Ördögkatlan Fesztivál 2019
Elképesztően otthonos ez a fesztivál, nincs gagyi program, könnyen össze lehet futni ismerősökkel az ország más sarkaiból és beszélgetésbe elegyedni ismeretlenekkel.
A pénteki vihar nyomán a katlan külső hőmérséklete a hét végére mérséklődött. Néhány program, például Reisz Gáborék VAN zenekarának koncertje zárt térbe szorult, az ablakokból is lógtak a lábak, míg más műsorok – így a beremendi Háry János a Kápolnadombon – elmaradtak. Az égszakadás alatt bújtuk a katlanértesítéseket, aggódtunk az utóbbi nagy produkció felszereléséért is (reméljük, nem esett kár benne). Egy baráti család kisgyerekekkel alaposan elázott nyílt terepen biciklizés közben, a többség azonban templomokban, kocsmákban, az előző rendezvény helyszínén maradt, ott vészelve át a zivatart. A mi társaságunk így ahelyett, hogy különféle irányokba szóródott volna, összegyűlt a szállásunkon, hogy a pocsolyák közt végre elinduljunk Both Miklós ukrán udvarába, ahol az alacsony pamlagokon vidám estét töltöttünk együtt különféle katlankalandjaink felelevenítésével.
Sokan voltunk, sokan szorultak a színházak falain kívül, akik sorszám nélkül akartak bejutni. Érdekes, hogy ennyien vállalják érte a kudarcot s a több órás kiesést a fesztivál körforgásából. Ahhoz ugyanis, hogy minimális esélyük legyen, hisz nem nyertek a sorsoláson és nem álltak be a reggeli sorba, minimum egy órával az előadás kezdete előtt ott kell lenniük. Aztán pedig, ha mégsem sikerült, visszajutni egy másik helyszínre. Nagy a vonzásuk tehát a katlan jellegzetességeiként számontartott színházaknak, pedig számos más, nem sorszámos program közül is választhatunk, amelyek szintúgy vonzóak: beszélgetések, játékok, műhelyek. Lehet a beremendi strand vizében hűsölve koncertet élvezni, mögötte a parkolóban meglátogatni a zseniális Faluturistákat, reggelente jógázni az Aralica kertjében, operákba avatódni templomokban. A Vylyan teraszon idén éppen Jelenkor kiadós írókkal, költőkkel találkozni és változatos cigány identitásokról beszélgetni, a Pécsi Bölcsészudvarban Rapidrandizni Ákli Krisztiánék karaktereivel interaktív színházi játékban, ugyanott kerekasztal-beszélgetést hallgatni az udvarlásról, társasozni és afrikai táncot járni. Részt venni kocsmakvízen, dobshowban.
Nekem már tavaly is kedvenceim közé tartozott a SzínMűVeletek-workshop az SZFE másodéves drámainstruktor osztályának vezetésében. Tervek című foglalkozásukon kipróbálhattuk spontaneitásunkat, stratégiai képességeinket a székfoglalón, s azt, hogyan tudunk történetet sűríteni megtapasztalva, a másik mit fog fel belőle, hol érti másképp. Hol vannak megértési blokkjaink, melyek a téves hiedelmeink, merre találhatók gyenge pontok kommunikációnkban. Az utcáról vagy a kellemes üldögélésre alkalmas Kovács udvarházból is toboroztak ide a szervezők résztvevőket. Az utóbbi külső és belső tereiben kiállításokat nézegethettünk a köztes időkben – például roma hősökről. A MASZK Egyesület itt idézte elő Lorca Bernarda Alba házának ma is meggyőzően fojtó légkörét.
