Jó most magyar rendezőnek lenni - interjú Tóth Barnabással
Hazánk idei Oscar-nevezettje, Tóth Barnabás Akik maradtak című filmje felkerült a szűkített listára (szakmai nevén: Oscar-shortlist), azaz a legjobb tíz nemzetközi film közé. Tóth Barnabás jelenleg Hollywoodban népszerűsíti a filmjét, telefonon értük utol.
Hol kampányol éppen?
Palm Springsben a fesztiválon, mivel ezt a rendezvényt a díjszezonra időzítik. Itt volt Martin Scorsese, Joachim Phoenix, Quentin Tarantino, Renée Zellweger – egyszóval mindenki. Ezek a nagy sztárok általában egy napra érkeznek, aztán jöttünk mi: kedd este rendeztek egy kerekasztal-beszélgetést a legjobb nemzetközi film kategóriában az Oscar-shortlistre felkerült rendezőknek. Tízből heten voltunk jelen. Mindemellett, ha már itt vagyunk ketten Szőke Abigéllel, akkor elmentünk az Akik maradtak több vetítésére, Los Angelesbe és San Franciscóba is. Az, hogy itt voltunk, de főleg a főszereplő nagyot dobott ezeken a bemutatókon. Elképesztő a rajongás Abigél iránt, kortól és nemzetiségtől függetlenül. Már most vannak ügynökök, akik érdeklődnek iránta. Persze, óvatosak vagyunk: de tény, hogy talán nagy lehetőség küszöbén áll ő is, én is.
Ezek milyen vetítések voltak?
Az Amerikai Filmakadémia hivatalból egy vetítést garantál ingyen egy-egy shortlistes filmnek – erről e-mailben ki is értesítik a tagokat. Ezen felül lehet extra vetítéseket venni, akár százat, vagy esetleg négyet-ötöt, mint ahogy az a mi esetünkben történt. Abigéllel akadémiai tagoknak szóló magánvetítéseken voltunk. Ezen felül lehet sajtóhirdetésekkel és PR-akciókkal is kampányolni, partikat, vacsorákat és fogadásokat szervezni a nagy sztárok jelenlétében. Ezek természetesen elsősorban az amerikai filmeknél gyakoriak. A nemzetközi film mezőnye inkább rendezőközpontú kategória, azt válogatott akadémiai tagok nézik.
A kerekasztal-beszélgetés hogyan sikerült?
Egy majdnem teltházas moziteremben voltunk és szépen iskolásan mindenkitől megkérdezték ugyanazt. Ott ültünk heten, mint egymás riválisai: az egésznek volt egy sajátos markentingjellege. Van, aki ezt a műfajt jobban kezeli, van, aki nem. Kampányolni egy filmmel megterhelő időszak egy rendezőnek – ez nem panasz, csak szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy ez is munka. Szerencsére a végén kinyitották a beszélgetést a nézők felé, akkor végre lazább lett a hangulat.
A Golden Globe-on a legjobb idegen nyelvű film kategóriát nemrég megnyerő Pong Dzsunhóval megvitatta az élet nagy dolgait? Mit gondol, van esélye az Élősködők mellett?
Ő nem jött el a beszélgetésre, mint ahogy Pedro Almodóvar sem. Nagyon sok szakmai elemző mondja: csakúgy, mint a tavaly a Roma, idén az Élősködők az a film, ami egyszerűen „megverhetetlen”. Nagyjából szeptember óta mindenki azt állítja: a nemzetközi film kategóriájának versenye lefutott. Sok rendezőnek azonban – az én esetemben pedig pláne – nagyon sokat jelentene egy jelölés. Pong Dzsunho jelölése tehát egyértelmű, úgy gondolom Almodóváré is. Minap láttam a francia jelöltet, a Ladj Ly rendezte Nyomorultakat: nagyon erős film, úgy vélem, biztos a helye a végső ötben. Maradt két hely, amiért heten harcolunk.
Tavaly a Susotázs című kisfilmjével is felkerült az Oscar-shortlistre. Most egészestés művel került fel a szűkített listára. Lát különbséget?
Óriási különbséget érzek a kis-, illetve a nagyfilmes világ között. Minden bizonnyal ebben az is szerepet játszik, hogy az Akik maradtak rendelkezik amerikai forgalmazóval már több mint fél éve: egyengette a film szakmai útját és tengerentúli karrierjét, píárosokat és menedzsereket bízott meg. Sokat utaztam én is a filmmel, rengeteget találkoztam a közönséggel és szakmabeliekkel, így kijelenthetem: a shortlistre kerülést komoly előkészítés előzte meg. Nagyszerű volt érezni a film iránt sugárzott szeretetet és rajongást. A Susotázs esetében a shortlist óriási meglepetés volt, mondhatni, csak úgy az ölembe hullott. Beszédes, hogy az Oscar kapcsán ezzel a filmemmel egyszer sem utaztam sehova, így nem is éreztem semmit a kampányból. A presztízse egy egészestés film és egy kisfilm rendezőjének egyszerűen össze sem hasonlítható.
Mekkora az Oscar-kampánya az Akik maradtaknak?
