Egy hozzászólás a Momus fórumáról
Elképesztő hete volt Kolonits Klárának a múlt hét:
Honlapja szerint február 12-én mesterkurzust tartott Győrben a Széchenyi István Egyetemen,
13-án ugyancsak Győrben Konstanzát alakította a Nemzeti Színház színpadán,
14-én Pesten a Festetics-palotában az Új Harmónia Fúvósegyüttessel lépett fel (Händel Messiásából énekelt egy áriát, valamint Mozart Exsultate Jubilate-ját), 15-én a Müpában az Operajátszóház műsorban Mozart Don Giovannijának részleteiben Zerlinát (!) alakította, 16-án délelőtt a Müpa Fesztivál Színházában a Beethoven 250 sorozat keretében az A távoli kedveshez dalciklusból énekelt el két dalt (többször is, mert "magyarázós" műsor volt), ugyanaznap este a Hatszín Teátrumban az Operabeavatóban Donna Anna volt.
Felsorolni is sok... A fentiek közül tanúja voltam a 14-i és 15-i, valamint a 16-i délelőtti eseménynek, és tanúsíthatom, hogy ezek a fellépések a művésznőtől már megszokott és elvárt magas színvonalon zajlottak, érzékelhető spórolás nélkül.
Én csak az események felén vettem részt, és még csak most "pihenem ki", azaz dolgozom fel őket. Mindegyik nagy élmény volt.
Hadd meséljek az egyikről, a számomra legszokatlanabbról: Az Operajátszóház a Budapesti Vonósok sorozata, Dinyés Dániel vezényletével és Göttinger Pál rendező fellépésével, valamint énekesekkel. Elsősorban gyerekeknek szól. A Tükörteremben rendezik az egyórás műsort. A zenekar pódiumon helyezkedik el, a terem közepén van egy nagy tér, ahol a gyerekek ülnek párnákon, a felnőtt kísérők és a túl kicsi vagy félős gyerekek oldalt ülnek székeken. A műsorban a nagyszerű énekbetétek és az ezeket kísérő élvezetes zenei és rendezői magyarázatok mellett az ún. gamifikáció ("játékosítás") módszerét is alkalmazzák: a középen levő gyerekek kapnak bizonyos játékszabályokat, és eszerint kell viselkedniük, részt véve az opera cselekményében az énekesekkel együtt. A Don Giovanni-Zerlina kettőst úgy játszották el, hogy a két énekes (Cseh Antal és Kolonits Klára) a tér két átellenes pontjáról indult el (énekelve a kettőst), és a gyerekeknek kellett a talpuk alá rakosgatni a párnákat, csak párnára léphettek, és két párna nem lehetett egymáson. Nos, némi "túra" után sikerült középen találkozniuk.
Később a felnőtt közönségből is bevontak egy apukát a játékba: ő játszotta Masetto (néma) szerepét egy széken ülve, és az volt a rá vonatkozó szabály, hogy nem mozdulhatott meg, és nem nevethette el magát, miközben a neki éneklő Zerlina bármit csinálhatott, csak nem érhetett hozzá.
Volt még Regiszterária is (Cseh Antal ezúttal Leporello bőrébe bújt), a gyerekeknek meg kellett jegyezniük, hogy melyik országban hány nőt hódított meg Don Giovanni, illetve milyen nőket kedvel, és ki lettek kérdezve belőle (jól teljesítettek).
Az Operajátszóház elvileg a kisiskolás korosztálynak szól, de szerintem melegen ajánlható minden gyereknek 4 és 124 éves kor között...
Számomra a legnagyobb élmény mégiscsak Zerlina volt, abszolút különlegesség, sose hallottam még a művésznőt ebben a szerepben. De az egész produkció szuper volt.
forrás: http://www.momus.hu/