Nem tudni, hogy meddig nem játszhatnak és ez az esetükben könnyen végzetes is lehet. Körképünkben néhány teátrum vezetőjét kérdeztük.
Kármentés és túlélés ez a kényszerű mottó – válaszolta arra a kérdésre Orlai Tibor producer, hogyan képes egy magánszínház, ahol a bevétel különösen fontos, átvészelni a most kialakult helyzetet. „ Márciusban és áprilisban több mint 110 előadásunk esik ki a bezárás miatt. Ez óriási veszteség, és nagy valószínűséggel a járvány áldozatául esnek a májusra és júniusra tervezett produkcióink is. Sőt a szabadtéri szezon is veszélybe került. Tehát elképzelhető, hogy csak szeptemberben tudunk újrakezdeni és nagy kérdés, hogy akkorra miként alakul majd a fizetőképes kereslet. Az én munkatársaim, csaknem negyvenen, a színészektől a háttér szakemberekig, valamennyien megbízási jogviszonyba állnak a színházzal. Ez azt jelenti, hogy jogszerűen csak az elvégzett munka után tudunk fizetni. Mégis felelősséggel tartozom értük, ezért igyekszem őket megtartani, a lehetőségeimhez képest segíteni. Persze jó lenne, ha az állam ebben a helyzetben további járulékkedvezményekkel, fizetéskönnyítésekkel avatkozna közbe ebben a tényleg nagyon súlyos helyzetben” - jegyezte meg Orlai Tibor. Bank Tamás, a Játékszín igazgatója az esetlegesen rászoruló művészek és a dolgozók segítésére dolgozott ki stratégiát: tízmillió forintos alapot hozott létre. Az intézmény vezetése a munkahelyek megtartását tűzte ki célul. A bizonytalan idejű korlátozásokra való tekintettel, a csökkentett munkarenddel arányos bérfizetés mellett, a munkavállalók részére négymillió forintos keretet különítenek el, melynek terhére dolgozóik a nehéz időszakot áthidaló pénzügyi segítséget kérhetnek, további hatmilliós forrásra pedig egzisztenciális zavarba kerülő színművészeik és a művészeti szakembereik pályázhatnak. Minden dolgozó megkapja a márciusi teljes bérét, és ugyanígy áprilisban is, ám a színház zárva tartására való tekintettel megkezdődnek a szabadságolások. Májusra vonatkozóan egyelőre nem tud nyilatkozni Bank Tamás. A Játékszín vezetése a jelenlegi járványügyi helyzetben szeptemberi újranyitással kalkulál. A Hatszín Teátrum befogadószínház, ami annyit tesz, hogy nagyon kevés, néhány mese, ami saját előadás, a többi "befogadott" produkció, vagyis bérbe adjuk a termet, a 2019/2020-as évadban jelenleg 10 társulat, produkció játszik nálunk, ami csaknem 60 színészt és 25-30 fő műszaki személyzetet jelent – mondja Gálvölgyi Dorka igazgató. - A Hatszín Teátrum az elmúlt három és fél év alatt 110 ezer nézőt fogadott - amennyiben lenne valamiféle jegyárbevétel kompenzáció, az bennünket nem érint, mert a bérleti díj kiesést ez nem fedezi majd. A rezsit és a bérleti díjat ki kell fizetnünk, amelyre most semmi fedezet, bevétel nincsen. A Hatszín Teátrum igyekszik méltányosan bérbe adni a termet, a társulatoknak nagyon nagy érvágás volt a TAO eltörlése, több társulat megszűnt, bemutatók maradtak el, akkor is igyekeztünk csökkenteni a bérleti díjat, a mi költségeink nem csökkentek akkor sem, a rezsink, a bérleti díj, a fenntartás és karbantartás költsége folyamatosan nőtt, így nincsen tartalékunk. 