Szolid hanyatlás
Best of: Szolid hanyatlás
A 2019-es év kulturális összefoglaló sorozatának befejező része a komolyzenéé.
Melyek voltak az év legjelentősebb, esetleg művelődéstörténeti jelentőségű eseményei?
Gwendolyn Masin magyar származású holland hegedűművész: 2019 nagyon izgalmas volt számomra, több mint 80 koncertet adtam szerte a világon, beleértve a Budapesti Tavaszi Fesztivált, de Európa más részeit és Ázsiát is. Ezen kívül tévé és rádió élőközvetítésekben is játszottam. Lehetőségem volt, olyan zenészekkel, komponistákkal együttműködni, akiket régóta ismerek, de eddig még nem adatott meg az alkalom, hogy együtt dolgozzunk, izgalmas projekteket tudtunk megvalósítani nagy színpadokon.
Horváth László, a Fonó igazgatója: A Héttorony Fesztivál nyitókoncertje, amely a kakasdi Faluházban volt: a Dalinda, a három tagú magyar női énekegyüttes és az Iberi grúz férfikar közös koncertje.
Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezetője, karmestere: 50 év után búcsúzott Zubin Mehta az Izraeli Filharmonikusoktól a Müpában Mahler 3. szimfóniájával. Amit ott hallottam, bizonyítéka volt annak, hogy mi tud történni akkor, ha egy zenekar és a karmestere évtizedeken át működik együtt: magával ragadó, megrázó, felemelő előadás volt. Nekem, aki harminc éve vagyok az együttesemmel, nagyon fontos visszajelzés volt, hogy milyen értéket tud teremteni, ha egy zenekar összeforr a vezetőjével.
z. Tóth Antal, a Café Momus internetes komolyzenei portál szerkesztője: 2019-ben valahogy nem találtak meg olyan előadások, melyek kiemelkedtek volna az elmúlt évtizedből. Általánosságban szolid hanyatlásnak értékelem a tavalyi esztendőt néhány jelentősebb eseménnyel, de ezek átlaga – meglátásom szerint – nem érte el a korábbi évek leginkább kiemelkedő produkcióinak színvonalát. Hiányzottak tavaly az olyan átütő új előadások - mint amilyenek pl. a Kocsis fémjelezte R. Strauss-operák, vagy a Wagner Napok fontosabb előadásai (az idei évben csak utánjátszások történtek), és Wolf Olasz daloskönyve Diana Damrau és Jonas Kaufmann előadásában voltak -, melyeket előadástörténeti szempontból kiemelkedőnek minősíthetnék, melyek akár évekre előre meghatározzák az interpretáció helyét a magyar kultúrtörténetben. Meglátásom szerint a 2019-es év zenei eseményei közül leginkább az alábbiak emelkedtek ki: Muszorgszkij Hovanscsinájának Kovács János vezényelte előadása a Tavaszi Fesztivál alkalmával a Müpában; Kolonits Klára és Zsoldos Bálint Liszt-dalestje a BMC-ben szintén a Tavaszi Fesztiválon; Jean-Baptiste Lemoyne Phaedra című operája Vashegyi György vezényletével a Müpában; Martha Argerich és a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje, amelyen Takács-Nagy Gábor vezényelt a Zeneakadémián. A vendégjátékok közül a legizgalmasabbnak ítélem a Londoni Szimfonikus Zenekar Bartók-Bruckner estjét, amelyen Simon Rattle-t láthattuk az együttes élén a Müpában; Jordi Savall és az Hespérion XXI koncertjét a Zeneakadémián; Csajkovszkij Jolanta című operájának koncertszerű előadását Valery Gergiev vezényletével és az ő Mariinsky Zenekarával a Müpában. A zenés színpadi előadások közül 2019-ben számomra leginkább meggyőző a Szegedi Nemzeti Színház két Puccini-egyfelvonásosa volt, amelyet Göttinger Pál rendezett, és amelynek előadásain Pál Tamás és Kardos Gábor vezényelt felváltva.
Mi hiányzott a legjobban?
Gwendolyn Masin: A sok turné miatt nem volt időm arra, hogy minden tervemet megvalósítsam. Ez azonban luxusprobléma!