Átkötő témái voltak az idei katlannak a függés, az erőszak és a traumatizáltság. Ilyen tárgyú előadásból több is akadt, például a Széttépve (Orlai Produkció) a beremendi új színházteremben vagy a villánykövesdi Mentaliget épületében (egy óriáshordókat és családon belüli erőszakról szóló plakátokat tartalmazó lélegzetelállító pince fölött) a Szemben a nappal (pécsi TisztáSzínáz). Mozgásból, Yalom könyve inspirációjára készült saját történetekből és a nézőket bevonó tükör- és szemkontaktus-gyakorlatból állították össze az utóbbit terápiás foglalkozásaikból. A bullying két fiatal színésznő lendületes játékából és az azt követő beszélgetésből bontakozott ki a 7 napon Kisharsányban (Nézőművészeti Kft.). Sovány lány gúnyolta a ducit, s mindkettő zaklatott családi háttere ugyancsak megmutatkozott az angol ifjúsági könyvből készült feldolgozásban. A beszélgetésben megtudtuk, a regény végén erőteljesebb az összeborulás – itt csak megmenti az áldozat az elkövetőt az öngyilkosságtól, s aztán együtt eszegetik (ugyanúgy) a pilótakekszet. Az iskolai megbeszélések során, mondták, a gyerekek gyakran beleesnek az úgynevezett áldozathibáztatásba: miért nem fogy le a lány, miért nem szól vissza, de a környezet támogató lehetőségét is kiemelik. Én azt is megkérdezném a társulat helyében, mi nem tetszett nekik a darabban, mi nem tűnt hitelesnek, logikusnak – így is kiderül, milyenek a nézők elképzelései a világról.
A test színészi vállalása fontos szerepet kapott az Árvácskában ugyancsak (Dollár papa gyermekei). Az előadás túlnyomó részében anyaszült meztelen fiatal színésznő, Simkó Katalin a karakter kislánykori énjét alakította, aláhúzva ezzel a női- emberi kiszolgáltatottságot. A rezonőrként pongyolában végig a színen lévő Kulka János arca, testbeszéde maga volt a múltat megjelenítő elbeszélés keltette részvét. A naturális eszközökkel élő előadás visszaidézte gyerekkorunk brutális olvasmányait történelmünk egyes időszakairól, amikor rabszolgaként tartották a gyereket, cselédnek vettek magukhoz lelencet, éheztették, meztelenül járatták. Verbális, fizikai, valamint – ami frissen hat, hiszen új fejlemény ennek fókuszba állítása – folyamatos szexuális abúzusnak tették ki.
A szerencsések láthatták az egy ideje már futó legendás fővárosi előadások közül Zsótér Meggyeskertjét, az Örkény Az üvegbúráját és A Dohány utcai seriffet (sötétben, angolul is). Villánykövesden a Díszelőadáson (Trafó+Titkos Társulat) Kárpáti Péter(ék) hatalmas mennyiségű régi szakszöveget mozgósítottak. Embert: színészt, nézőt egyaránt próbára tevő kórtani kísérleteket imitáltak állatokon, embereken. A veszettség elleni, verbálisan és vergődő mozgásokban kifejeződő vakcinakeresés a nap legmelegebb sávjában folyt. A záró pezsgőzésig, amikor a szemünk előtt folyamatosan tisztított zöldségekből és gyümölcsökből is kaptunk, meggyőződhettünk róla: mekkora elhivatottság, mániákusság, milyen áldozatok kellenek ahhoz, hogy a magyar tudós a híres külföldi kolléga, Pasteur árnyékában megtalálja a fertőzések ellenszerét. Könnyedebb programnak számított a Momentán Társulat Lev&Te című improvizációs előadása egy férfi és egy nő között két szék társaságában a kisharsányi pajtában. Két házaspár banalitásokon át kibomló történetének voltunk tanúi a nagyharsányi Fidelio teremben (Jóéjt, szomszéd!, Nézőművészeti Kft.). Az elszántak több, mint 8 órán át követhették Hamvas Karneváljának világpremierjét a k2 celebrálásában.
Osztatlan népszerűség kísérte most is a Narancsliget Rájátszás című koncertjét, ahol mai magyar költők és zenészek állnak össze időről időre, hogy egymás alkotásait, művészeti területét összeszőjék. Az Árokparti CseRihannák (remélhetőleg mégsem utolsó) koncertjét is ováció kísérte. A beremendi Kovácsműhelyben mindig történik valami, idén itt zajlottak a tó fölötti színpadon Veiszer Alinda egyenletesen élvezetes beszélgetései. Magyar Hangot lehetett hallani és olvasgatni, a pajtában utcaszínházi fesztiválokról számoltak be alkotók és könyvszerzők Köztér és részvétel címen, a gyönyörűséges telek egy sarkán álló pici faházikóban naponta órákon át külföldi dokumentumfilmeket néztünk (Malter filmek) dobozokon, padon, szalmabálán, szőnyegen üldögélve.
