Interjúrészletek - Conor McPherson mondja

"A Seafarer egy vers címe, egy óangol versé, ameyben valaki azt írja le, milyen kinn lenni a tengeren, magányosan. Valahogy úgy éreztem, hogy ez az a hangulat, amit a darabban megfigyeltem, valahogy inspirált engem. Úgyhogy elloptam a címet, mert ez lényegileg lopás. Csináltam már ilyet egyébként, írtam tíz éve egy darabot, This Lime Tree Bower címmel. Azért csinálok ilyesmit, mert szeretném hinni, hogy ezzel valami szövetség régebbi írókkal, hogy valahogy a szellemükhöz lehet csatlakozni ilyen módon, hogy a címeiket újra használjuk. Sokan rosszallják ezt. Szóval Seafarer lett a címe, egyébként Sharkyról, az egyik szereplőről lehet sejteni, hogy tengerész volt azelőtt, és az ördög a darabban a poklot valami távoli, hideg óceán fenekének írja le, szóval azt is lehet gondolni, hogy ő a tengerész, vagy mindegy igazából. Jó, hogy többükkel is össze lehet kötni, és az is jó, hogy ez nem nagyon fontos dolog. Szerintem egyébként a legjobb cím, amit valaha adtak, a Beatles. Egyszerűen borzalmas név ez együttesnek. De hát... nem számít, csak a zene."

"Nagyon szeretek olyan emberekkel dolgozni, akiket úgy szoktam hívni: tiszta színészek. Szeretem, ha egyszerűen állnak ahhoz, amit csinálnak. Akik intelligensen és nagyon tisztán fejeznek ki valamit, óriási “színjátszás” nélkül. Pusztán a lelkükkel megtöltik a a szavakat, még akkor is, ha ez úgy hangzik, mintha azt akarnám, hogy semmit se csináljanak. De ez nagyon becsapós dolog, mert a színészet mégis majdnem olyasmi, mint valamiféle telepatikus kapcsolattartás a közönséggel, amihez nagyon magabiztosnak is kell lenni – nagyon nehezen találok olyan színészt, akit erre rá tudok venni, és ha megtaláltam, próbálok ragaszkodni hozzájuk, amennyire csak lehetséges."

"Egy jó kísértethistóriát találok inkább izgalmasnak, inkább írnék darabot szellemekről vagy akár a vámpírokról, mint mondjuk politikáról, ami számomra valahogy halott dolog, én sem értem miért egyébként. A kísértettörténetek annyival élőbbek, annyira itt és most történnek…"

"A címadás a legnehezebb számomra, mert az első bejárat egy darabba a nézőnek a cím. Nem nagyon szeretem az olyan címeket, amelyeknek sok közük van a darabhoz, jobban szeretem, ha valahogy távolibb… líraibb."

forrás: http://tengeren.weebly.com