2020. március 11-én játszottunk utoljára, amennyiben ez a kényszer leállás valóban még eltart hónapokig, hiszen sajnálatosan Magyarországon is június, júliusra várják a tetőzést, az azt jelenti, hogy mi szeptember előtt nem fogunk tudni újra játszani, ami helyes és felelősségteljes dolog, de az annyit tesz, hogy hat hónapos kieséssel kell számolnunk, annyi tartalékunk nincsen, nem tudjuk, hogy meddig bírjuk. Ugrai István, az Átrium Színház intendánsa felidézi, hogy a kulturális kormányzat tevékenysége, a tao-támogatási rendszer megszüntetése, illetve azt azt követő kultúrafinanszírozási és pályázati döntések következtében az Átrium tavaly el kellett, hogy bocsássa munkavállalói túlnyomó többségét. „A mostani helyzetben újabb elbocsátásokra kényszerültünk, a színház működését külsősként végző munkatársaink egzisztenciálisan veszélyeztetettek lettek. A tao megszüntetése utáni új típusú állami „támogatási rendszer” kiszámíthatatlan, és gyakorlatilag tartalékok nélkül vagyunk, bár pályázatainkat beadtuk, de nem tudhatjuk, mikor lesz ezeknek eredménye. Bízunk abban, hogy a kulturális kormányzat is érti már, hogy a független intézmények tudatos kivéreztetése milyen lehetetlen állapotokat eredményezett, nem egyszerűen kulturális műhelyeket sodorva veszélybe, hanem emberek – színészek, alkotók, műszaki, technikai és adminisztratív dolgozók – egzisztenciáját, mindennapi megélhetését is. A színház számára biztos segítséget csupán a közönség, szorosabban a mecénásprogramunkban résztvevő nézőink kitartó támogatása nyújt, illetve számítunk a színháznak otthont adó II. kerület támogatására is, ezek nélkül a működésünk ismét bizonytalanná válhat. A színház munkatársai már készítik azokat a védőmaszkokat, amelyekkel szeretnénk segíteni azokat, akik nem, vagy nehezen tudnak hozzájutni ilyen védőeszközhöz. Munkatársaink nagy része azonban kereset hiányában – és ezért nem elégséges segítség a kisvállalkozásokat terhelő adó felfüggesztése: mert nem keletkezik jövedelem – kénytelen a művészeti segélyalapokhoz folyamodni. Valódi megoldást azonban hosszú távon kiszámítható, világos és transzparens támogatási rendszer jelentene. Amíg ilyen nincs, sokat segítene olyan, a művészeti szférát támogató segélycsomag is, amilyet például a német állam biztosít, amely 50 milliárd eurós programot indított a kormányzat járványmegelőzési rendelkezései miatt nehéz helyzetbe került kulturális intézmények számára – ilyenről azonban Magyarországon nem tudunk – mondja Ugrai István. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti igazgatója egy videóban megemlítette, hogy az állam készül egy több milliárdos mentőcsomaggal, szabadúszó művészeknek, kérdés, hogy ebből a keretből jut-e és mennyi a magánszínházaknak, vagy annak a körnek, akik ezekhez az intézményekhez kötődnek.