Háy János itt is derekasan teljesített. Délutánonként új, írók portréit vázoló könyvéből Rozs Tamás zenei kíséretével költőket állított párba Kik vagytok ti? címmel. Felfogásában az életrajz, alkat, lelkület ihleti a műveket, amiről szubjektív nézőpontjából igyekezett meggyőzni bennünket. Szellemes előadásaira hatalmas tömegek voltak kíváncsiak. A lány, aki hozott lélekből dolgozott című darabja (Nézőművészeti/Szkéné) izgalmas nyomozás Mucsi Zoltán sok szerepet (pszichiátert, plasztikai sebészt, férjet) alakító zseniális jelenlétével. A három színész összjátékból kibontakozik, mi tette a kislányként anyja által elhanyagolt nőt szintúgy pénzéhes felnőtté, aki számára a férjhez menés értéke a vállalkozó férj által termelt nyereségben mérődik. Anyja arra okítja lányát, hogy ha már a férgeket úgyis be kell engedni magunkba, legyen belőle hasznunk. Szexuális szolgáltatásait férjüknek így új ruháért, jelentősebb összegért nyújtják. Bosszantó ez a sztereotip nőkép, amint a szerintem élő személy szájából soha el nem hangzó szlogen („Nincs egy göncöm”) használata is. Erős viszont a nem kívánt szexuális aktus mechanizmusának pontos verbalizálása, izgalmas a színpadi narrációs keret, s leginkább talán a most következő, az előadásban okosan dekódolás nélkül hagyott jelenet tetszett. Plasztikai sebész szeretője, aki jól sikerült teremtményét imádta benne s a magánál dominánsabb híres férfiak nevére gerjedt szex közben, akik állítólag megkívánták a nőt, egyszer csak lemerevedik és többet nem akar hozzáérni, bár nincs más a képben, szereti és barátok maradhatnak. A nő ugyanis, miután felsorolta már az összes celebet az előző napi vacsoracsatából is, elkezdi ellenzéki politikusok, képviselőjelöltek, sőt politikai szakértők nevét mondani kimerítő teljességgel.
A katlan, bár telítettnek mutatkozik, mégis befogadja egyre sokasodó látogatóit. Szétszórva, egymástól néhány kilométerre lévő falvak várják őket tucatnyi szebbnél szebb festői helyszínen. Legendás, milyen készségesen veszik fel az autósok a fesztiválozókat, és milyen érdekes beszélgetések zajlanak, kapcsolatok szövődnek ekkor. Idén arra lettünk figyelmesek, hogy nem is kell leinteni őket, maguktól odaállnak az autók, ha van üres helyük, a várakozókhoz, út szélén sétálókhoz, ami engem mélyen meghatott. Elképesztően otthonos ez a fesztivál, nincs gagyi program, könnyen össze lehet futni ismerősökkel az ország más sarkaiból és beszélgetésbe elegyedni ismeretlenekkel.
Az foglalkoztat, és szívesen olvasnék róla egy alapos kutatást (például a pécsi média/kommunikáció, szociológia tanszékek szakdolgozóitól, munkatársaitól), hogy a helyiek vajon mennyire integrálódnak. Az ingyenes árokparti koncerteken ott vannak, ahogy a (hangos és magyarnótázásba áthajló zenéjétől eltekintve) végtelenül kényelmes, olcsó és jópofa Origó kocsmában is, ahol becsületkassza-alapon zsíros kenyeret lehet kenni magunknak. Ám vajon elkelnek-e az olcsó helyi bérletek? Egy középkorú, kedves, intelligens villányi hölgy, aki felvett, azt mondta, örülnek a fesztiválnak, de ők nem járnak rá. Nem ismerik ezeket a neveket, és úgy hallják, elvontak a programok. Örülnék, ha mesélnétek, katlanozók, akár a cikk utáni kommentekben ennek ellentmondó tapasztalataitokról.
forrás: https://art7.hu/
