteleződése alapján.
– Én is szívesen csinálnék. A funtineli boszorkányt bármikor, boldogan. Függetlenül Wass Albert személyiségétől, történelmi tetteitől vagy nem-tetteitől, az a világirodalom egyik kimagasló alkotása. A jelenlegi kormányzathoz képest abszolút ellenzékben érzem magam, de az ugyanúgy zavar, mikor az úgymond ellenzéki oldal tesz skatulyába dolgokat, ugyanolyan szemellenzővel tekint a világra. De említhetném Gion Nándort is, aki a legnagyobb magyar írók között van, mégis politikai alapon tekintenek rá sokan. Ez ugyanúgy zavar, mint bármilyen közmédiás sajtóközlemény.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/7. számában jelent meg, 2019. február 15-én.



TÁRGYMUTATÓ.

13-as stúdió2 3k színházi fesztivál1 40 év1 42 év2 600 kilométer 100 guinness4 6szín1 7 és fél halál3 a csemegepultos naplója292 a gyáva1 a gyermek és a varázslat3 a haramiák34 a hülyéje21 a kalóz63 a kávé nekem is jár32 a kék hajú lány2 a kéz48 a kis kéményseprő2 a köpeny36 a közös többszörös40 a ló aki elvesztette a szemüvegét1 a ludovika ablakai7 a mester1 a mi osztályunk13 a néző közbeszól43 a nulladik perc135 a rádió ablakai5 a rendező közbeszól38 a színészet képes nagykönyve1 alapítvány a magyar színházakért4 alba regia szimfonikus zenekar7 aldi női futógála1 alkalomadtán1 állj bele1 aNNa29 anyám éhesnek tűnik3 anyóka emlékiratai1 apertúra38 aradi kamaraszínház3 aranytíz4 archívum4 arden1 art-színtér22 átrium24 az elvarázsolt disznó13 az ember tragédiája2 az öreghíd alatt103 az úrhatnám szolgáló11 b3224 baal2 babel sound1 bácskai juli pszichoszínháza4 baja3 balatonboglár3 balatonfüred2 balfácánt vacsorára28 bálna2 bánk bán78 bárka288 bátorságpróba6 bencs villa1 beszélő levelek7 bisb1 bivaly-szuflé54 bob herceg38 bogáncsvirág51 bohémélet108 borral oltó fesztivál1 börtönrádió3 bsi1 budaörs5 budapasta2 budapest improv show12 budapest music center1 budapesti kamaraszínház1 budapesti tavaszi fesztivál1 budapesti vonósok21 budoár kiállítás1 busz-színház12 CAFe Budapest8 caminus72 castel felice46 castel felice vizsga5 centrál3 club701 coming soon2 cosí fan tutte47 cupido és a halál30 cv1 családi játszmák59 családi játszmák 20237 családi ünnep3 cseh tamás4 cselényi nóra1 csíkszerda77 csoportterápia18 csukás-díj10 dankó rádió1 dante51 dante-jam2 danubia zenekar6 deák171 debrecen21 debreceni tavaszi fesztivál1 delila2 delta produkció9 deszka fesztivál19 dido és aeneas55 díjak elismerések1 don juan3 dráma kortárs színházi találkozó6 drámaíró verseny1 due1 duett2 dunapart6 dunaújváros156 eger2 egri tavaszi fesztivál2 egy csók és más semmi31 egy kiállítás rémei2 éhség8 éjjel-nappal momentán4 élnek mint a disznók13 előadásszámok1 elte tók vizuális nevelési tanszék2 elveszett idők3 email1 ének a három hollóhoz2 english25 énis teis44 erkel színház67 ernani4 érzékenyítő fesztivál1 és ezt így hogy1 eszínház108 eszínház fesztivál46 esztergom3 eucharisztikus kongresszus7 europa cantat7 ezek mennek16 falaink3 falstaff9 fekete-fehér150 fellegek14 fém színház31 fesz segélyalap9 fiatal írók1 fidelio színházi est3 finito16 firkin309 fischer iván lakásszínháza2 fishing on orfű1 fogság1 főfőnök1 francia sanzonest2 friss hús2 furnitur50 füge145 független előadóművészeti szövetség10 gianni schicchi30 gólem12 gödöllő5 göncz árpád alapítvány1 grecsó3 grisnik petra32 gusztinak megjött az esze1 gyerekstúdió4 gyilkosok1 gyógyír északi szélre86 győr5 győri tavaszi fesztivál3 gyulai várszínház13 ha lenne valakim46 hajmeresztő34 halál hotel24 halastó118 hangoló1 hárman a padon164 harminchárom változat haydn-koponyára103 háromszögek25 határvonalak színházi fesztivál11 hatok csoport1 hatszín teátrum203 haydn fesztivál10 hazug1 hét domb fesztivál2 hét és fél halál2 hetedik alabárdos1 hetedik mennyország15 hírek3 hírszerzők1 hogy szeret a másik105 hol4 hoppart1 hrabal-vurstli14 humorfesztivál6 hyppolit91 így tanultam meg vezetni1 imprójam6 imprómaraton3 in medias brass1 in memoriam cseh tamás4 interjú129 irodalom