 |
| A romos dublini Hellfire Club belseje napjainkban |
A történet alapjául valószínűleg Sir Francis Dashwood azonos nevű exkluzív társaságának rossz híre szolgált, mely csoport 1746 és 1760 között találkozgatott rendszertelenül. A nevet azonban nem is ők találták ki, hanem gyakorta adták maguknak mindenféle titkos praktikákat űző férfiklubok, ahol pszeudo-sátánista szeánszok közepette zajlott a játék és az orgia. A tagok egymást Testvéreknek és Dashwoodot Apátnak szólították, a társaság hölgyvendégeit, javarészt protituáltakat pedig Nővéreknek. A keményebb sátánistákkal ellentétben ennek a klubnak az összejöveteleit a szertartásosság csak izgalmasabbá tenni volt hivatott, a klubnak a “Tedd, amit akarsz” volt a mottója, melyet később Aleister Crowley is használt. Az épület egyébként ma is áll a modern Dublin fölött a hegyen, már nem a város, de még nem a vidék. A modern kísértetjárásnak is gyakorta emlegetett helye ez, hazajárásoktól kezdve a furcsa hangokon át az UFO-kig mindenfélét látni vél errefelé az ír nép fia manapság.
A történet egy régi ír mondán alapul, amely a Hellfire Club címet viseli. A történet szerint egy hideg téli éjszakán szél és a zimankó süvített egy magányos, koponyát formázó ház körül, amely Dublin felett áll a hegyen, és a városra néz. Odabenn, az anyaöl-melegben a Hellfire Club tagjai kártyáznak, gátlástalanul téve kockára pénzt, lovakat, házakat és asszonyokat. Mindannyian befolyásos tagjai a társadalomnak, parlamenti képviselők, lordok, sőt, maga a Sheriff. (Ez utóbbiban természetesen semmi vadnyugati nincsen. A sheriff, azaz shire reeve, megyei intéző - rendfenntartó és adószedő hatalom, az írek esetében az elnyomó angolokat testesíti meg.) Egyszerre csak kopognak az ajtón, és az őrök egy ittas, de jól öltözött idegen urat bocsátanak a terembe, aki kéri a jelenlévőket, hogy megmelegedhessen a tűznél. Hamarosan beszáll a játékba, és csöndes, de magabiztos tehetséget árulva el, sorra nyeri a köröket. Egyre nagyobbak a tétek. Mikor egyik áldozata véletlen leejt egy kártyát, lehajolva halálra váltan veszi észre a pislákoló fénynél, hogy vendégüknek patái vannak. Mikor rémülten felegyenesedik, az ördög, másnéven púca egy szempillantás alatt felröppen és eltűnik egy tűzgömbben, kénköves bűzt hagyva maga után.
McPherson ezt a történetet jó drámai alapanyagnak találta. Egy másik ötlete is készülőfélben volt akkor, egy inkább nők számára íródott darab, aminek a végén felé egy férfi hazaindul meglátogatni a testvérét – még nem tudta akkor, ki ez és miért is megy oda. Megmutatta a feleségének, aki azt mondta, jó, jó, de azért megérne egy új változatot. McPherson pedig ahelyett, hogy újraírta volna a történetet, követte a szereplőjét haza, és otthon találta magát vele – itt játszódik ez a darab, tehát voltaképp a közkeletű rémtörténetnek és ennek a testvér-viszonynak, pontosabban a vak idősebb testvér és a durva tengerész-öcs történetének a szálai vannak egybefűzve benne. Kártyáznak karácsony este néhány barátjukkal, mikor egy idegen érkezik...
forrás: http://tengeren.weebly.com
