Akik maradtak
Susotázs és Újratervezés című rövidfilmjeit a közönség és a szakma is imádta. Tóth Barnabás ezúttal egészestés filmmel jelentkezik a mozikban – és az Oscar-díjat odaítélő Amerikai Filmakadémiánál.
Most érkeztél vissza Amerikából. A film kapcsán utaztál?
A Telluride Film Festivalon voltam. 46. alkalommal rendezték meg ezt a fontos fesztivált Colorado államban. Ide hívták meg 25 film között az Akik maradtakot olyan rendezők alkotásai mellett, mint Almodóvar, Agnès Varda vagy Werner Hercog.
A Susotázs és az Oscar-jelölés nyitotta meg számodra azokat az ajtókat, aminek köszönhetően lehetőséged volt egészestés filmet forgatni?
A Susotázs arra is jó volt, hogy megtanultam, mennyire fontos, hogy legyen egy forgalmazó vagy egy ügynök nemzetközi szinten.
Annak a filmnek német ügynöke volt, ő javasolta az amerikai vonalat. Egy amerikai fesztiválon fedezték fel először a filmet.
A rövidfilmben picit másképp van: nem nemzetek delegálnak műveket, hanem bármennyi rövidfilm elérheti a kvalifikációt. Ott megtanultam bizonyos dolgokat, mint a publicitás, a kommunikáció, a PR, a képviselet. Ezek olyan szakmai dolgok, amikkel normális esetben nem kell egy rendezőnek foglalkoznia, de mivel Magyarországon vagyunk – pláne kisfilm esetében - nekem kellett ezt csinálnom. A nagyfilm esetében rögtön kerestük az amerikai forgalmazó lehetőségét. Az, hogy kijutott Telluride-ba, befolyásolta a magyar döntőbizottságot. Először ezt is külföldön fedezték fel, aztán itthon.
Mit jelent a gyakorlatban, hogy az Akik maradtak a magyar Oscar-nevezés?
Most körülbelül 70 ország verseng a díjért. December közepén szűkítik le ezt a számot tízre, ez az úgynevezett shortlist. Ide jutott be tavaly a Susotázs. Addig nagyon sok vetítést kell szervezni az akadémiai tagoknak, sok cikket kell publikálni, jó kritikát összegyűjteni, kivágni, elküldeni, lobbizni. Ezt mind az amerikai forgalmazó fogja csinálni, nekünk se kapcsolatunk, se pénzünk, se időnk nincs erre. Ha bekerül a shortlistre, akkor ez fokozódik, majd január végén ötre szűkül a filmes lista. Ők már utazhatnak, kint lesznek a gálán és ott egy valaki megkapja a szobrot. De szerencsére addig van elég sok fesztiválmeghívásunk: Chicago, Palm Springs, Cleveland, Vancouver. Itt tudunk promózni, lobbizni. Biztatóan alakul minden odakint.
A rövidfilmekről milyen visszajelzések jutottak vissza hozzád?
Az Újratervezés elképesztő menet volt: 1 hét alatt megnézték 1,5 millióan.
Az ország minden zugából kerestek: vidéki szentmisén szerepelt a szentbeszédben, beugró kérdés volt a jogi karon. Társadalmi jelenséggé vált.
A Susotázs szám szerint nem ért el ennyi nézőt, mert le kellett venni a tévés és netes jogok miatt. Azért 1 hét alatt 250 ezer néző se rossz szám. Elképesztő lelkesedés és szeretetáradat érkezett. (Természetesen mindig van az az 5-10 %, aki arra használja a netet, hogy minden frusztrációját abban a három sorban, névtelenül kiélje.)
Ez erőt ad a folytatáshoz. Ami most történik ezzel a filmmel, az bámulatos. Éjszaka kaptam meg a Wall Street Journalt, benne a vezető amerikai kritikusnak, Joe Morgetsternnek az egész fesztiválról írt cikkét, ami majdnem végig a mi filmünkről szól, pedig 25 másik film is volt ott.
A holokauszttal már számos film foglalkozott, azonban kevesen mentek egy lépéssel tovább, hogy megmutassák, mi következett utána. Török Ferenc 1945-jében egy közösség birkózik meg a traumával. Te azonban az egyes emberek szintjére bontottad vissza a szálakat, szinte kamaradarabban vizsgáltad a holokauszt hatását két ember életére.
Engem ez érdekelt – a folytatás.
Egy ilyen trauma után egymásra találva, a szeretet erejével, két ilyen tiszta ember tiszta kapcsolatán keresztül a reményről és a pozitív folytatásról szerettem volna beszélni.
Pontosan ez fogott meg a regényben. A film F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyvéből készült és viszonylag hű adaptációnak mondanám. A film első fele szinte a könyv első felének a lekövetése. Utána kénytelenek voltunk Muhi Klára írótársammal eltávolodni a regénytől, mert annak a második fele más szerkezetet vesz fel, és hiányzott a végéről az igazi filmes dráma. A második felébe sokkal többet írtunk bele.