Horváth László: Semmi: soha ilyen termékeny évünk nem volt! Csak novemberben négy elismerést kaptunk: Magyar Brands díj, Womex Top Label díj, Fesztiválszövetségi díjak; a Héttorony Fesztivál a Fonó Kárpát-medencét körbejáró nemzetközi zenei-építészeti fesztiválja megkapta a Magyar Fesztiválszövetség elismerő oklevelét, ahogyan a ház másik saját szervezésű fesztiválja, a Budapest Folk Fest is; A Magyar Brands zsűrijétől harmadszorra is elnyerte a Fonó a legjobb magyar márka elismerést fogyasztói kategóriában. A Fonó, mint kiadó az idei lemezsikerek alapján felkerült a WOMEX (World Music Expo) legjobb 20 kiadót listázó nemzetközi Top Label válogatására, ahol egyedüliként képviseli nemcsak a magyar, hanem a teljes közép-kelet-európai piacot is. Sikerrel működik továbbra is a szegedi Fonó Klub rendszeres koncertekkel és táncházakkal és novemberben sikeresen elindult a kolozsvári klub is a Rhédey Caféban, a Dresch Vonós Quartet koncertjével.
Hollerung Gábor: A szabadság. Szinte végig dolgoztam az egész évet, amire tulajdonképpen büszkék lehetünk, hihetetlen, mi minden történt, menyit játszottunk. De a pihenést, a szabadidőt nélkülöztem.
z. Tóth Antal: Tragikusan hiányzik az Operaház, melynek átadása a bizonytalan jövőbe nyúlt, miközben a tavalyi évad kezdetén már javában árulták a felújítás utáni előadások jegyeit – ez év májusára. Az évad blamájának minősítem, hogy ezeket a produkciókat az Erkel Színházba kellett áttelepíteni, s ezzel párhuzamosan előadások tucatjait kellett megváltoztatni. Most csak annyit tudunk biztosan, hogy az Operaház felújítása nem fejeződik be 2020-ban. Ehhez hasonlóan járt az Eiffel Műhelyház, mely ígéretes próbaidőszak után tavaly nyáron újra bezárt, s az őszre tervezett előadások elmaradtak. Pedig ez a projekt sikernek indult, mert az Operaháznak egy gyakorlatilag a fennállása óta meglévő gondját, egy igazi kamaraszínház hiányát sikerülhetett volna végérvényesen orvosolni az egykori MÁV Járműjavító Csarnok nagyszabású átalakításával. Csak remélni lehet, hogy 2020-ban beindul az üzemszerű működés. Ezzel párhuzamosan egyre fájóbban lehetett érezni az Operaház egészét átfogó művészeti koncepció hiányát. Mintha a korábban mindenáron történő erőltetett repertoárcsere önmagában művészi tett lett volna. A létrejövő produkciók leginkább a színpadi megvalósítás elégtelenségeiről, az ún. rendezői színház öncélú túltengéséről szóltak.
Mi volt az év szomorúságra, elkeseredésre vagy vidámságra, boldogságra okot adó eseménye?
Gwendolyn Masin: A legmeghatározóbb koncerteket akkor adtam, amikor terhes voltam a fiammal, Ysaÿe Nevin Wilde Masinnal, aki egy hónappal az utolsó után született december 10-én.
Horváth László: Az Ozora fesztivál mindig feldob, a Sziget viszont óriási csalódás volt: hajógyári-szigeti búcsú lett az amerikai elvárásokat kiszolgálva.
Hollerung Gábor: Az év választóvonal volt az előadóművész szervezetek számára a TAO megszüntetése miatt. Számomra a legfájdalmasabb az volt, hogy a magyar zenei élet, a zenekarok nem tudtak ebben a kérdésben közös álláspontot kialakítani. Úgy látom, hiányzik a szakmából az a képesség, hogy a személyes érdekeket félre téve közös nevezőt találjunk, közös javaslatokat tudjunk tenni, egységesen tudjunk cselekedni.
z. Tóth Antal: Ami a legdühítőbb, hogy 2019-ben folytatódott a teljes kulturális életben már korábban elkezdődött trend: komoly marketingakciókkal elfedik, hogy a közönség elé tálalt termék valójában bóvli. Koncertek, színpadi produkciók jelentek meg olykor hatalmas kampánnyal beharangozva, de valójában ezek minősége felettébb megkérdőjelezhető. Ez előfordult egy-egy (erősen leszálló ágban lévő) világsztár szólista vagy együttes vendégjátékának esetén, de volt olyan nagy hírveréssel beharangozott zenés színpadi produkció is, mely valójában jó esetben átlagos színvonalat takart.
forrás: https://nepszava.hu/