Olvasópróba egy, kettő, három! Színházat játszottunk Göttinger Pállal

A Momentán Társulat szeret mindig újabb és újabb kihívásokkal szembesülni, gyakorolni a váratlan helyzeteket, élményeket gyűjteni. Már beszámoltunk róla, hogy minden hónapban egy-egy élménytréningen vesznek részt. Voltak már repülőgép-szimulátorban, TRX-en, videójátékozni, ezúttal pedig egy színházi próbafolyamatba kóstoltak bele, így a szakmai fejlődés is fókuszba került Göttinger Pál rendezővel.

A Momentán úgy néz ki, mintha színház lenne, de mégsem teljesen az - kezdi Göttinger Pál, aki a Momentán előadásokon műsorvezetőként is részt szokott venni, ezúttal pedig színházi élménytréninget tartott a csapatnak. 

Eddig mindig én jártam az Impróba tanulni az improvizáció technikáját, a pillanatban létezést, most én mutattam meg nekik, hogy mennyire más gondolkodásmódot igényel egy színdarabot elemezni. Végre kicsit vissza tudtam adni abból, amit tőlük kapok.

A kétnapos élménytréning egy elképzelt próbafolyamaton ment végig, ahol Pali volt a rendező, a Momentán tagjai pedig a színészek. A teljes folyamatot végigvették: hogyan készül egy színház repertoárja, milyen szempontok szerint döntenek, hogy egy darabot műsorra lehet-e tűzni. A választott színdarab Hamvai Kornél Castel Felice című drámája volt. Ebből tartottak visszaolvasó és elemző próbát.

Normál esetben ez egy hét szokott lenni: feltérképezni, hogy ki kicsoda a darabon belül, mi a szerepe, és vajon mi az előtörténete és utólagos története. Most erre két napunk volt. Másfél napig olvasópróbáztunk, második nap megnéztük néhány szereplő előtörténetét. - mondja Pali. A színészekkel beszélgetni szoktunk erről, de a Momentánban nyilván az improvizációt is bevetettük a karakterek felfedezéséhez, elmélyítéséhez. 

A csapat nyitott volt, izgalmas volt velük ilyen formában együtt dolgozni, főleg mivel mindenkinek más a színházi előképzettsége. Volt, akinek minden újdonság volt, mások pedig más szerepekből (pl. dramaturg) ismerték a színházi világot.

A Momentán Társulatból Káli Kata, Kiskovács Attila és Lisztes Linda mesélt nekünk, hogy számukra mit adott ez a tréning, miben volt más, mint a szokásos működésük, és mit visznek magukkal a továbbiakban. 

Kata:

Alapvetően nagyon szeretem a Palit, mindig ünnep, amikor nálunk játszik, és úgy érzem már ott is nagyon jól működött a kémia közte és a csapat között. Itt a tréningen ez újra bebizonyosodott: érzékeny, empatikus, és az emberi lelket nagyon értő oldaláról mutatkozott meg, és jó volt ehhez kapcsolódni. Persze az is perverz örömmel töltött el, amikor mondjuk egyetlen szóval megregulázta a viháncoló társaságot! Ez egy nagyon felszabadult és jó hangulatú 2 nap volt.

Nagyon ritkán van lehetőség arra, hogy egy szöveggel, történettel ennyire mélyrehatóan, hosszasan foglalkozzunk - vicces, hogy hosszút mondok, miközben egy színházban ez még rövidnek sem mondható feltétlenül. Nagyon élveztem, ahogy egy-egy karakter jellemével, gondolkodásával, történetével dolgoztunk.

Ajándék volt a két nap, lubickoltam ebben a sok élményben amit Palitól kaptunk, és nagyon élveztem a szelíd, nyitott és határozott rendezői jelenlétét. Ebben az instant mennyiségben nagyon üdítő volt belekóstolni a kőszínház fegyelmezettségébe és hierarchiájába.

Amit én nagyon szerettem benne, hogy mennyire nagy szeretettel és elfogadással fordult minden szereplő felé, hálás dolog volt így egy-egy karakter bőrébe bújni.

Engem nagyon berántott, rengeteget kaptam, nagyon sokat tanultam emberileg is, és az, hogy még a színházról is tanultam egy csomó mindent, ezek mellett már csak hab volt a tortán. Top 3 élménytréningjeim egyike volt.

Linda:

Nagyon vártam ezt a tréninget, mert kíváncsi voltam, hogy egy rendező szeme mit fog rajtunk látni. Kíváncsi voltam, hogy egy rendező hogyan instruál egy színészt. Pali általában úgy instruált, hogy körülírta a helyzetet, rávezetett, mit érezhet a szereplő, segített és támogatott. Ez elég nagy váltás volt az impróhoz képest, ahol nincs egy fókusz, nincs egy vezető. 

Izgalmas volt, hogy nem annyira az agyunkat kellett használni, hanem az érzéseinket, és lehetőségünk volt elmélyülni egy szövegben. Az is érdekes volt, hogy kinek milyen szerepeket osztott ki, mit látott meg bennünk egy külsőbb szem. 

Az elején a darabot teljesen idegennek éreztem, de ahogy olvastuk fel, a másfél nap alatt, ahogy beszéltünk róla hosszan, akkor jött le, mint a hagyma rétegei, hogy mit is jelenthet egy mondat. A második napon improvizáltunk egy-egy karakterben, de egész más volt belemenni a játékba úgy, hogy sokkal mélyebben átrágtuk a szereplők milyenségét, a motivációikat, hogy egy helyzetben miért így vagy úgy reagálnak. Az impróban nincs másfél napunk felépíteni magunkban egy karaktert, itt viszont volt. 

Attila:

Hihetetlen élmény volt, hogy effektíve másfél napon keresztül csak olvastunk. Amikor imprótréninget tartok, akkor másfél nap alatt eljutunk általában a kezdeti félelemtől oda, hogy már mernek felszabadultan játszani a résztvevők. Itt egy nagyon más működésbe csöppentünk bele, amit jó volt edzeni: lassabban, cizelláltabban, tényleg belemenve, mondatról mondatra szétszedni a darabot. 

Az impróban inkább az ösztönök működnek és a figyelem. Az intuíció sokkal határozottabban jelen van szerintem, a mögöttes motivációkkal nincs tér és idő foglalkozni, átgondolni az előtörténetüket. 

A színész szerintem vertikálisan, befelé, saját magába építkezik, az imprós pedig horizontálisan előrefelé, és elengedi, ami addig történt, már a következő jelenetben van. Folyamatosan a történetben, a keretekben gondolkodik, a következő lépésen, hogy billenti ki magát vagy a partnert. 

Élveztem, hogy itt az elmélyülést, a vertikális építkezést tapasztaltuk meg, ahogyan a színészek működnek. Minél mélyebbre menni, minél jobban átrágva: mi van mögötte, miért úgy mondod ki az adott mondatot, ahogy. 

Azt éreztem, hogy itt arra vagyok késztetve, hogy agyaljak, az impróban pedig nincs időm agyalni. Jól esett ez az agyalás. Régen sok verset tanultam, és újra előjött ez az érzés. Amikor öt év után máshogy mondod el a verset, mert már annyi mindent teszel mögé. 

Intellektuális kaland volt nekem ez az egész. Izgalmas volt gyakorlatban megélni, hogy egy karaktert hogy lehet felépíteni, és egy karakter mennyiféleképp játszható attól függően, hogy milyen előzetes vagy utólagos történetet tulajdonítunk neki.

forrás: https://momentantarsulat.hu/