Célzottan kerestél filmalapanyagot vagy ettől függetlenül bukkantál a könyvre?
A könyv volt előbb. Ismerem F. Várkonyi Zsuzsa pszichológust. A Momentán Társulattal van egy estünk, Fröccs a címe és ott ő a pszichológus a színpadon. Egyetlen egy irodalmi munkája van: ez. Szóba került, hogy írt valamit, elolvastam és megtetszett, nagyon filmesnek találtam. Felírtam a tervek közé. Aztán a tévé kiírt egy történelmi témákat előnyben részesítő pályázatot, Mécs Móni producerrel beadtuk és nyertünk hozzá támogatást.
Kértél segítséget a regényírótól?
Segítséget nem kértem, de a forgatókönyv első verzióját megmutattam. Kicsit megijedt tőle, mert nem látta bele, hogy milyen lesz. A forgatókönyv száraz dolog, olyan, mint egy kotta. Gyakran a rendezőnek is nehéz hozzáképzelni a részleteket: a színészek arcát, a vágást, mindent. Volt olyan időszak, amikor elégedetlen volt a példánnyal, de amikor a kész filmet megnézte, akkor megnyugodott.
Ez az első tévéfilmed, de nem az első egészestés mozid?
Az első egészestés filmem, a Rózsaszín sajt magyar-francia koprodukció volt. Mozifilmnek tituláltunk, mert ott mutatták be először, de az Akik maradtak esetében is kaptunk engedélyt a tévétől, hogy először moziban menjen. A tévét és a mozit idejétmúlt megkülönböztetésnek érzem. Finanszírozás szempontjából ez egy tévéfilm, de indul az Oscarért és később adja le a tévé, mint a mozik.
Rendezel, írsz, színész is vagy. Ezek közül melyik szerep a legkényelmesebb számodra?
Mindháromban van valami komfortos. Az írásban az a jó, hogy nem függsz senkitől, akkor csinálod, amikor akarod, 0 forintba kerül és nem kell szervezni. A színészkedésben az, hogy az egy egotrip: téged csak lesminkelnek, mindenki udvarias veled, kapsz kaját, jól fizetnek naponta, és még ott is van az arcod a vásznon. A hátulütője, hogy ha olyan a dolog, amiben rosszul érzed magad, az duplán rossz. A színészek a lelkükkel meg az arcukkal dolgoznak és ennél nincs törékenyebb dolog.
A rendezés meg tök jó, mert mégis csak az egésznek a csúcsa meg a feje, de akkora idegbaj egy forgatás, hatalmas lutri meg stressz.
Mennyi idő alatt forgattátok le?
Nagyon rövid idő alatt készült, 19 forgatási napunk volt. Ráadásul kosztümös drámáról van szó, ami azt jelenti, hogy minden drágább, bonyolultabb, körülményesebb. Helyszíneket, jelmezeket találni, kosztümök, smink, haj, statiszták, autók – minden exponenciálisan nehezebb. Ennek ellenére Rajk László díszletei, látványa, helyszínei, vagy Marosi Gábor jelmezei nagyon jól sikerültek. Fantasztikus stáb volt és két remek színész: Hajduk Károly és Szőke Abigél. Az ő vállukon nyugszik minden.
Őket hogy találtad?
Karcsira már a legelején gondoltunk, de tudtuk, hogy akkor fog működni, ha a lánnyal összepasszolnak.
Klárát viszont nagyon hosszas casting után választottuk ki. Száznál is több fiatal lányt hallgattunk meg. Szőke Abigél korán feltűnt, és amikor elkezdtek ketten próbálni, akkor láttuk, hogy nagyon szépek a vásznon, jól működnek együtt, és mindkettőjüket egyszerre leszerződtettük. Ráadásul A martfűi rémben is játszottak együtt. Karcsi tapasztalt színész, Abigélnek is van színházi múltja, bár ez az első főszerepe.
Nagyon érzékeny téma egy férfi és egy tizenéves lány kapcsolata – főleg a #Metoo utáni időkben.
A film egy picit egyensúlyoz ezen a kapcsolat természetét illetően. De a kapcsolat végig tiszta marad. #Metoo szempontból is jelesre vizsgázik a nőgyógyász Aldó, más kérdés, hogy érzelmileg mit él át, hiszen nyilván ő sincs fából. Meg hát tényleg gyönyörű ez a lány.
Valóban, a kísértés talán ott van, de nem erről szól. Én szobrot akartam állítani egy hősnek.
Szereplők: Hajduk Károly, Szőke Abigél, Nagy Mari,
Rendező: Tóth Barnabás,
Forgatókönyvíró: Muhi Klára, Tóth Barnabás,
Producer: Mesterházy Ernő, Mécs Mónika,
Társproducer: Rajna Gábor,
Zene: Pirisi László,
Operatőr: Marosi Gábor,
Vágó: Mógor Ágnes
Bemutató dátuma: 2019. szeptember 26.
Forgalmazó: Budapest Film
A premier szeptember 19-én volt a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol az egyetlen magyar versenyfilmként indult.
forrás: https://fidelio.hu