A színházak nem kapcsolhatnak át online üzemmódba
A Rózsavölgyi Szalon is készített már terveket, aztán új terveket meg legújabbakat, hogy mikor induljunk a vészhelyzet feloldása után, hogy játszunk-e végig nyáron – mondja Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetője. - De mivel senki sem biztos semmiben, így csak őrlődünk az újratervezett koncepciók között. Mégsem törhetünk össze, felelősek vagyunk a színházért, az alkotókért, munkatársakért, a közönségért. Két bemutatónk lenne (lett volna?) még ebben az évadban. Az egyik március végén már elmaradt, de pótoljuk, ahogy kinyitunk. A héten pedig az Idegenek a vonaton online olvasópróbáját tartjuk, ez Patricia Highsmith zseniális regényének színpadi adaptációja. Lelkileg is szükséges, hogy az alkotók beszéljenek legalább az online térben. Mentálisan nehéz bírni ezt a kényszerszünetet, ezért kell egymás felé fordulnunk. Nyilván nem lehet veszteség nélkül túlélni, megúszni ezt az időszakot. Közönségünknek jeleztük, hogy az elmaradt előadásokat majd pótoljuk, nyilván akik visszakérték a jegyárat, azoknak intéztük is azonnal. A pályázatokat elkészítettük, be is adtuk azokat. Várunk. Bizakodunk, mert nem lehet mást tenni. Noha nem tudjuk, milyen világ jön, miként változnak meg a kulturális szokások azzal, hogy hirtelen tömegesen bezúdultunk a digitális térbe. A Rózsavölgyi Szalon is intenzíven jelen van most egyedi ötletekkel a virtuális világban. Hamarosan például színházi nevelés órát tartunk online egy középiskola diákjainak. Ám a színházak nem kapcsolhatnak át online üzemmódba, mert akkor már nem színházak, az élő helyzetek szűnnének meg. Sőt, szerintem még nagyobb szükség lesz a színházakra, az „együtt” valós érzetére a vészhelyzet elmúltával.
Államosított Karinthy?
Az első magyarországi magánszínház az alapító Karinthy Márton halála után különösen nehéz helyzetbe került. Az alapító akarata szerint három tagú ügyvezetés vitte tovább a színházat. Az utóbbi hetekben azonban Földes Eszter művészeti vezető és Kerekes-Katz Petra, az ügyvezetés egyik tagja távozott. Az ügy hátterében állítólag az áll, hogy az eddig is kiemelt és állami, valamint önkormányzati támogatáshoz jutó Karinthyban az állam az eddiginél nagyobb szerephez jutna. Oberfrank Pál, a veszprémi színház igazgatója, a Színházművészeti Bizottság tagja kérdésünkre hangsúlyozta, a Karinthy Színház nemzeti kulturális érték, amely nem szabad, hogy veszélybe kerüljön. Ezért is indult el egy közös gondolkodás, hogy az állam minként tudna segítőkezet nyújtani a Karinthynak. A direktor szerint szó sincs személyes ambíciókról, csupán az ügy számít. Oberfrank Pál úgy véli, a színházi funkció mellett a jövőben irodalmi és kutató központ is lehetne a Karinthy, de hozzátette, hogy a majdani működés részleteiről még korai lenne beszélni.
Színházbéke: Megállapodott a kormány Karácsonyékkal
Megállapodott a kormány a fővárossal a színházak működtetéséről - tudta meg az atv.hu. A dokumentum része az is, hogy a kormány 2024 év végéig kizárólag a főpolgármester egyetértésével nevez ki vezetőt a Vígszínház élére, míg a Főváros elfogadja: a Thália Színház, az Operettszínházhoz hasonlóan állami tulajdonú és fenntartású lesz - úgy, hogy a Thália épületét a kormány meg is vásárolja. A Margitszigeti Szabadtéri Színház önálló lesz. A kormány és megállapodást kötött a fővárossal a budapesti színházak működésének biztosítása érdekében. A megállapodás 2024. december 31-ig szól. A megállapodás értelmében 2020-tól kezdve a főváros egyedül, kormányzati támogatás nélkül finanszírozza a Katona József, Radnóti, Örkény és TRAFÓ színházakat, és e színházak vezetőinek kinevezéséről a Fővárosi Közgyűlés önállóan dönt. A József Attila, a Madách, az Új Színház, a Vígszínház, a Bábszínház és a Kolibri színházak megmaradnak fővárosi fenntartású színházaknak, de működésüket egyedül a kormány biztosítja. A megállapodásnak része az is, hogy az aláírók a „színházak művészeti szabadságának korlátozására alkalmas magatartás tanúsításától tartózkodnak, így nem adnak sem utasítást, sem nem gyakorolnak egyéb módon nyomást a színházak ügyvezetőire vagy más munkavállalóira a művészeti szabadság körébe tartozó magatartás tanúsítására vagy ilyen magatartástól való tartózkodásra”. (atv.hu)
forrás: https://nepszava.hu
