Kirják Róbert az elején gazdasági igazgató volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznál, most meg már el se tudnák nélküle képzelni a teátrum működését. Igazgatóként átlát A-tól Z-ig mindent, és ehhez bizony kellettek azok a bizonyos lépcsőfokok is. Hiába adtunk neki egy különálló évadot képzeletben, semmit se csinálna másképp. Ilyen az, amikor már valakinek ennyire csak a közönség jár a fejében.
Már gyerekként is érdekelt a kultúra, és sokat jártál színházba. Akkor végig futott az agyadon, mi is lehet a függöny mögött?
Akkor még nem gondolkoztam ilyeneken, hogy mi folyhat a kulisszák mögött. A színház szeretete már korán kialakult bennem, amit a szüleimnek köszönhetek. Általános és középiskolában is volt bérletem, és jártam folyamatosan a darabokra, de hogy egyszer én ott dolgozhatok a függöny mögött, az soha meg se fordult a fejemben. Gyerekként tényleg csak annyi volt bennem, hogy ez egy klassz dolog, és tetszik amit csinálnak.
Rád nagy hatással volt, hogy a szüleid színházrajongók voltak, de mi a helyzet a mostani generációval? Eljárnak maguktól is színházba, kezdik megszeretni a varázsát a mai technikai-világ mellett?
Az itthoni viszonyokhoz képest Nyíregyháza kuriózum, az általános és középiskolások nagyon sokan járnak színházba, és Magyarországon ez a szám valóban kimagasló. Általános iskolás bérletesből van majdnem 11 ezer gyerek, és a városi középiskolákból is szinte mindegyik képviselteti magát. Ezt már szép utánpótlásnak lehet tekinteni, de amit nagyon nehéz mérni, hogy ha befejezte a középiskolát, akkor milyen arányban lesz rendszeres színházlátogató. Mindig igyekszem olyan évadban gondolkodni, és olyan előadásokat kiválasztani, ami a fiatalabb generációnak is szól. Mivel a bérletszámunk folyamatosan emelkedik, szerintem jó úton járunk.
És úgy, hogy nem is nagyon kellett ezt erőltetni.
Persze, felesleges bármit is erőltetni. Belső indíttatás miatt térjen vissza a néző, és a pozitív emlékek miatt.
Mert láttunk már gyakran olyat, hogy az iskolás beül, de abszolút nem érdekli a darab, és végig a telefonját nyomkodja.
Újkeletű probléma ez. Mi is próbáljuk elkerülni, hogy megtörténjen. Mindig megkérjük a nézőket, hogy kapcsolják ki a telefonokat. Ha mégis előkerül a mobil, akkor a közelben ülők rá szoktak szólni az illetőre, hogy ez illetlenség. Nem olyan rég történt, hogy Szabó Kimmel Tamás leállította az előadást, mert egy néző a telefonját nyomkodta, és finoman megkérte, hogy ezt ne tegye. (Tamás a Száll a kakukk fészkére című darabban játszott. Először egy megszólaló mobil miatt, majd másodjára több fénylő telefon miatt akadt ki a közönségre, mert zavarták a koncentrációban. Vastapsot kapott érte. – Toronicza)
Sokat beszélnek erről, hogy mi a helyesebb? Persze a többség azon van, hogy a színész ne lépjen ki a szerepéből, és inkább a közönség tegyen valamit, ha ilyen van.
Igen, de van, amikor ez nem segít. Én azt is megértem, amikor egy színész elveszíti a türelmét.
Hihetetlen, de ismerek több olyan embert, akit közgazdász diplomával bekebelezett a művészélet. Ez számodra is egy érdekes kaland volt.
Eredetileg gazdasági igazgató voltam itt, majdnem 14 évig. Pénzügyi-számviteli iskolát és közgáz egyetemet végeztem, tehát ez az utazás teljesen másképp indult az elején. Viszont a színházban a pénzügyi feladataim mellett foglalkoznom kellett a technikával, munkaügyi és jogi dolgokkal, majd a 2016-os igazgatói kinevezésem után a művészeti oldalát is teljesen át kellett látnom a teátrumnak. Soha nem gondoltam volna, hogy ez egyszer meg fog történni.
Gondolom előnyösebb volt úgy kezdeni színházigazgatóként, hogy előbb a gazdasági oldalát ismerted meg profin ennek a világnak.
Maximálisan! Rengeteg időm volt megfigyelni, mi hogyan zajlik, mik azok a folyamatok, amik gazdaságilag és minden szempontból optimalizálhatóak. Ha csak simán belecsöppenek a színház világába, akkor teljesen reménytelen vállalkozás lett volna sikeresen üzemeltetni. Így hatalmas tapasztalattal, valamint a környezet és a kollégák ismeretével óriási előnnyel indultam. Ha tapasztalat nélkül kerültem volna erre a posztra, akkor valószínűleg kudarccal végződött volna a történet.
Akkor a te példád jó lehet arra, hogyan ne bukjon el egy színházigazgató, és ne csak a darabok minőségével foglalkozzon, hanem a többi dologgal is ismerkedjen meg picit.
Akkor lehet igazán sikeresen menedzselni egy színházat, ha az ember mögé tud látni mindennek, és itt nem csak a gazdasági oldaláról beszélek. Tényleg mindenhez kell egy kicsit érteni, még a műszaki dolgokhoz is. Minél jobban átlátod az apró részleteket, annál jobb döntéseket tudsz hozni.
Akkor lehet igazán sikeresen menedzselni egy színházat, ha az ember mögé tud látni mindennek, és itt nem csak a gazdasági oldaláról beszélek. Tényleg mindenhez kell egy kicsit érteni, még a műszaki dolgokhoz is. Minél jobban átlátod az apró részleteket, annál jobb döntéseket tudsz hozni.
