Nekünk minden nap Valentin-nap – Nagyidai Gergővel készült interjú a Nyíregyházi Naplóban

Nekünk minden nap Valentin-nap – jelentette ki Nagyidai Gergő, a Móricz Zsigmond Színház színművésze, majd hozzátette: ők február 14-én azért nem ünneplik, mert folyamatosan igyekeznek sugározni egymás felé a szeretetet és szerelmet.

– Mostanában állandóan dicsérjük egymást a feleségemmel, és turbékolunk, amikor csak tehetjük – folytatta Gergő, aki 13 éve ismeri színésznő párját, Munkácsi Anitát. Gyermekük születését márciusra várják, nőnapra van kiírva Anita.

– Tizenhárom év után is turbékoltok?

– Persze. És szerintem ez így normális. Ma is kihasználtuk az időt a délelőtti próba és az esti előadás között, hogy együtt lehessünk, nyugalomban. Sajnos kevés időnk van egymásra.

– A babavárás erősíti a szerelmeteket?

– Szerintem nem. Plusz öröm, de nincs már mit fokozni. Persze szintet lépünk a babával, ahogy kilenc év után szintet léptünk az esküvővel is.

– Bőven van feladatod a színházban: játsszátok a Tengerent, próbáljátok az Úri murit, amelynek főszereplője vagy.

– Az Úri muri, illetve Szakhmáry Zoltán sorsa nagyon visszatükrözi a fiatalkori énemet, sorsomat, csak éppen mellém Anita került, nem Szabó Rozika. Szakhmáry nős, családos ember, két gyerekkel – én is az voltam, családos, még nagyon fiatalon. A habitusom, a vérmérsékletem és a körülményeim is hasonlóak voltak. Úgy járhattam volna, mint Szakhmáry, ha nem Anitát találom meg. Közöttünk a háláról is szó van, nem csak a szerelemről – mióta az Úri murit próbáljuk, ezt különösen érzem.

– Mint főszereplő, milyennek látod az előadást? Hogy álltok vele most, a jelenlegi stádiumban?

– Délelőtt tartottuk az első összpróbát, ami rendszerint katasztrofális állapotokat tud mutatni. Ehelyett ma a lenyomatát láttuk annak, hol tartunk, s még mivel tartozunk magunknak, hogy jól összeálljon az előadás, már a február 22-i bemutató előtt. Eddig részben külső szemlélőként néztem a próbákat, mert nagyon szórakoztatnak a kollégák: a poénjaik, jeleneteik. Ma volt az első nap, amikor nem őket néztem, hanem megpróbáltam tükrözni a rendezőnek, hogy körülbelül mit várhat tőlem, például az érzelmi állapot terén. Persze még csak 60 százalékról beszélhetek, mert nem lehet teljesen átengedni magamon, hiszen akkor idő előtt kiég a szerep. A muri igazából akkor kezdődik, amikor Szakhmáry elkezd lefelé száguldani a lejtőn, ennek még nem adtam át magam teljesen. Tudom, nem játszhatom el régi önmagamat, már az is veszélyes, hogy ez az alak közel áll hozzám. Szakhmáryt kell eljátszanom, nem magamat, ezen fogok még dolgozni.

– Mire számíthatnak a nézők?

– Nagyon jó előadás lesz, hiszem, hogy imádni fogják. Szerintem minden darabban, így ebben is ott van az a néhány perc, melyben a néző magára ismer.

– A Tengerenről van visszajelzésed?

– Mindig biztonsággal tudja hozni ugyanazt: hullámvasútra ülteti a nézőt. Még nem találkoztam olyannal, akit ez az előadás hidegen hagyott volna, és szerintem az Úri muri is ilyen lesz.

– Mit üzensz Anitának Valentin-napon?

– Jó reggelt, legyen szép a napja! Az ajándékomat, Zille babát hivatalosan március 8-án kapja meg. (Hacsak nem hamarabb érkezik...) Az olvasóknak pedig azt üzenem: legyen minden napjuk Valentin, mint nekünk!

Forrás: nyiregyhaza.hu / http://www.moriczszinhaz.hu/

Szerző: Kováts Dénes
A fotót készítette: Juhász Éva