A káromkodás és az alkoholba fojtott bánat a gondviselésnek állít katedrálist
Egymás támaszai vagyunk, menedéket is csak egymásban találhatunk.
Amikor végleg beletörődsz, hogy nincs tovább, és az életed már csak annyit ér, hogy az ördög magával vigyen, történik valami. Amikor tisztán látod, hogy megérdemled a büntetést, és ellenkezni sincs erőd, angyalszárnyon érkezik a feloldozás.
Amikor a lelked már nem bírja tovább a kataton létezést, és képtelen vagy tovább menekülni saját magad elől, éppen oda érkezik meg vendégségbe a csoda, ahol senki sem várja, és ahová egyszerű hétköznapokon a lábát sem tenné be. De ez nem egyszerű hétköznap: ez karácsony napja.
Öt férfi, öt sors
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Tengeren című előadásában sok minden nem az, aminek látszik. Ami a szeretet ünnepének tűnik, az az adósságok megfizetésének estéje, az adomázó beszélgetés a múlt sötét árnyainak piszkos falakra vetülése, amiről pedig azt gondoljuk, hogy egy pókerparti, ahol csupán némi aprót lehet bukni, ott valójában egy embertársunk élete a tét.
Öt férfi, öt sors fonódik össze a lepusztult, lélekölő házban, közel a tengerhez. Négyen ugyanazt akarják: sürgősséggel szétinni az agyukat, és nem kijózanodni, az ötödik viszont éppen ez ellen harcol. Ő Sharky, aki megvakult bátyját gondozni tért haza, és aki már nem akar küzdeni: sokat hallgat, mintha mindennel egyetértene, a körmét rágja, és teszi, amit tennie kell – tudja, ez a büntetése. Azért, amit tett, de azért is, amit elmulasztott.
Richardnak ez lesz az első karácsonya sötétségben, whiskysüvegek és sörösdobozok között esik-kel, neki már nincs mit néznie a világon, zsarnokként uralkodik lepusztult világa és az öccse felett. Ivan is csetlik-botlik – nemcsak azért, mert részeg, de azért is, mert szemüvege nélkül majdnem annyira világtalan, mint jó barátja. A lépcsőfokokra támaszkodik, és a koszos, rozoga házban meg is találja a kapaszkodókat, de a kinti világ nem ennyire segítőkész.
Az élettől sokat nem váró, azt inkább csak megúszni akaró Nickyvel érkezik a titokzatos Mr. Lockhart, aki nem csak a hamuszürke öltönyével lóg ki a társaságból: olyan, mintha egy másik bolygón élne. Ő a kígyó a kertben, a reggel fia, aki a park fölötti csillagokban lakik, és aki sok ezer karácsonyt megélt már. Azért jött, hogy behajtson egy régi adósságot, és hogy emlékeztesse Sharkyt egy 25 évvel korábban tett ígéretére: egy kártyaparti még hátravan.
A sors osztja a lapokat
Egyik leosztás követi a másikat, van, aki nyer, van, aki veszít, és ahogy közeledik az utolsó parti, úgy nő a feszültség. Sharky tudja, a pénznél jóval nagyobb a tét. Tudja, hogy bűnös, és ha ő sem képes megbocsátani magának, ugyan kitől várhatna feloldozást? Nem bírja tovább, megszegi a fogadalmát, az első poharat pedig követi a többi, és minél több a lehúzott whisky, annál több a kimondott szó.
Évtizedek óta kimondatlan érzések törnek a felszínre, és eljön az a pont, amikor egyetlen reménysugara marad: a kártya, amit a kezében tart. Lehet, hogy ez élete utolsó leosztása? De ki dönti el, hogy milyen lapokat oszt nekünk a sors? És tudunk néha csalni egy kicsit? Ezen az estén négy nyolcas áll szemben négy tízessel… És a karácsonyi ajándékként Sharky fája alá kerülő négy ásszal…
Kinccsé vált
Az italba fojtott bánat, a sörtől bűzlő szőnyeg, a részegen dülöngélő szereplők, a folyamatos káromkodás a Krúdy kamaraszínpadon a gondviselésnek állít katedrálist, az összeadódó férfienergiák elemi erejű előadást eredményeznek.
Sharky szerepében zseniális Illyés Ákos: belenyugvása mögött ott az elrontott élete miatti tépelődés, kiváló zsarnok Horváth László Attila, aki pontosan tudja, hogy uralkodása csak egy szemétdombra terjed ki, Tóth Károly kedves, teszetosza, akinek minden mozdulatában ott vannak az alkohol nyomai, Nagyidai Gergő pont eléggé nyegle ahhoz, hogy tökéletes Nicky legyen, Kálid Artúr pedig pokolian jó: időnként nyájas, máskor kérlelhetetlen, egek és földek ismerője, aki minden porcikájában maga az ördög.
Conor McPherson darabja a rendező, Göttinger Pál kezében a színházi évad egyik legdrágább kincsévé vált: a Tengeren szívfájdítóan szép, üzenetét nemcsak karácsonykor kell a lelkünkbe vésni, hanem minden egyes nap: akár akarjuk, akár nem: egymás támaszai vagyunk, menedéket is csak egymásban találhatunk.
Száraz Ancsa
anita.szaraz@kelet.hu
forrás: https://szon.hu/