Susotázs (Susotázs – 2018) [Kritika + Beszámoló]
Tóth Barnabás rövidfilmje pontosan az, amit egy rövidfilmtől el lehet várni. Tömör, velős, minden benne van, amitől könnyed, szerethető, humoros, és mégis kicsit elgondolkodtató lett. Igazi gyöngyszem, saját kategóriájában is, és azt kell, hogy mondjam, ez a szösszenet, ha szabad így nevezni, némelyik egész estés mozinál is sokkal jobban megállja a helyét. Bejárta a nemzetközi filmfesztiválokat, besöpört egy rakás díjat (pl. a legjobb filmnek járó Ezüst Medált a Manhattan Rövidfilmfesztiválon, legutoljára a legjobb forgatókönyv díját az 5. Magyar Filmhét kisjátékfilm kategóriájában), az alkotók körbeturnézták vele az egész világot, majd karnyújtásnyira került az Oscar-jelöléstől. Azt végül nem kapta meg, de ez kicsit sem csorbít az értékén, maga az egész alkotás egy olyan komplex élmény, hogy az ember szívesen újranézi, akár többször is. Nemrég egy budapesti vetítésen volt szerencsénk váltani pár szót a rendezővel, aki a film utáni beszélgetés során megosztotta velünk a Susotázs*születésének körülményeit is, a vele készült interjúnkat itt olvashatjátok.
A film témája egy szinkrontolmács páros munkájába enged betekintést. A két férfi (Pál – Göttinger Pál; András – Takács Géza) munkanapja ugyanúgy kezdődik, mint a többi. Most éppen egy hűtőgépeket is gyártó cég fenntartható fejlődéssel kapcsolatos konferenciáját tolmácsolják angolról magyarra, mint kiderül, egyelten hallgatónak. András nagyon hamar elunja magát, unalma aztán Pált is magával rántja, így – korlátozott lehetőségeik ellenére – megpróbálják kitalálni, hogy vajon ki lehet az az egy, aki őket hallgatja. Ravasz tervük sikerrel jár, kiszúrják a hallgatóságból a meglehetősen csinos HÖLGYET (Osvárt Andrea), az események pedig innen vesznek igazán komédiás fordulatot.
Tóth Barnabás elmondta, hogy egy csodának tartja a mű eddig bejárt útját, 21 (mostanra 22) díjával messze többet ért el, mint amire a kezdetekkor egyáltalán számított. Kiemelte, hogy olyannyira szerették a filmet nemzetközi porondon, hogy volt olyan fesztivál, ami egyszerre 350 városban vetítette, Alaszkától kezdve Dél-Afrikán át Kínáig. Elkészülte után a gyártásvezetővel ötleteltek, fesztiválokra is esélyesnek értékelték az eredményt, így rengeteg munka, pályáztatás és promóciós tevékenység után, biliárdgolyó-effektus módjára Berlinben, Palm Springben, New Yorkban és Los Angelesben is kíváncsiak lettek a Susotázsra. Itthon tavaly decemberben egy hétig ingyenesen is elérhető volt az interneten, azalatt több mint 220.000-nél is többen nézték meg, ami szintén hatalmas szám. Érdekesség, hogy az alkotással a 2017-ben 7. alkalommal, a Csokonai Kulturális és Sportközpont által kiírt forgatókönyvpályázaton indult, ahol még helyezést sem ért el, később azonban az első három díjazott technikai problémákmiatt sorban visszalépett, így végül mégis Tóth Barnabás nyerte el a teljes pályázati díjat filmje költségvetésére*.
A forgatáshoz Bozsik Gyöngyvér szinkrontolmács nyújtotta a szakmai segítséget. Hosszas beszélgetések során derültek ki fontos részletek erről a munkáról, amik nagy része be is került a filmbe. Kezdve onnan, hogy hogyan ülnek le a tolmácsok és hova, mit esznek, mit ragasztanak ki a falra, gyakorlatilag egy munkanapot vázoltak fel percről percre. Később Barnabás egykonferenciára is ellátogatott, ahol Gyöngyvért élesben is megfigyelhette munka közben, fotózott, jegyzetelt, mindezt pedig felhasználta a film készítése során.
*SUSOTÁZS (chuchotage)/FÜLBESÚGÁS
A tolmácsolás legnehezebb műfaja, ugyanis tolmácstechnikai berendezések nélkül kell a tolmácsnak szinkrontolmácsolnia. Az ügyfél mellett ülve halkan tolmácsolja a hallottakat, illetve a többiek számára hangosan az ügyfél hozzászólásait. A tolmácsolásnak ez a formája csak nagyon kevés számú ügyfél (két, legfeljebb három fő) esetén kivitelezhető megfelelő minőségben. (Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete)
SUSOTÁZS
ÖSSZESSÉGÉBEN
A Susotázs képében egy olyan kisfilm született, ami rövidsége ellenére dőzsöl a fontos mondanivalókban, minden percének van valami fontos jelentése, a színészek játéka kitűnő, kifejezetten élvezhető, és az a negyed óra, amit nyújt, végig leköti a néző figyelmét. Régen nem vélekedtem így hazai filmről, de ez egy rendkívül jól eltalált, hibátlan mű lett. Innen gratulálunk Tóth Barnabásnak, és reméljük, hogy sok hasonló alkotással fog még minket megörvendeztetni.
forrás: https://filmsomnia.hu/