éjszakája7 jak2 jászberény6 jegyek1 jó kérdés13 junior príma4 jurányi98 k11 művészeti és kulturális központ4 k2 színház6 kalandra fül fesztivál2 kálid artúr1 kalucsni54 kaposvár152 katona90 keltská noc1 képek496 keszthely3 kibelátó14 kicsi szívem kávéba pottyant1 kis suttogás5 kisfaludy színházi fesztivál2 kisvárda12 kmtg1 kolibri1 kolozsvár35 koma38 komárom5 komédium2 koronavírus136 kortárs drámafesztivál15 kórusok éjszakája77 kovátsműhely1 kőfeszt1 kőszeg463 köszönet estéje-estélye1 kritika514 kritikusdíj-átadó19 kuk3 kultkikötő26 kultúrfürdő26 kurátorok9 lakott sziget19 láthatatlan állomás4 latinovits diákszínpad1 leenane szépe 201731 leenane szépe 20261 leonardo1 lev&te3 limerick-bajnokság7 líra és epika38 lírástudók2 london1 love and money73 love and money vizsga9 macskadémon35 madách színház4 madam rekamié1 madame bizsu93 madame poe7 magdafeszt6 mágnás miska13 magvető4 magyar rádió28 magyar színház149 magyar színházi társaság10 magyar zene háza156 manhattan short5 manna110 manőver43 maradunk3 margó irodalmi fesztivál7 más olvasnivaló3 másik produkció24 mellékhatás3 menház színpad27 merlin6 mesterjátszma24 mesterkurzus11 mézesvölgyi nyár4 mikor2 mikro fesztivál19 milestone1 mindenütt jó34 mindenütt nő1 mintaapák1 miskolc2 miszépmiszépmiszép54 mojo51 momentán293 momkult2 monodráma fesztivál9 monodrámák6 móra kiadó1 most fesztivál28 motto3 mozaik országos színházi találkozó3 mozart-kommandó2 mozgófénykép45 mozsár műhely6 mu6 múzeumok éjszakája1 művészetek palotája17 művészetek völgye63 nagykanizsa1 naptár1 nefelé2 négyhangú opera53 nekem a zene3 nemzeti filharmonikusok7 nemzeti színház14 nézőművészeti kft46 nézőpont színház9 nofilter4 nyílt nap4 nyinyernya30 nyíregyháza407 nyolc nő26 óbudai társaskör29 ómama2 online fordítónapok1 operabeavató540 operaház84 operajátszóház21 operamacera7 operavita13 operettszínház41 orlai921 othello gyulaházán42 ők2 ördögkatlan389 örkény1 örkény vurstli5 örömimpró4 pájinkás jános1 pannonhalma2 papp jános1 párkák45 patália2 páternoszter1 pécs50 pécsi egyetem2 pesthidegkúti művészeti fesztivál1 pesti barokk88 pesti magyar színiakadémia19 petőfi irodalmi múzeum4 petri versmaraton6 pim dia hangoskönyvek3 pinceszínház43 placcc30 pokol10 portré1 postart1 poszt64 poznan1 pozsonyi piknik6 pure voice akadémia7 ráday utcai színházi találkozó5 rádió1 rádiójátékosok3 radnóti46 ram colosseum2 régebbi havi műsorok1 regnum filmszemle5 remény10 rendezők viadala57 rév fülöp34 rögvest81 rs91 rumini8 russian indie film fesztival1 sakknovella3 semmi baj gyerekek1 sherlock holmes és a moriarty-rejtély1 shots festival1 sinaia1 skvot3 sly59 snowman6 soharóza84 sok-szín-feszt4 sokszemközt1 somló cirqsz7 song-óra1 sopron1 sorozat a vidéki operajátszásról4 spaletta1 stockholm7 stúdió k11 summa summárum1 susotázs132 szabadesés39 szabadka2 szabadtéri színházak találkozója32 szeged339 székely-könyv4 székesfehérvár2 szemes fesztivál2 szénakutyák121 szent imre1 szentendrei teátrum17 szép heléna21 szerzői munkák10 szfe21 szigetszentmiklós1 színház a város16 színház tv73 színházak éjszakája35 színházi törvény1 színházrendezői testület1 színlapok102 szívem szeret4 szkéné30 szóbanforgó4 szombathely82 szöveg4 szputnyik hajózási társaság25 talált posztok12 tárgymutató1 társasjáték2 tartalom2 tatabánya127 telefondoktor205 temesvár46 tengeren 2008107 tengeren 201974 térkép1 terminál workhouse4 teszt16 thália185 thália nyárikert33 the irish coffee56 the pocketstones16 thealter19 tilos rádió3 tivoli3 tóbiás és az angyal30 törőcsik-emlékest12 trapézon tüllben34 trefort színjátszó fesztivál1 újpalotai nyári játékok1 ütközet2 üvegcipő1 váci dunakanyar színház10 vágánybenéző11 valamikor3 van egy határ29 varázsfuvola16 városmajor39 vaskakas5 védőháló5 veled kerek1 vera214 vidéki színházak fesztiválja13 vidor fesztivál83 vigadó2 visszaszámláló1 vízkereszti gritti49 volt egyszer egy ndk3 vonalhúzás34 zalaegerszegi kvártélyház20 zeneakadémia1 zichy major1 zsámbék4 zsolnay negyed5