Abszolút látható. A Nemzeti Filmintézet is támogatta anyagilag a kampányt a szűkített listára kerülés óta, így például vannak hirdetéseink a fontos filmes lapokban, mint a Variety vagy a Hollywood Reporter. Ettől függetlenül eltörpülünk a nagyok mellett: az ezredét költjük el annak az összegnek, mint az Amazon, a Netflix, a Neon vagy a Sony tesz bele a kategóriában versenyző filmjeikbe. Persze, azt sem tudja senki, hogy pontosan mennyit számított a kampány, a hírverés és mennyit a film valódi értéke a shortlist kihirdetése előtti fázisban. A szűkített listáról még a kijelölt szakértő tagok döntöttek, most azonban már az összes tag voksol – kérdés, mennyien látták a filmet, filmeket, azok közül hányan fognak szavazni. Jelen helyzetben tehát a kampány igencsak mérvadó lehet.
Ami az Akik maradtak iránti rajongást illeti: mi Magyarországon pontosan tudjuk, milyen történelmi események miatt alakultak ki a trauma a két főszereplőben. Amerikában ez nyilván nem lehetett egyértelmű.
Pedig az. Fontos rendezői döntés volt a részemről, hogy szándékosan képen kívül hagytam a magyarországi történelmi eseményeket, inkább jelzésszerűen vannak a filmben. Fontos megmutatni, hogy szivárog be a politika a magánemberek életébe, de amit én mesélek, az egy univerzális emberi szeretettörténet. A közönségtalálkozókon is elsősorban a két karakter kölcsönhatásáról szoktak a nézők beszélgetni, és csak nagyon ritkán vetődött fel a holokauszt vagy a vörös terror problémaköre. Ezt nem bánom, mert nem vagyok történész, én sokkal jobban szeretek a film pszichológiájáról, szakmaiságáról vagy az esztétikájáról beszélni.
Pedig az Oscar esetében – már csak ha a Mephisto és a Saul fia elismerését nézem – a történelmi jelleg igencsak fontosnak tűnik.
Jogos, de nekem már határozottan az az érzésem, hogy a holokauszt feldolgozása az Oscar-díj esetében ma már inkább hátrány. Sokszoros bravúr ugyanis ebben a témában újat mutatni, méghozzá úgy, hogy az tetsszen az embereknek. Univerzális módon történeteket mesélni Hollywoodban sem ritka. Kipróbálná magát az amerikai álomgyárban? Mindenképpen, de nem vállalnék bármit, bárkivel, lennének bizonyos feltételek. Nagyon sokat tanulhatnék belőle: az amerikai filmipar egyik lenyűgöző tulajdonsága a végtelen professzionalizmus. A magyar viszonyokhoz képest végtelen anyagi és technikai lehetőségek – igaz, ez egy olyan gépezet, ahol a rendező is bármikor leváltható. Ha viszont úgy érzem, olyan lehetőség adódik, amely esetben bele tudok tenni a filmbe bármit magamból és nem kizárólag technikai rendezőnek akarnak szerződtetni, akkor a műfaji határok sem érdekelnének. Azok a filmek érdekelnek, melyekben megvan empátia lehetősége, kapcsolatot tud teremteni vele a néző. Ha egy tervről azt érzem, hogy érzelmileg megfog, értem, milyen dramaturgiai ívet ír le és ez még inspiráló is, akkor abba mindenképpen beletenném a munkát, hogy a kész mű találkozzon a nézővel.
Akkor a naiv kérdés: hány producer kopogtat önnél?
A Saul fia és a Mindenki Oscar-díja, a Testről és lélekről jelölése következtében a magyar filmnek és rendezőknek van egyfajta elismertsége. Noha semmiféle formai vagy ideológiai egység nincs közöttünk, mint a román új hullám esetében volt, Magyarország és a magyar filmipar jelenleg szexi, de ennek ellenére mégsem olyan egyszerű Hollywoodban munkát találni. Antal Nimród rendezett filmeket, Mundruczó Kornél talán nemsokára tényleg világsztárokkal forgat, de a nagy áttörés eddig még nem történt meg. Nem tudom, milyen egyéni döntések húzódnak meg a háttérben, amikről nem tudok, de annyi biztos: iszonyatosan nehéz Hollywoodban komoly lehetőséghez jutni. Nagyon kevés csodatörténet van.
Akik maradtakTóth Barnabás 83 perces filmdrámája F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című műve alapján készült Hajduk Károly és Szőke Abigél főszereplésével. A film két traumás, holokauszttúlélő barátságát, egymásra találást meséli el. Világpremierje 2019. augusztus 30-án volt az Egyesült Államokbeli 46. Telluride-i Filmfesztiválon. A film producere Mécs Mónika és Mesterházy Ernő, forgatókönyvírója Tóth Barnabás és Muhi Klára, operatőre Marosi Gábor. A jelmezeket Lengyel Rita, a díszleteket a tavaly ősszel elhunyt Rajk László tervezte.NévjegyTóth Barnabás Strasbourgban született 1977. december 9-én. Filmrendező, forgatókönyvíró, színész és filmproducer, a Momentán Társulat alapító tagja. Susotázs című kisjátékfilmjét beválogatták a 2019-es Oscar-díj legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriájának 10 kisfilmet tartalmazó rövidlistájára, idén pedig az Akik maradtak című nagyjátékfilmje került fel a shortlistre. Az, hogy bekerül-e a végső öt közé, hétfőn derül ki.
forrás: https://nepszava.hu